Fábián Janka - Az utolsó boszorkány lánya

Elolvastam a könyvesbolt legszebb borítójú könyvét, avagy megismerkedtem Fábián Jankával.

"Úgy tűnt, első pillantásra fülig beleszeretett a trónörökösbe, és amikor visszaidézte József pillantását, meg volt róla győződve, hogy ez kölcsönös volt."

Fülszöveg:
"1760-ban ​Zsófia, az utolsó bécsi boszorkány lánya szomorúan fogadja a Habsburg-trónörökös, József főherceg közelgő házasságának hírét. A lány évek óta titokban rajong Mária Terézia elsőszülött fiáért, és az esküvő napján úgy érzi, valamivel fel kell hívnia magára a főrangú ifjú figyelmét. Ám ehelyett egy másik fiatalember szeme akad meg rajta; a daliás Kolosy Károly, a királynő magyar királyi testőrségének tagja még párbajozik is érte…
Zsófia története egy szerelmi dráma súlyos következményei miatt Párizsban folytatódik, ahol az ő és a családja sorsa akarata ellenére is összekapcsolódik a Habsburgokéval – József császár után Marie Antoinette-ével is. A francia forradalom kitörése előtti években a királyi udvar látszólag fényűző élete mögött rejtett tragédiák sora húzódik meg, amelyekről csak az uralkodók bizalmasai tudhatnak. Közöttük van Zsófia is, aki hiába is próbálna kívülálló maradni, az egyre baljósabb események őt is magukkal sodorják, és hamarosan már a saját és a családtagjai életéért kell küzdenie."

Libri kiadó 2016
468 oldal

Szégyen ide, szégyen oda, én még eddig nem olvastam Mária Terézia korszakából, és Marie Antoinette-ről is csak filmet láttam, így egy külön élmény volt számomra ez az utazás egészen 1760- tól 1793-ig.
Ez a szerelemmel átitatott gyönyörű történet Felícia, az utolsó boszorkány illetve Zsófia, a leánya családtörténetét mutatja be 33 év felölelésével. Bécsből, egészen Párizsig, Marie Antoinette udvaráig.

Rengeteg történelmi, és egyéb mendemondákból származó információt meríthetünk a történetből, kezdve a fekete himlő járvány pusztításától, egészen Mária Terézia, illetve Marie Antoinette belső udvarában zajló intim részletekig. Imádom a valós történelmi események köré épített regényeket, így természetesen ezt is a szívembe zártam. Iszonyat nagy fantáziára, kutatómunkára, ismeretanyagra van szüksége valakinek, hogy egy ilyen történetet létrehozzon.

  Ritka az olyan regény, ahol még jóval az olvasás után sem tisztázódnak le az érzéseim a főszereplővel kapcsolatban. Valójában az elején nem igazán szimpatizáltam Zsófival. Ezt a kis naiv, bájolgó, pimasz leányt (ahogy a könyv is említi, fruskát) ugyan nem lehet nem szeretni, de mégis, valahogy Felíciát közelebb éreztem magamhoz. Végül, ahogy egyre inkább idősödött és vele együtt fejlődött a személyisége, úgy kedveltem meg, szépen fokozatosan.
   Nagyon tetszett, hogy a könyvben, mint javasasszonyként, boszorkányként említi Felíciát, mégsem rugaszkodik el a valóságtól, csupán egy gyógyfüvekkel gyógyító asszony, semmi ígérgetés, kuruzslás. Az egyetlen ilyen momentum a lányok "megérzése", "rossz előérzete", és ez is nagyon érdekes volt, pláne ahogy mindez továbböröklődött generációról generációra.

Szerkezetét tekintve nekem tetszett ez a fejezetenként időrendben haladó felépítés. Ugyan a 270.-oldaltól volt egy olyan érzésem, hogy egyre több minden történik, mégis olyan volt, mintha nem történne semmi.
De ettől eltekintve végig fenntartotta az érdeklődésem.
Ez amolyan igazi könnyű nyári fuvallat volt. Szerelemmel, a nők mindennapi apró cseprő gondjaival és gondolataival, egy csepp boszorkánysággal. Pontosan az a regény, amit szívesen viszel el a nyaralásra, vagy vonulsz el vele a szobád rejtett kis zugába, hogy mint egy rózsaszín szappanbuborék, körbeöleljen, és elfelejthesd a saját gondjaidat. 

Örülök, hogy megismerkedhettem Fábián Janka történeteinek stílusával, nem csalódtam, sőt felettébb elégedett vagyok, biztosan olvasok még tőle. Legközelebbre a Koszorúfonat című regényét néztem ki magamnak.

