Benyák Zoltán - Az idő bolondjai

Őszinte leszek! Nehezen indult a kapcsolatom ezzel a bizonyos könyvvel. Az első pár oldalt ugyanis vagy tízszer elolvastam, ( Ha nem többször.) amolyan bemelegítésként. Bár lehet csak azért, mert előtte könnyedén olvasható könyvet lapoztam. De aztán hamar sikerült megszoknom, és ezzel együtt észrevettem, hogy kíváncsivá tesz, hogy megfog.
" Hé, hiszen ez jó!"

"Szent Kron nyugalmas sziget az óceánban, távol a partoktól, távol a száguldó világtól. Egyszerű emberek lakják, bár néhányukat nem lehet hétköznapinak nevezni.
Mimi Lafarge a fiatal lány kegyetlen betegségének köszönhetően egy sebesen öregedő testbe zárva kénytelen élni. Manfred, a sziget furcsa idegene olyan titkokat rejt, amelyek az történelem előtti korokba nyúlnak vissza. Tac Lachenskynek, a sziget egyetlen órásmesterének múltjában számos olyan nap van, amiről nem szívesen beszél."

Ez a kis ajánló szinte semmit nem mond a könyvről, de nem csoda, hiszen nincs egyszerű dolga annak, aki össze akarja foglalni ezt a történetet.


A könyv három külön kis életutat mesél, fejezetenként váltakozva, amik a végén összekapcsolódnak.  Mindhárom főhősünk ( kik önmagukban szánandó, mégis szerethető figurák) különös kapcsolatban áll a könyv központi témájával, az idővel. Mindegyikük más-más szemszögből mutatja be. Ki eltékozolta, ki a legjobb tudása, és vágya szerint használta fel a neki megadatott perceket, órákat, éveket... 
A történet felépítése tökéletes. A gondolatmenetei logikusan illeszkednek egymáshoz.

 Ez a kis könyv, amit körülleng egy különleges mélabús érzés, szinte elvarázsolt. Borongós hangulata, és a "kesernyés szájíz" ellenére, amit maga után hagy,  gyönyörűen megfogalmazott remekmű.  Valami olyanról mesél nekünk, amit mindannyian ismerünk és félünk. Az elmúlásról, az idő állandó folyásáról. Szerelemről, álmokról, vágyakról, halálról...


Hogyan is lehetne leírni azt,  ami nem fejezhető ki szavakkal? Benyák Zoltánnak ezzel a könyvvel sikerült.


(Csak egy gondolat: Nem tudom, hogy lázadjak e Tac Lachensky, az órásmester ellen, hogy miért olyan negatív. Miért csak a fiatalság a jó, miért csak a szépség a jó!? Vagy törődjek bele, hogy bármennyire is fáj elfogadnunk, igaza van!? )

Új kedvencet avattam!
10/10



 Idézetek a könyvből:
" A mulandóságban  csak a történetek tartanak örökké."

"Nem akkor válik az ember felnőtté, amikor pénzt keres, vagy ha megáll önállóan a lábán. Inkább akkor, mikor először meginog."

"...az élet nem elég hosszú ahhoz, hogy folyton a rossz emlékekre pazaroljuk az időt."

" Az embernek nem való az öröklét. Nincs az életnek súlya, és aminek nincs súlya, az elszáll egy könnyű nyári lélegzettel."


Grafoman Kiadó 2013
320 oldal

Ayse - Seherezádé lánya

Mindig is szívesen olvastam női sorsokról, életutakról. Különösen, ha a könyv által betekinthetek egy kicsit, egy egészen más kultúrába.

Ayse egy Németországba született török leány. A lassan két évtizede az országba vándorolt Jezid vallású család, a mai napig a hagyományai szerint él. Csak egymás között házasodnak, mindenben összefognak, összetartanak. Családjuk jó hírét, becsületét, akár az életük árán is megvédik.
Szülei már gyermekkorában odaígérték az unokatestvérének, Hasszánnak. Azonban Ayse, bármennyire is igyekszik alkalmazkodni, és elfogadni a sorsát, az élet egy egész más utat szán a lánynak. Semmire nem vágyik jobban, mint a hétköznapi gondokkal terhes mindennapokra.
Beleszeret egy német fiúba, Oliverbe.
Kezdetben titokban találkozgatnak, hónapokon át, és olyan erős érzelmek kötik őket össze, hogy a lány készen áll feladni egész eddigi életét, a vallását, a családját, a szerelemért.

Mindez nem is tűnne olyan nagy feladatnak, ha csak nem tudjuk, hogy a szülei inkább látnák halottan lányukat, minthogy ilyen módon megsértse a család becsületét.

