Khaled Hosseini - És a hegyek visszhangozzák

 Nem is olyan régen láttam egy filmet. "Papírsárkányok" volt a címe. Így találtam rá Khaled Hosseini műveire.
Bizony nem hiába emlegetik őt a "rabul ejtő egzotikus történetek mestereként".

A történet 1952-ben, egy kis Afganisztáni faluból indul kacifántos útjára.
Pari (a 3 éves kislány) és Abdullah(a 7 éves bátyja) között, különlegesen erős testvéri kötelék alakult ki. A nagy szegénységbe született gyermekeket apjuk és mostohaanyjuk neveli (mivel édesanyjuk meghalt).
Nagybátyjuk egy gazdag családnál dolgozik Kabulban. Ide látogatnak el apjukkal egy napon a gyermekek, mit sem sejtve, arról, hogy ugyanezen a napon szétválasztják őket egymástól. Valójában eladják Parit a gazdag gyermektelen családnak.

A könyv középpontja, maga a testvérpár szétválasztása. E köré épül az egész történet.
A kilenc különálló fejezetben más-más emberek életé ismerjük meg, akik mind kapcsolódnak valamilyen úton-módon az alaptörténethez.

Először nem volt egyszerű felvenni a fonalat, de, ha egyszer belejön az ember, már alig várja, hogy megtudhassa, mi lesz a könyv vége. Kissé sok volt a szereplő, és a visszautalás, sok-sok oldallal előbb olvasott emberekre is emlékezni kell, ezért nagyon kellett figyelni. Hogy megérte-e? Mindenképpen!

Ez a rendkívül kacifántos történet, valami egészen különleges hangulatba, és kultúrába foglalva mesél nekünk a családról, és a testvéri szeretetről. Összefoglalja mindannyiunk életét, születéstől a halálig. Hihetetlenül szép és érzelmes mondatokkal kápráztat el minket, és igaz belemászik a lelkünkbe, és összefacsarja a szívünket, mégis olvasás után, valami különleges béke telepszik ránk.

Ráébreszt, hogy az élet egy szemvillanás csupán.


Az utolsó 50 oldalra pedig mindenkinek legyen a keze ügyében papír zsebkendő, mert bizony megindító.

Egyetlenegy problémám volt csak a könyvvel. Voltak életutak, amiket nem zárt le, és ez bosszantott. Mi lett Golam-mal? Mi lett Adel családjával?(és még sorolhatnám a kérdéseket) Kár, hogy ezeket nem tudjuk meg.
Ennek ellenére tetszett, és biztosan elolvasom Khaled Hosseini többi könyvét is.

10/9




Libri Kiadó 2013
Eredeti cím: And the Mountains Echoed
Fordította: Nagy Gergely
502 oldal

" De az idő olyan, mint a vonzerő. Az embernek sosincs annyi, mint amennyit gondol."

Grégoire Delacourt - Vágyaim listája

Nyaralásra kerestem valami igazán kedves, kis "vattacukros" regényt, de elcsábultam, gyönyörűséges borítójának.
Így lett, hát, hogy a szívet melengető történet helyett egy jó nagy pofont kaptam.

"A vidéki kisvárosban élő rövidáruboltost, Jocelyn Gourbette-et egy nap hatalmas szerencse éri: nyer a lottón. Bármit megvehetne magának, amit csak akar, őt mégis az foglalkoztatja, nem éppen most veszít-e el mindent, ami fontos volt számára."

Jocelyn Guerbette, a 47 éves családanya, férjével Jo-val éli nem túl eseménydús életét egy kis franciaországi városkában. Két gyermekük kirepült, a harmadikat születésekor elvesztették. Jocelynnek egy kis rövidáru boltja van, a férje pedig egy gyárban dolgozik. Így szerényen, de "boldogan" éldegélnek a kis világukban, mígnem Jocelyn meg nem nyeri a lottó főnyereményt.
De ő nem, hogy őrült költekezésbe nem kezd, még csak meg sem mondja senkinek, hogy mekkora szerencse érte. Jocelyn számba veszi, kis életüket és nagyravágyó terveit legyőzve arra a megállapításra jut, hogy inkább választja mostani élete nyugodt kis hétköznapjait, az apró boldogságokkal, mint a luxus nyújtotta kényelmet, de egyben bizonytalanságot. De van valaki, aki ezt teljesen máshogy képzelte el...