(Nem is gondolná az ember, hogy mekkora felüdülés néha magyar neveket olvasni! A rengeteg Mr.Hamilton, Mrs.Townsend után végre, Zsófia, Károly, Sándor, és egyéb szép magyar nevektől nyüzsgő olvasmányhoz lélekben sokkal közelebb kerülhetünk.)

Zsú          

9/10

David B. Coe - Robin Hood

 Egyik kedvenc gyermekkori filmem kicsit átdolgozott újabb feldolgozásának könyv változatát hozom most nektek David B. Cool megfogalmazásában a Robin Hood-ot!

Fülszöveg:
"Ahogy ​felmászott a kapu tetejére, Jimoen beakasztotta a horgot, rátette a naftalintartót, és miután győzedelmesen megrázta az öklét, leugrott. Legalábbis ez volt a terve.
De ahelyett, hogy leért volna, az a bolond ifjú csak lógott ott. Valahogy sikerült a bőrzsák mellett a kabátját is a kapuhoz szögelnie. Karjaival hadonászott, lábaival rúgkapált, kétségbeesetten próbált szabadulni, hasztalan. Ezt látva jó néhány francia íjász ismét áthajolt a falon, és megpróbált végezni vele. Miközben Will és Allen feléjük lőtt, Robin a vár felé iramodott. Félúton, anélkül, hogy lassított volna, zsákmányolt egy elhagyott pajzsot. Ahogy elérte a kaput, Jimoen nevét kiáltotta, és feldobta a fiúnak a fegyvert. Ő elkapta, a feje fölé emelte, még épp időben, hogy visszaverje a nyílvesszőt, ami átdöfte volna a koponyáját. Robin mászni kezdett, közben üdvrivalgást hallott a háta mögül.
– Nézzétek, mit meg nem tesznek az Oroszlánszívűért! – hallotta a király harsogó kiáltását."

   Totem plusz kiadó 2010
         304 oldal 

 A molyon keresgélve akadtam rá erre a könyvre. Mivel volt eladó példány belőle rá is csaptam és meg is vásároltam. Köszönet érte az eladónak. Alig vártam, hogy megérkezzen. Aktuális könyvemmel végezvén azonnal bele is kezdtem a történet olvasásába.

Gyerekkorom egyik legkedveltebb filmje volt Kevin Costner és Morgan Freeman főszereplésével a Robin Hood, a tolvajok fejedelme című alkotás, amit 1991-ben mutattak be!
Először videokazettán láttam, amit annyiszor néztem meg, hogy már a képminősége is rongálódott a kazettának. :-)
Később 2010-ben kiadtak egy kicsit átdolgozott filmet Russell Crowe főszereplésével, minek címe Robin Hood, ami szintén nagy kedvencem lett. Ezt már DVD-n néztem meg, természetesen számtalanszor! :-) Ennek a filmnek a cselekményét lehet elolvasni e remek olvasmányban, ami szinte teljességében megegyezik a filmbéli történésekkel. Ezáltal dupla élvezetet nyújtott nekem a könyv.

A történet Oroszlánszívű Richárd  hazafelé vezető útján kezdődik, ahol a király egy francia kastély ostroma során meghal. Szolgál egy nagyszerű íjász a seregében Robin Longstride. Úgy hozza a sors, hogy támadás éri a koronát Angliába szállító csapatot, és Robin és kis fős társasága szerzi vissza a koronát a martalócoktól. Egy haldokló lovag Robert Laxley utolsó kívánságát teljesítve (vigye le kardját apjának és adja át neki) terelődik élete új irányba. Innét indul főhősünk néhol vicces, izgalmakkal teli, kalandos története. Ha szeretnétek e nagyszerű utazásban részt venni, olvassátok el vagy nézzétek meg filmen e remek alkotást. Csak ajánlani tudom mindkettőt. Számomra egyik sem okozott csalódást! Egyszerűen nem lehet megunni.

Krisztián     

10/10

 

Kate Morton - Felszáll a köd

Régóta kacsintgatok a könyvre, vagyis, igazából azóta, hogy elolvastam az írónőtöl az Elfeledett kertet. Minden könyvesbolt látogatás alkalmával a kezembe vettem, átforgattam, de végül mindig ott maradt. Most viszont a könyvtárban leltem rá, így nem is kellett gondolkodnom, elhozzam-e.

"De persze sohasem hal meg az, aki emlékeinkben él."

Fülszöveg:
" 1924, nyár:
Az előkelő társaság tündöklő estélyén, egy elegáns angol udvarház parkjában, a tóparton egy fiatal költő kioltja életét. A tragédiának két tanúja van: két nővér, Hannah és Emmeline Hartford, akik ettől fogva soha többet nem beszélnek egymással.
1999, tél:
A 98 esztendős Grace Bradleyt, a Riverton udvarház hajdani szolgálóját felkeresi egy fiatal rendező, aki filmre akarja vinni a költő öngyilkosságát. A Grace lelkének sötét zugaiba száműzött szellemek és emlékek előbújnak a réseken.
Döbbenetes titok merül fel; valami, amiről a történelem elfelejtkezett, de amit Grace nem feledhet soha."