Egészen a könyv elejétől pattanásig feszültek az idegeim. Szinte görcsbe rándult minden izmom. Bár már annyi hasonló történetet olvastam mégis, egyszerűen hihetetlen, és elfogadhatatlan számomra, hogy a mai világban még megtörténhet ilyesmi, hogy élnek még így emberek. Tiszteletre méltó, az összefogásuk, és a hitük, mégsem értem, miért nem lehet ezt az emberek szabad akaratára bízni. Mert ha egy Jezid családba beleszületik egy karakán nő, bizony mindig ez lesz a vége, ha túléli a szökést egyáltalán...

Nagyon jó a szerkezete a könyvnek, bár nem mondanám, hogy egy nagy irodalmi mű, mégis sokáig nyomot hagy az olvasójában.
Kár, hogy nem tudjuk, később mi lett vele, most merre jár...


10/10




" És még mindig nem tudok szabadulni a félelemtől. Talán évek múlva sem fog sikerülni, a rettegés, mindegy hol vagyok mélyen belém ivódott."



Ulpius ház kiadó, 2006
258 oldal
Fordította: Győri Hanna
Eredeti cím: Scheherazades Tochter

Patrick Süskind - A Parfüm

   A 18. században, Párizsban járunk, ahol egy büdös, mocskos halpiacon megszületik főhősünk, Grenouille. A furcsa gyermek, akinek nincs szaga, árván marad, miután anyját máglyán elégetik, így dajkáról-dajkára jár, majd, még gyermekként egy cserzőműhelybe kerül kulinak. De kifinomult szaglása nemsokára meghozza neki a lehetőséget, hogy imádott illatai közelében lehessen, és egy illatszerész segédjének áll, ahol kitanulhatja a mesterség összes csínját-bínját. 
   De valójában Grenouille nem vágyik elismerésre, csak egyetlenegy dologra, egy illatra, amiért akár ölni is képes. Minden motivációja egyetlen illat megszerzésére irányul, méghozzá a fiatal szűz lányok illatára.

Valahogy a történet elején én "kedveltem" Grenouille-t. Bár talán csak sajnáltam, igen, valóban sajnálatra méltó egy olyan ember élete, akinek nincsenek érzései. Nincs semminemű kapcsolata a világgal az illatok/szagokon kívül. Nála minden illékony...
Egy igazi érzelem nélküli gyilkos. Egy beteg elme.

Tetszett a mesélő, szinte hallottam a hangját, nagyon jó a stílusa.
Igazán nem mindennapi történet. Bár én azt hittem brutálisabb lesz, tele a gyilkosság leírásának részleteivel, de szó sincs ilyesmiről.
Nem egy hosszú terjedelmű mű, gyorsan a végére lehet érni. Láttam, hogy megvan filmen is, szóval mindenképp megnézem azt is. :-)

Sokan írták a könyvről, hogy milyen gusztustalan és gyomorforgató. Hát nem tudom... szerintem csak egyszerűen nyers és szókimondó. Igen így van, nem mindenki díjazza a nyomtatott "trágár" szavakat, de legyünk őszinték....ez van. Ez van a mi világunkba is, nem kell homokba dugni a fejünket. Elég kimenni a közeli buszmegállóba, és eltöltenünk ott egy napot. Hallgassa meg mindenki, hogy is beszélnek a mai emberek egymással. Nyilván nem általánosítok! Akinek nem inge, ne vegye magára!! Szóval ez van....

10/8,5

Európa Könyvkiadó, 1988
Fordította: Farkas Tünde
Eredeti cím: Das Parfum
232 oldal

Gillian Flynn - Holtodiglan

Nemrég láttam a filmet, és amint az Alexandra kiadó kidobta filmes borítóval, megszereztem magamnak a könyvet.

És boldogan éltek, míg meg nem haltak....- Ez minden romantikus lányregény vége, de most Gillian Flynn megcsillogtatja a másik oldalát is. 
A könyv, azt kell mondjam, remekmű, bár kicsit sajnálkoztam, hogy úgy lett vége...ahogy, de hát ettől olyan iszonyúan idegesítő, ami miatt jó. Na, de mekkora katyvasz, amit írtam!
Pont olyan, mint amilyen érzéseket a könyv is kiváltott belőlem.

"Ásó, kapa, nagyharang - a romantikus hollywoodi filmekben valahol itt ér véget a történet. Ám mi lesz ezután? Mi történik, amikor a boldog álom szép lassan szertefoszlik, s már abban sem vagyunk biztosak, hogy valóban ismerjük azt, akinek igent mondtunk.