A könyv olvasása közben az ember fejében folyamatosan közhelyek kattognak olyanok, mint a "pénz nem boldogít", illetve a " na, én megmondtam, hogy ez lesz".
Lényegében az egész könyv erre épül. A csalfa vágyainkra. Annak ellenére, hogy tudjuk az életünk megváltozna a pénz hatására, és vele együtt mi is, mégis vágyunk egy rakás pénzre, mert hazugság azt mondani, hogy valaki nem álmodozott arról mit is venne, ha hirtelen nagyobb összeg ütné a markát. Később pedig nem e gondolt arra, hogy mennyire is lényegtelen, haszontalan lett volna, ha megveszi ezt, vagy azt.

Nyaralásunk alatt a férjem egy hatalmas Yacht mellett állva megkérdezte tőlem, ha lenne neki egy ilyenje hajóznék e vele a tengeren. Én azt feleltem, nem. Mire ő: miért, hiszen attól még én lennék az.
-Nem, hidd el, hogy akkor már valaki más lennél.
De mindeközben behunytam a szemem, és szinte éreztem a sós levegő csiklandozását, ahogy a hajamba kap a szél, és előttem terül el a végtelen tenger, a Yacht fedélzetén ülve egy hófehér bőrfotelen, Pina Colada-t kortyolgatva.
Ezek vagyunk mi emberek a gyarló vágyainkkal.

Nem is tudom igazából eldönteni, hogy most akkor ez a könyv tetszett nekem vagy sem. Már maga az a gondolat is kíváncsivá tett, hogy férfi szerzőként női főszereplővel írta meg Grégoire Délecourt ezt a történetet. Női szemszögből, női gondolatokkal, érzésekkel.
Akárhogy is csinálta, sikerült neki. Egészen bele tudtam élni magam Jocelyn Gourbette szerepébe.

Igazán reális történet a vágyainkról, álmainkról, emberi kapcsolatainkról, a pénz hatalmáról, arról, hogy mi mindent vagyunk képesen elviselni mi, NŐK.

 "A korábban reklámszakemberként dolgozó Grégoire Delacourt Franciaország egyik legnépszerűbb írója. Már első könyve, a L'Écrivain de la famille (Te vagy az író a családban) számos díjat nyert, de a 2012-ben megjelent Vágyaim listája közel félmillió példányban kelt el, színdarab és film is készült belőle."


10/8

Park Könyvkiadó 2014
Eredeti cím: La liste de mes envies
Fordította: Tóth Réka
188 oldal


"Van amit el kell engedni, hogy élni tudjunk. Nem lehet minden fájdalmat őrizgetni, ragaszkodni hozzá."

" A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert csinál."

Benyák Zoltán - Ars Fatalis; A végzet játszmája

Ez a második könyv amit Benyák Zoltántól olvastam. Az idő bolondjai 
egy varázslat volt, így alig vártam már az újabb adag bűbájt.

"Anton Pal sosem kutatta az élet nagy titkait, annak mozgatórugóját, a sorsot, a szerencsét, a végzetet. Most mégis olyan kalandba keveredik, ami fenekestől fordítja fel a világképét.
Egy üveggolyó Isztambul piacáról, egy pár dobókocka egy budapesti bolondokháza mélyéről, egy lány Párizs metrójából, egy férfi fekete kalapban, egy holló tolla.
Benyák Zoltán nemcsak érdekfeszítő történetet kínál az Ars Fatalis lapjain. Sorai észrevétlenül telepednek az olvasóra, és ott maradnak a könyv olvasása után is."

Megint a könyv ajánlóját másolom be, mivel, akárcsak Az idő bolondjai esetében, ha nekem kellene összefoglalnom a könyv lényegét, bizony beletörne a bicskám.


A történet már az első oldaltól magába szippantott. Tele misztikummal, rejtéllyel, és izgalmakkal.
A szerkezete zseniális, ahogy fejezetről fejezetre bontakoznak ki előttünk a szereplők életútjai a történet közé szőve. A mi kis világjáró főhősünk egy igazán szerethető figura, akinek könnyen a helyébe tudtam képzelni magam. Ez a történet is olyan kérdéseket hordoz magában, amiket mind felteszünk magunknak életünk során.
A regény csupán fikció, mégis annyira reálisnak hat a halandó, mégis a világot befolyásoló különös szereplőivel.