Könyvmolyképző kiadó 2015
598 oldal

Nagyon nehezen indult a kapcsolatom ezzel a kötettel. Valahogy annyira vontatottnak éreztem. Ugyan nagyon ötletes volt, hogy az eleje mintha egy kis forgatókönyv lenne, leírja az alapszituációt, így tökéletesen bele tudjuk élni magunkat a helyzetbe, az időbe, a korszakba. Szinte érezzük az illatokat, halljuk a cselédfertály neszezését. Mennyei érzés, csak egy a baj vele, hogy ez az érzés számomra egészen a könyv nagyjából egyharmadáig tartott. Ez kb. olyan, mint amikor egy film első néhány perce, ami sokszor egy néma helyzetvázolás egészen a film huszadik percéig tartana. Egyszerűen türelmetlen voltam.

Főszereplőnk egyik szálon az idős Grace, aki örökre megőrizte élete legnagyobb titkát. Viszont most, hogy már tudja közeleg az ő órája is, úgy dönt megosztja unokájával életének történetét. Másik szálunkon pedig a fiatal tizennégy esztendős Grace aki anyja nyomdokaiba lépve cselédnek áll a Riverton házba.
Innen idulunk erre a nagy utazásra egészen 1914-be, hogy lassan kibontva megismerjük Hannah, Emmeline és Robbie keserű történetét.

Ahogy a történetben lassacskán, de haladtam, egyre jobban tudatosult bennem, hogy mi is az, ami idegesít engem. Nem tudtam megszeretni Grace-t. Valahogy nem egy kedvelhető karakter. Ugyan az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket, mégsem ismerjük meg igazán. Nem látunk bele a gondolataiba, hogy mit miért tett, vagy éppen miért nem. De leginkább akkor vált számomra ellenségessé, mikor szenvtelenül közölte, hogy annyira nem érezte magának az anyaságot, hogy az első pár évben a kislányát nem ő nevelte, ekkor már egyszerűen nem tudtam a szívembe fogadni őt.
Végül pedig sajnálatot éreztem irányába, szántam őt az elvesztegetett esélyeiért, azért, mert a testvéri szeretetért feláldozta az egyetlen esélyét a boldogságra, ráadásul teljesen feleslegesen. Megérteni őt mégsem tudtam.

Mindenképpen nagyot lendített a könyv élvezhetőségén a szerkezete. Az, hogy előbb tudjuk meg bizonyos dolgok következményeit, mint ahogy azok megtörténtek, izgalmassá és különlegessé teszi a történetet. Ugyanígy a levelek, újságcikkek is nagyban hozzájárultak, hogy szép kerek, a két szálból gyönyörűen  összefonódó sztorit kapjunk.

Említést kell még tennem a könyv egy kis apróságáról. A háborúból visszatért depresszióval küzdő hősök nekem nagyon tetszettek benne, ezért külön pont jár, és az is tetszett ahogyan az írónő belecsempészte és beleszőtte a történetünkbe, végül is elég központi szerepet adva neki.

Összességében ez egy remek történet volt, lágy és kellemes, amolyan igazi női regény, csak Grace lehetett volna szerethetőbb karakter. Vagy csak nekem volt vele bajom?

Zsú        

7/10

"-Nem élvezem a társaságot - ...-Túl sokan költenek túl sok pénzt, hogy olyanoknak imponáljanak, akik ostobák ahhoz, hogy észrevegyék."

Hyeonseo Lee - David John - A lány hét névvel /Szökésem Észak-Koreából/

Régóta vártam az érzést, hogy kedvet kapjak a kötethez. Igen, erre várni kell. Nem lehet csak úgy belefogni, szükségeltetik hozzá egy külön kis hangulat, hogy be tudjuk fogadni ezt a rengeteg igazságtalanságot.

"Ahhoz, hogy valaki tudja, megsértik a jogait, vagy ő sérti meg valaki másét, először azzal kell tisztában lennie, hogy vannak jogai, és tudnia kell, mik azok."

Fülszöveg:
"Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül.
Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába."

