A könyv hátulján: " Penelope Keeling, élete alkonyán hatalmas vagyon birtokosa lesz. Édesapja egykor nem sokra becsült festményei felértékelődnek, aranyárban vennék a műkincspiacon, de Penelope így sem hajlandó megválni tőlük. A három gyermekét szeretetben, de szegénységben felnevelő asszony akkor döbben rá, hogy a szeretet nem minden, amikor lánya és fia, a pénzéhes Nancy és Noel mindenáron rá akarják tenni a kezüket a gondtalan jólétet biztosító örökségre. Csupán a kétgyermekes Olivia tartja tiszteletben anyja akaratát, és Penelope olyan döntésre kényszerül, amit egyik anya sem vállalna fel szívesen.
Rosamunde Pilcher regényeit olvasva érzelmes világba lépünk, melyet olyan karakterek népesítenek be, akiket rögtön a szívünkbe zárunk. Valódi szenvedélyek, igaz örömök és bánatok, nagy szerelmek és csalódások, vagy éppen tökéletesen boldog pillanatok rejlenek az immár negyven országban sikeres írónő könyveiben."
Penelope és családja, barátai életét elejétől a végéig kíséri a könyv. Az időben ugrálva ugyan, illetve rengeteg szereplő ismertetésével, mégis valahogy mindig képben voltam, bár magam sem tudom, hogyan. Nagyon érdekes, hogy fejezetenként más érzelmeket váltottak ki belőlem a szereplők. Néha utáltam őket, van amikor meg szerettem. Erre még most sem tudok logikus magyarázatot adni. Mindenesetre, ez egy jó pont, hogy a könyv ennyiféle érzelmet váltott ki belőlem. Főleg irígységet a könyv főszereplője iránt. :-P
Ha a könyvre gondolok ezek a szavak ugornak be:
Szerelem, háború, irígység, büszkeség, emlékek... és még sorolhatnám.
Azt leszámítva, hogy volt egy jó hosszú fejezet a könyvben, amikor nagyon döcögött, egy pozitív nyomot hagyott bennem.
Gyönyörű tájleírások és tökéletes érzelemkifejezés tarkítják a könyvet, a mínusz pont, csupán azért, mert nekem egy csöppet csöpögött.
10/8