 Egy igazán remek, gyönyörű gondolatokkal teleírt történet, a végzetről, a sorsról, a szerencséről, az élet körforgásáról és minden olyan képzeletbeli dologról, amiben hinnünk kell, hogy létezni tudjunk ebben a világban.


De van még valami ami böki a csőrömet. A történet remek, a felépítése úgyszintén, mégis valami hiányérzetem támadt a könyv végére. Ugyan nem maradt elvarratlan szál, mégis én kicsit jobban belenéztem volna mondjuk Merin, vagy James Pal életébe. Eltöltöttem volna még 30 oldalnyi időt ebben a világban. Csak mert így olyan hamar véget ért.

10/9

Grafoman Kiadó 2012 (Köszönjük a kiadónak ezt a nagyon ötletes, csodaszép borítót!)
281 oldal

" Egyesek megérteni akarják a világot, mások felfalni minden részét."

"Egy bölcsesség szerint minden pillanat valaminek a kezdete."

"Minden vándornak van kedvenc helye. Egy falu, vagy egy utca, amit a szívébe zárhat. Ahová visszatérhet, ahol elbújhat, ha túlságosan megtelik fájdalommal."

"Az ember üres lapnak születik, és teleírt könyvként hal meg."

Elizabeth Kim - Tízezer könnycsepp; Egy távol-keleti nő emlékiratai

Már Arthur Golden - Egy Gésa emlékiratai c. könyv elolvasása óta imádom a távol-keletről szóló könyveket.
Egyszer az orrom előtt vittek el egy példányt az antikváriumból. Így most egy könyvtári példányt sikerült elolvasnom. Talán jobb is volt ez így!

Egy kicsi koreai falucskában egy nő házasságon kívül szüli meg kislányát, ráadásul egy amerikai férfitól. A falubeliek kiközösítik, ők mégis szerényen, ám boldogan élik életüket, de a közösség szabályai szerint az életével kell fizetnie a családja becsületéért. Ezért az asszonyt felakasztják a kislány szeme láttára.
 A leány árvaházba kerül, ahol szinte állatként bánnak a gyerekekkel. Ketrecekbe zárva várják, hogy valaki örökbe fogadja őket. Elizabeth szerencséjére, (vagy sem? Ezt mindenki maga eldöntheti.) örökbe fogadja egy amerikai házaspár. De a kislány hamar megérti, hogy lehetetlen számára a beilleszkedés új, keresztény fundamentalista családjába. 


Valami egészen mást kaptam, mint amire számítottam. Talán, mert annyira akartam, hogy olyan legyen, amilyennek képzeltem. ( Lehet, hogy a borító miatt is. Mivel, nagyon hasonlít a fent is említett könyv borítójához. Vicces, de még a betűtípus is majdnem ugyanaz.)

Sok -sok apró dolog szúrja az oldalamat. Először is, vannak könyvek, amikbe nagyon is belevalók a tőmondatok, nekem ebbe valamiért nagyon zavaróak voltak. Néhol nem tartottam helyénvalónak a nyelvezetet, még annak ellenére sem, hogy a könyv "visszaemlékezés". Egy kicsi vallásellenességet, és a vallási fanatizmus kigúnyolását is éreztem a lapokon. Szóval maradtak bennem tüskék.
Nekem a könyv szerkezete, nyelvezete, a megfogalmazás módja nem igazán illett a történethez.

Félreértés ne essék. Elizabeth Kim életútja végtelenül szomorú, és megrázó.
Egy koreai leány, aki miután megtapasztalta a kirekesztettség érzését, majd végignézte anyja halálát, egy olyan hitbuzgó, érzelemmentes, elvakult családba kerül, ahol végtelenül bizarr felfogás szerint élik az életüket, nevelik a "leányukat". Mindez ellenére, sosem sikerül igazán elhomályosítania anyja emlékét, így sosem szűnik meg igazán koreainak lenni!
 


Trivium Kiadó, 2000
Fordította: Nagy Imre
231 oldal

"Veszteség mindenkit érhet mindaddig, amíg emberi kapcsolatok léteznek."