Libri kiadó 2015
404 oldal

Mélységes dühöt váltott ki belőlem ez a könyv. Egyszerűen abszurd az egész úgy ahogy van. Csak olvastam és az a kérdés forgott az agyamban, hogy "ez most komoly?".
Belecsöppentem egy olyan világba, ahol (klisé, de nincs jobb kifejezés rá) agymosáson mennek keresztül az emberek, egészen a születésüktől fogva. Az iskolákban hamis történelmet tanulnak, amivel egy talmi képet alakítanak ki bennük a világról. Ezenkívül állandó megfigyelésben tartják őket, és ami még megdöbbentőbb, hogy nem csak az állam ügynökei, hanem a saját szomszédai, rokonai, munkatársai, bárki feljelentheti őket, akár csak egy rossz szóért a vezetőségről, és mehet is a börtönbe. Szinte a napjuk minden idejét elfoglaltságok teszik ki, annak érdekében, hogy minél kevesebb idejük jusson a magánéletükre, (netalántán még nekiállnak búslakodni a sanyarú sorsukon,) ehelyett csoportos foglalkozásokon kötelesek részt venni, ahol akár nyilvánosan megalázzák (meg kell hogy alázzák) egymást. Ezzel is elérve, hogy a mindennapjaik minél nagyobb részében figyelhessék, felügyeletük alatt tarthassák őket.
A társadalmi szabályok is teljesen érvényét vesztik, ha kiszabadulnak az országból, hiszen náluk a bűnösök legfőképpen a nem rendszerhű polgárok, míg egy drogkereskedő vígan élheti az életét, ha elég hűséges a Kim dinasztiához, és törvényeihez.
Egyszerűen döbbenet, mintha egy üvegbúra alatt élnének.
Még jó, hogy itt volt az én drága férjem, hogy olvasásaim után rázúdíthattam mérhetetlen dühömet, és csak mondtam, és mondtam neki a monológomat, és persze a nyomdafestéket nem tűrő véleményemet. :-)

 "...minden nélkülözhető - az otthonunk is, a hazánk is. De a többi ember nélkül, a családunk nélkül sosem boldogulhatunk."

Nagyon érdekes volt számomra, hogy ennek a konzervatív, hamis, és korlátok közé szorított neveltetésnek később milyen hatásai vannak a modern társadalomba való beilleszkedésnél. Különösen a bizalmatlanság, az állandó rettegés, hogy valamit rosszul csinál, és azért megtorlás jár, ami erősen meggátolja, hogy nyitott legyen egy új világra, és egyben ez az egyik legjobb módszere is a Kim dinasztiának arra, hogy rettegésben tartva fenn tudja tartani diktatúráját.
Hihetetlen, de igaz. Mint ahogyan Hienseo Lee is megírta, ez a diktatúra azért tud fent maradni még mindig, mert túl sok ember hal meg érte.
Az észak-koreaiak is ugyanolyan emberek mint mi. Szeretnek nevetni és jókat enni, szomjaznak a gondtalanságra, és a mindennapos apró cseprő örömökre, de nekik ez az ország vezetői szerint nem jár meg. Nem hagyják őket kibontakozni, rájuk kényszerítik a saját gondolataikat, és teljesen függővé teszik őket kiszolgáltatva a rendszer önkényes törvényeinek. De mivel semmit nem tudnak a környező világról, nem is tudják, hogy lehet másképp is élni, hogy alapvető szabadságukhoz ugyanannyi joguk van, mint nekünk.

Zsú     

10/10

   

"Azok az észak-koreaiak, akik nem hagyták el az országot, képtelenek kritikusan gondolkodni, mert nincs összehasonlítási alapjuk - nem ismernek korábbi kormányzatokat, másféle politikát, más társadalmakat a világban."

Alberto Vázquez-Figueroa - Tuareg

Egy nagyszerű kalandregényt mutatok be nektek a Tuareget  Alberto Vázquez-Figueroa tolmácsolásában!

Fülszöveg:
 "Egykor ​a „Szél Fiai” voltak a Szahara nyugati felének rettegett urai…
Egy nap két férfi keres menedéket a tuareg táborában. Gaszel Szajah elszállásolja őket, de váratlanul katonák törnek rájuk, a fiatal idegent lelövik, az öreget elhurcolják. Gaszelnek meg kell bosszulnia a becsületén esett csorbát: megjárja a tikdabrai kietlen földet, a sivatag poklát, hogy vendégét kiszabadítsa, elrablóit pedig megölje. Nem is sejti, hogy a megbuktatott államelnök után kutat. A hatóságok hajtóvadászatot indítanak az önbíráskodó tuareg után, túszul ejtik a családját. Gaszel nem adja meg magát, és szörnyű bosszút esküszik…"


    Libri kiadó 2016
         346 oldal 
 
 Ezzel a könyvel párom lepett meg. Ismét egy olyan kötettel találtam szembe magam, amiről nemigen írtak véleményt, még a molyon sem, és nem is igen ismert/népszerű itthon. A hátoldalán elolvastam, hogy miről szól és mivel szeretem a kalandregényeket, reméltem egy jó kis fantáziadús történetet ismerhetek meg a könyv elolvasásával. Kicsit félve vetettem magam az oldalak közé.

