Francesca Marciano - Szerelmem, Afrika

Ez valami igazán csajos, érzelmekkel teli volt, mint egy hullámvasút.

Történetünk szereplője Esmé, - egy vérbeli olasz művészlelkű családból való lány - aki afrikai vakációja során, úgy dönt, nem megy haza. 
Nem, ez nem az Afrikai szeretők!
Bár a történet hasonló mégis egy teljesen más szemszögből közelíti meg Afrikát. A Szerelmem, Afrika a Kenyában élő fehér emberek különös, néha már-már bizarr életét mutatja be. Ezek az emberek egy olyan kis -majdhogynem "belterjes" - közösséget alkotnak, akiknek tagjai szinte csak egymással érintkeznek. Kis létszámuk miatt mindenki volt már mindenkivel, mindenki tud mindent, és ez a változatlanság, ezen a kegyetlenül forró, kietlen kontinensen az őrületbe kergeti őket. 

 "Vannak férfiak, akikből sosem lehet férj. Ők mindig szeretők lesznek."

Az olasz művészcsaládból származó Esmé, anyja öngyilkossága után új életre vágyik, hogy végre önmaga lehessen.
Afrikába érkezése után,  lenyűgözi az egzotikus hangulat, a végtelen tér, a szabadság és dőzsölés. Így szép lassan Afrika magába fogadja. 
De ahogy elszakad minden nyugati kultúrából hozott beidegződésétől, lassan végtelen magány, és bezártságérzet lesz úrrá rajta. Ez a kettősség uralja az egész történetet. Hol a végtelen boldogság, hol a kirekesztettség érzete lengi körül, Esmé napjait.  
Egy nő története, aki keresi a lelki békéjét, a helyét a világban. 
Szerelem, szenvedély, megcsalás, halál, és a végtelen Afrika!

Már indulnék is csomagolni, hogy láthassam a végtelen Afrikát!
Felszabadító volt elolvasni!



8/10

Ulpius-ház 2004
319 oldal

"Hatalmas az olyan emberek tábora, akik mint P., képesek a saját maguk állította korlátok között leélni egy életet, tökéletesen beletörődve, hogy azokat sose lépik át."

"Meg kell tanulnod biztonságérzet nélkül szeretni, úgy, hogy nincs rajtad biztosítókötél, hogy elfogadd, be leszel hajítva az ismeretlenbe, ahol senki sem tudja, mi vár azon a veszedelmes helyen, ahol találkoznak a szelek."

"Ahogy hazafelé vezetek a szürkületben, az elmémben hordozlak: látom a szemed - a szürke milyen különös árnyalata! -, amint szeretkezés közben az enyémbe mélyed. Sosem gondoltam volna, hogy egyetlen látvány ily hosszú időre belevésődhet az emlékezetbe. És a hangod, amint azt suttogod: "Te. Te.""


Katherine Boo - Az örök szépségen túl

"Élet, halál és remény egy mumbai szegénynegyedben"

Az, hogy hova helyezzük magunkat a világban csak rajtunk múlik. Nézhetjük abból a szemszögből, hogy milyen csodás helyek vannak - úgy mint Srí Lanka, Luxemburg, Bali vagy Szardínia - mondhatjuk, ezekhez képest nem jó helyen vagyunk, de ha betekintünk egy kicsit egy olyan közösség életébe, mint a Mumbai reptér melletti szegénynegyed, Annawadi, bizony hálát kell adnunk, hogy igenis jó helyre születtünk.

India a 7. legnagyobb ország a földön. Mumbai az egyik az ország legnyüzsgőbb városai közül. Egy luxusszállodákkal pettyezett metropolisz, ahol a pompa árnyékában rengeteg nincstelen húzódik meg az Annawadi-hoz hasonló szegénynegyedekben.
A negyed egy mocsaras vidékre tákolt viskókból álló kis "falu". Lakosainak nem sok lehetősége van a túlélésre. Az egyik lehetőség a guberálás, amit Annawadi lakosainak legnagyobb része csinál, vagyis a közeli nemzetközi repülőtér szemetét összeszedve, azzal leleményes módon kereskedve jutnak éppen annyi pénzhez, ami elég a túléléshez, vagy még annyira sem. Ez az állandó feszültséggel, betegségekkel, a létért való küzdelemmel teli világ folyamatosan erőszakot szül, és ezt még tetézi az a tény is hogy bárhová is fordulnak segítségért az emberek, mindenhol csak lenyúzzák őket még egy kicsit. Korrupt kormánytisztviselők és rendőrök sora, zsarolásokkal nehezíti meg amúgy is kilátástalan helyzetüket.

A regény a "faluban" élő emberek életútjain keresztül mutatja be azt a szakadéknyi különbséget, a luxusnegyed és Annawadi között, amit csak egy köpésnyi terület választ el egymástól.
A szereplők, mind más és más személyiségek, akik különféleképpen élik meg a nyomort, mind máshogy keresik a kiutat, persze, ha keresik egyáltalán. Vagy éppen, már réges-régen feladták. Mégis van valami, ami összeköti őket, mind jobb sorsot akarnak maguknak.

Katherine Boo, olyan gyönyörűen fogalmazza meg Annawadit, hogy egy pillanatra az olvasó is odaköltözne, erre a nyomorúságos helyre.
Egyáltalán nem unatkoztam olvasás közben. Mire éppen unalmassá válna, újra felkelti a figyelmedet.
Pláne a végén az írónő jegyzete, amikor rádöbbensz, hogy ezek valóban megtörtént dolgok, amiknek ő szem, és fültanúja volt. Megdöbbentő, és dermesztő.
Az egyetlen dolog, amit bánok, hogy beleláttunk a nők, és a különösen bátor fiatalok világába, de egy kicsit háttérbe szorult a férfiak szemszöge, pedig szívesen olvastam volna, arról is, hogy azok az általában iszákos férfiak, hogyan látják a helyzetüket.



"Nyugaton és bizonyos előkelő indiai körökben a korrupció szónak csupán negatív jelentése volt, úgy tekinettték, mint ami gátolja India modern, globális célkitűzéseit. De a szegények számára - egy olyan országban, ahol a korrupció rengeteg lehetőséget lopott el - a korrupció volt az egyik valódi lehetőség, amely még megmaradt."

Maxim Könyvkiadó 2013
308 oldal
                                                            
      Annawadi
 Katherine Boo, Annawadiban


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Design in CSS by TemplateWorld and sponsored by SmashingMagazine
Blogger Template created by Deluxe Templates

Blogger Templates