Amy és Nick ötödik házassági évfordulója tragédiába torkollik: Amy eltűnik, és minden jel a jóképű férj, Nick bűnösségére utal. Amy naplójának részleteiből és a jelenben futó történetszálból izgalmas lélektani thriller bontakozik ki. Az olvasó döbbenten figyeli, hogy egy romantikus párkapcsolat miként alakulhat át szép lassan igazi pokollá... A kérdés csak az, ki tette valójában pokollá a másik életét?"

A könyv 3 részre van osztva, azon belül a fejezetek egyszer a férj, másszor a feleség, vagy éppen a feleség naplóbejegyzései szemszögéből. Megismerjük a jelent és a múltat, mind a férj, mind a feleség szemszögéből, egészen megismerkedésük pillanatától. Így bontakozik ki előttünk egy vérbeli pszicho - thriller, ami egyszerűen zseniális!

Nagyon gyorsan haladtam az olvasással, mégis többször meg kellett állnom, hogy kicsit feldolgozzam az "eseményeket". Elég rendesen "hat" az ember idegrendszerére. :-)
 Ha megkedveltem az egyik főhőst, néhány oldallal később biztosan megutáltam, és ez így ment egészen a könyv utolsó lapjáig.




Olvasás közben igazán bántam, hogy láttam a könyv előtt a filmet, mert bizony nagyon jól adaptálták.
A filmben a főszereplőket Ben Affleck és Rosamund Pike játsza. Tökéletes alakítás! Tessék megnézni!
Nálam kedvenc lesz!!
Kíváncsi lettem az írónő korábbi regényeire is, na majd egyszer...

10/10


Oldal: 527
Kiadó: Alexandra, 2014
Eredeti cím: Gone Girl
Fordította: Csonka Ágnes

Doris Lessing - A fű dalol

Semmi kétség, ez NEM egy szerelmes történet.
Bár kicsit utánaolvastam mielőtt nekiveselkedtem, de még így is meglepett amit kaptam.
Nehéz a történetet összefoglalni, de azért megpróbálok írni róla.

A történetünk helyszíne Zimbabwe, ahol fehérek és benszülöttek között nem létezik más kapcsolat, csak úr-szolga viszony. Ahol a feketéket nem is tekintik emberi lénynek.
Itt született a fehér nő, Mary, bevándorlók gyermekeként. Végigkövetjük, nehéz gyermekkorát, majd a családi fészekből kikerülve, teljesen gondtalan fiatal éveit. Ám barátnői ráébresztik, hogy lassan kifut az időből, bizony férjhez kellene mennie. Így Mary férjkeresésbe kezd.
Hozzámegy egy rendkívül szegény, megrekedt, csak a majorságának élő férfihez és visszatér abba a szegénységbe, ahonnan elmenekült,  megpecsételve ezzel hátralevő élete összes nyomorúságos évét.

A történet, egy gyilkosság hírével kezdődik, és akár egy fordított krimi, lassanként haladunk a gyilkosság napja felé. Közben megismerjük a "főhősök" lenyűgöző jellemrajzát, és minden mást ami a halálhoz vezetett.

A könyv valójában sokkal több, mint a történet, egy nőről szól, aki feladva gondtalan életét, visszatér gyermekkora démonjaihoz. Egy bukott emberhez köti az életét, és szépen lassan elszivárog belőle minden élet, ezen a forró, kietlen vidéken. Lassan felbomlik az elméje és vele együtt ő maga is. Minden erőtartaléka elfogy. Szinte szó szerint "felforr az agya".


A könyv ugyanolyan felkavaró, dühítő érzéseket váltott ki belőlem, mint az  Ötödik gyerek. http://zsuolvas.blogspot.hu/2013/01/doris-lessing-az-otodik-gyerek.html
Mégis miért marad a férfival, ha annyira boldogtalan? Egyszerűen nem értem!
A legjobban az idegesített, hogy valójában nem derül ki, hogy mi volt a szolgálójukkal köztük. Szerelem volt, vagy tényleg elborult Mary elméje? Szóval maradtak bennem kérdések.
Nálam tipikusan azon könyvek egyike, amiket miután becsuktam, csak ennyit mondtam: "Mi Vaaaan????"


10/ 7

"Számtalan házasságot látni, amelyikben külön-külön mindkét fél megátalkodott, elviselhetetlen, és mégis kitűnően összeillenek, mert mindegyik azon a ponton rongálja- gyilkolja a másikat, ahol annak szüksége van rá, s úgy ahogy életük sablonja kívánja."

"... a fizetség nélkül végzett munka mutatja meg, mit ér az ember."