Egy számomra teljesen ismeretlen világba csöppentem. Kicsit már hozzászoktam az északi vikinges helyszínekhez és karakterekhez. Ehhez képest ez a történet a Szahara sivatagába játszódik. Nekem elsőre nagy váltás volt ez, de hamar megszerettem a karaktereket és az oldalak előrehaladásával hozzászoktam ehhez a kicsit sem hétköznapinak mondható környezethez és helyszínekhez. Sok új dolgot ismertem meg a sivatagi emberekről és a sivatagról magáról. Izgalommal és nagy érdeklődéssel vártam mindig, hogy miként alakul a szereplők sorsa.

Egy érdekes népcsoporttal ismerkedtem meg, a Tuaregekkel. A főszereplő Gaszel Szajah ennek a népnek a legnagyszerűbb és legbátrabb harcosa volt. A sivatagban oázisok mellett élnek és szigorú (néha a mai embernek régimódinak mondható) szabályok közepette. Ők ezeket nagyon pontosan betartják, és ezek szerint élik mindennapjaikat. Ha viszont sérelem éri őket akkor a saját törvényük szerint büntetik meg a vétkest vagy vétkeseket. Hogy ezt véghezvigyék, akár hetekig hónapokig képesek távol maradni családjuktól a sivatagot járva a bűnt elkövetők keresésével és levadászásával. Csak ezt a küldetést tartják a szemük előtt, még akkor is ha nagyon veszélyes, és akár az életükbe is kerülhet.
 Felettébb érdekesnek találtam ennek a népcsoportnak a saját törvényeit, ami a mai világ társadalmába már kicsit sem illeszkedik, sőt egyenesen szemben áll a mai törvényekkel, például számukra teljesen elfogadható büntetés a halál általi bosszúállás embertársukon.
Összességében egy kalandos, eseménydús és a mi társadalmunkkal teljesen ellentétes, egyedi kultúrát ismerhettem meg.

Az elejétől a könyv végéig Gaszel a szívemhez nőtt és folyton izgultam érte. Ez pont egy olyan olvasmány amit filmen is szívesen megnézne az ember. Nagyon örülök, hogy részese lehettem e nagyszerű kalandnak, és bárkinek ajánlom aki szereti a kalandregényeket.

Krisztián      

10/10

Alberto Vázquez-Figueroa jelenleg Spanyolország egyik legolvasottabb kortárs szerzője. Több mint negyven könyve jelent meg, és mind nagy sikert arattak.

"- Az is durván hangzott, amikor azt hajtogattuk, hogy ki kell űzni innét a száz éve velünk élő franciákat. Sokan a személyes barátaim voltak, együtt jártunk iskolába, névről ismertem őket. De ütött az óra, amikor a szentimentalizmust félretéve végezni kellett velük. És megtettük. Vannak dolgok, amik a polgári erkölcs fölött állnak, és ez ilyen volt."

Böszörményi Gyula - Beretva és tőr /Ambrózy báró esetei 2,5/

Íme elérkeztem a 2,5. részhez. Semmi pénzért ki nem hagytam volna ezt az élményt, bár egy keveset váratott magára a szállítás késlekedése miatt, de így is minden a helyén volt, hogy felcserélődött az Ármány és kézfogóval.

 "– Menjen, kedves, de előbb ígérje meg, hogy semmi meggondolatlanságot nem követ el!
Szavamat adtam, és komolyan is gondoltam, hisz amire készültem, abban tényleg nem volt szemernyi meggondolatlanság sem – elvégre mindent jó előre alaposan kiterveltem."

Fülszöveg:
 "1900 ​verőfényes őszén Budapest székesfővárosa a mesés Perzsia uralkodóját látja vendégül. Muzaffer ed-din Qajar egész udvartartásával utazgat Európában, két marokkal szórva a pénzt és a kitüntetéseket. A magyar fővárosban négy kellemes napot szándékozik tölteni, amiről a sajtó részletesen be is számol, ám még a szemfüles firkászok sem találnak magyarázatot néhány érthetetlen történésre.
Vajon a perzsa uralkodó Budapestre érkezvén miért azt tartja a legsürgetőbbnek, hogy fehérneműt vásároljon? Mi oka lemondani első napján szinte minden programját, és elzárkózni attól, hogy az ország legfőbb méltóságaival találkozzék? Rudnay Béla rendőrfőkapitány vajon miért zárja le légmentesen a Hungária nagyszállót, ahol a sah és kísérete lakik, és mi lehet a magyarázata annak, hogy a személyzet kísértetjárásról pusmog?
Mikor Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató és Ambrózy Richárd báró is a szállodába siet, már mindenki sejtheti, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak – pedig Hangay Mili kisasszony még csak eztán érkezik!"

Könyvmolyképző kiadó 2016
86 oldal

Egy (sajnos) nagyon rövid kis olvasmánnyal, amolyan "melléktörténettel" van dolgunk, de ez senkit ne tévesszen meg, és semmiképpen ne térítsen el olvasási szándékától, hiszen ez a kötet, amilyen kurta, olyan velős.
Mint már megszokhattuk szintén egy izgalmas, humoros, vérpezsdítő történetet kaptunk az írótól. Tökéletesen, leleményesen kifundált Ambrózy-ügy, ami 1-2 órácskára kirepít a mindennapok mókuskerekéből és képes újra és újra meglepni, megnevettetni, és elfeledtetni velem minden problémámat.

Bármeddig el tudnám olvasgatni a történetet, hiszen egyszerűen imádom a szereplőket. Itt is a tőlük megszokott stílusban, Ambrózy báró a csalhatatlan megérzéseivel és éles szemével, Mili kisasszony pedig vakmerőségével, leleményességével, bátorságával göngyölítik fel ezt a nem mindennapi, sőt számomra a végén kicsit hátborzongató ügyet. (Coupert alakjától, bár sokat nem szerepelt a könyvben valóban kirázott párszor a hideg.)
Jah, és külön köszönet a könyv végén a néhány szóért az olvasóhoz. Felettébb furcsa, de nagyon-nagyon jó érzés, amikor egy történet végén választ kapsz a felmerülő kérdéseidre. Ezt be kellene vezetnie mindenkinek.

Zsú         

 10/10

 "Abban pedig én voltam tökéletesen biztos, hogy nekem ott a helyem, ahol ama bizonyos éjszakai kísértet a titokzatos keleti uralkodót le akarta mészárolni. Ezt a véleményemet azonban Richárd sajnos nem osztotta, ezért úgy otthon felejtett, mint valami feleslegesnek vélt esernyőt."

J.R.R Tolkien - A hobbit

 Egy régóta tervezett olvasást osztok meg veletek J.R.R. Tolkientől        A Hobbit!

Fülszöveg:
"A történet a Tündérország kora és az emberek uralma közti réges-régi időkben játszódik, mikor még állott a híres Bakacsinerdő, és a hegyek veszéllyel voltak tele. Az egyszerű kalandozó útját követve útközben megtudhatsz (ahogy ő is megtudott) – ha még nem ismernéd mindezeket a dolgokat – egyet s mást a trollokról, koboldokról, törpökről és tündékről, s bepillantást nyerhetsz egy elhanyagolt, de lényeges időszak történelmébe és eseményeibe. Mert Zsákos Bilbó úr számos jelentős személynél járt; beszélt a sárkánnyal, a hatalmas Smauggal; és akaratán kívül jelen volt az Öt Sereg Csatájánál. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel ő egy hobbit. A hobbitok fölött a történelem és a legendák mind ez idáig átsiklottak, talán mert rendszerint többre tartják a kényelmet, mint az izgalmakat. Ez a személyes visszaemlékezések alapján készült beszámoló, amely Zsákos úr egyébként csendes életének egy izgalmas évét írja le, azonban képet adhat erről a becses népről, akik (úgy mondják) manapság megfogyatkoztak. Mert nem szeretik a zajt."

   Európa könyvkiadó 2014
        312 oldal

Egyik régi vágyam vált valóra, hogy elolvashattam e nagyszerű történetet. A könyv alapján készült film (  ami három részről áll) egyik nagy kedvencem, és már számtalanszor láttam. Nagyon érdekelt, hogy is nézhet ki a történet könyv formájában. A könyvtárban keresgélve láttam meg a polcon és akkor döntöttem úgy, hogy itt az ideje kézbe vennem.

Kicsit lehet sokat vártam a könyvtől, mert a filmet láttam előbb. Belekezdtem az olvasásba és elég sokára rázódtam bele, mert folyton a filmbéli jeleneteket láttam magam előtt.
Néha olyan érzésem volt, hogy egy lebutított demóverziót olvasok a filmhez képest. De ettől függetlenül a könyvnek a varázsa azért megmaradt.

A kötet egy hobbit, Zsákos Bilbó kalandját meséli el. Az író ezt a történetet a gyerekeinek szánta mese formájában, és egy nagyszerű könyv született belőle. Kitalált egy szerethető kis főhőst Bilbó karakterében és a történetet köré építette. Sok mesebeli szereplővel találkozhatunk a történetben mint például törpök, mágus, tündék, sárkány, koboldok, amik miatt nagyon szerethetővé válik az egész. Kalandban is bőven részt vesz Bilbó és kis csapata,  ami garantálja az izgalmat a jelenetekben. A kis társaság nagy célt tűz ki maga elé, még pedig azt, hogy egy sárkánytól szerzik vissza a törpök aranyát, amit sok évvel korábban elvett tőlük. Azt, hogy hogyan alakul ez a történet és miként végződik, azt a  könyv elolvasásával vagy a film megnézésével megtudhatjátok. Bátran vágjatok bele!

 Zsákos Bilbó

A filmről:

A film amit Peter Jackson rendezésében láthatunk három részben meséli el a történetet. Sok olyan dolgot vittek bele, ami a könyvben nem, vagy kicsit másképp alakult. De pont ezek a dolgok emelték fel a film színvonalát és tették még élvezhetőbbé és izgalmassá. Elsősorban csatajelenetekre gondolok, vagy szereplőkre akik a könyvben nem szerepeltek(nekem hiányoztak) a filmben viszont igen. Ilyen volt Tauriel vagy Zöldlomb Legolas. 

A Hobbit a Gyűrűk Ura trilógia előzményeként szolgál, ami másik nagy kedvencem. A belőle készült filmeket is nagyon sokszor láttam már, de könyv formájában is ki szeretném majd olvasni őket. Ha sikerült, majd veletek is megosztom!

Összességében a könyv tetszett (de a belőle készült film kicsit jobban). Egy ilyen mű elolvasása alapnak számít, aki Gyűrűk Ura és Hobbit rajongó. Bátran ajánlom mindenkinek aki szereti a kalandos történeteket  mesebeli szereplőkkel vegyítve.

Krisztián            

8/10

Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó /Ambrózy báró esetei 3./

Bármennyire is szerettem volna sorrendbe haladni a sorozattal, sajnos ezt a részt előbb megszereztem, mint a Beretva és tőr-t. De mikor nagy izgalmak közepette beleolvastam, megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy ugyanott folytatódik, ahol a Rudnay-gyilkosságok véget ért.
Így hát nekiláttam, gondolván, hogy, ha megérkezik a 2,5. rész, ezt majd addig leteszem. De nem így lett, ezt nem lehet csak úgy letenni!

" Vannak az életben olyan pillanatok, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni vagy  orrba verni volna-e jobb."

Fülszöveg:
 "A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?"

Könymolyképző kiadó 2016
704 oldal

Történetünkben egyre csak bonyolódnak a szálak, miközben gyötrő lassúsággal haladunk annak irányába, hogy kibogozzuk a rejtélyeket, főhőseink újabb és újabb vakmerő kalandba vetik magukat, így a kötet minden oldalán van miért izgulnunk.
Mindezt fokozza a könyv szerkezete, ahogy fejezetről fejezetre váltakozó szemszögből látjuk az eseményeket. Bevallom jómagam minden egyes fejezetnél alig vártam, hogy a következőhöz érjek és folytatódjon a másik szálon is a történet.

Szereplőinket egyre részletesebben megismerjük és én egyre inkább vágyódom, hogy újra és újra felbukkanjanak a könyvben. Kezdve Mili kisasszony igaz barátaival, "Cili" kisasszony hű cinkostársain át, mind annyira egyedi és imádni valók, hogy szinte szárnyalnék örömömben, ha egyszer belemászhatnék a könyvbe és egy pár órácskát velük tölthetnék az Ambrózy villa közegében, Terka néni süteményével, Agáta mama megtisztelő figyelmével kitüntetve, Isti frappáns megjegyzései közepette, Gáspár bácsi óvó szárnyai alatt. Vagy csak egyszerűen beülnék egy tejeskávéra a szókimondó Renée és a vakmerő Mili kellemes társaságában.

Na és a könyv vége... Bár van egy erős tippem (vagy reményem) mégis majd megesz a kíváncsiság. Epekedve várom a folytatást!

"Igaz, hogy sokszor szertelen, meggondolatlan és végtelenül önfejű vagyok, ám ellenállni saját természetemnek olyan volna, mintha a Teremtőm szándékát akarnám kicsúfolni."

Hozzá kell fűznöm, hogy olyan humoros jelenetekkel pöttyözte tele Tisztelt Böszörményi Gyula ezt a regényt, hogy a férjem többször rám szólt, hogy a néhány oldalanként ismétlődő hangos kuncogásommal megzavarom őt az olvasásban. Köszönöm az írónak, és bocsánat a férjemtől. :-)

 Zsú          

"- Az én vőlegényem lakatos!

-Túl ügyes aligha lehet, ha a kulcsának a te likadnál jobb helyet nem talált-"

 10/10

Előző részek: 

Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok /Ambrózy báró esetei 2./

Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten /Ambrózy báró esetei 1./

"...a nadrágos népséggel nem szembeszegülni, harcolni, marakodni kell, inkább engedelmességet mímelve meghódítani azt, hogy végül zablát csapva a szájukba a nekünk tetsző útra irányíthassuk őket."

"-A nők gonoszsága, ezt már megtanultam, szélesebb spektrumon mozog, mint a fény és mélyebb, mint az óceán -...-A huncut csínytől a jogos férfibosszantáson át egészen a méregkeverésig terjed, így tehát gonoszságnak tán nem is ildomos nevezni. Fegyvertár ez inkább, igen!"

Daniel James Brown - Egy csónakban

 Egy nagyszerű igaz történetet osztok meg veletek Daniel James Brown tolmácsolásában, Egy csónakban!

Fülszöveg:
"Az egyszerre felkavaró és lenyűgöző könyv a Washingtoni Egyetem 1936-os nyolcpárevezős olimpiai csapatáról szól, arról a csapatról, amelyik átformálta az evezősportot, és amerikaiak millióinak figyelmében fürdött. A kihívás, amellyel szembenéztek, az első pillanattól reménytelennek tűnt. A fiúk favágók, hajógyári munkások, farmerek családjából származtak. Sorra meg kellett küzdeniük az elképesztő fizikai és pszichés nehézségekkel, majd mindezek tetejébe külön csatát kellett vívniuk a sportágat hosszú ideje uraló keleti parti elitcsapatokkal, bankárok és szenátorok fiaival.Bár a kötet az együttes erőfeszítés krónikája, elsősorban Joe Rantz életén keresztül mutatja be az eseményeket, aki tizenévesként család és kilátások nélkül azért veti bele magát az evezésbe, hogy helyreállítsa lerombolt önbecsülését, valamint hogy megtalálja helyét a világban. A múlt démonjai, a gyötrelmes családi háttér és a pusztító szegénység szorításában Joe tisztán látja, hogy csakis akkor maradhat diák, ha helyet kap az egyetem elsőéves evezőscsapatában. A fiúkat egy titokzatos, rendkívül elszánt edző válogatja össze és egy különc angol csónaktervező segíti, ám ami nyertes csapattá kovácsolja őket, az leginkább az egymás iránti elkötelezettségük. Miután végre megszerzik az olimpiai indulás régóta áhított jogát, életük legnagyobb kihívásával kell szembenézniük: az 1936-os berlini „náci” olimpián Hitler és társai figyelő tekintete előtt kell versenybe szállniuk a bivalyerős német és olasz csapattal."

Cartaphilus könyvkiadó 2016
              416 oldal

 "Az evezés művészet. A művészetek művészete. A mozgás szimfóniája. Evezés közben az ember közel jut a tökéletességhez. Kegyelmi állapotba kerül. Megérinti önmaga legbelső magját. A lelkét."

George Yeoman Pocock

Ezzel a könyvel kedvesem lepett meg. Olvastam már igaz történeteket ( Rendíthetetlen,Felettünk a csillagos ég)és mindegyik nagy élményt jelentett számomra. Utánanéztem ennek a könyvnek kicsit, de nálunk még nemigen olvasott. Még a molyon sem láttam róla véleményeket. Külföldi oldalakon viszont jókat írtak róla és ez egy kis megnyugtatásként hatott rám mielőtt belevágtam a történetbe.

Brown elsősorban Joe Rantzon keresztül mutatja be a történéseket. A könyv elején egyből rengeteg szereplővel ismerkedhetünk meg, akiknek az életútjukat sok helyszínnel  és évszámmal tarkítja az író. Ezen a részen számomra kicsit nehézkesen ment a haladás, de miután mindenkivel megismerkedhettünk könnyedebbé vált a történet olvashatósága, és ez szerencsére a kötet végéig kitartott.
A cselekmény két szálon fut egy időben, és ezt az író folyamatosan váltogatja. Egyszer Amerikában vagyunk másszor ugyanabban az időben a náci Németországban. Ettől még inkább élvezhető a történet. Ami még nagyon tetszett, hogy időnként képek is vannak az oldalak között  elrejtve, ami egy-egy jelentős momentumot örökít meg.

 Joe Rantz

Az evezésről mindeddig elég gyérek voltak az ismereteim, de a könyv részletesen ismertette velem a sportág minden csínját-bínját. Kívülről nézve nem tűnik nehéznek, viszont belülről ez egész teljesen másként fest. Ahhoz, hogy egy evezős csapat megnyerjen egy olimpiát nagyon sok, összetett dolognak kell egyidejűleg sorozatban tökéletesre sikerülnie. Ezzel a csapattal ez pont így esett. Kell először is egy nagyszerű hajó. Ezt George Yeoman Pocock hajóépítő szolgáltatta. Másodszor egy olyan nyolc főt számláló evezős csapat, és egy nagyszerű kormányos, akik teljesen megbíznak egymásban és harmóniában tudnak együtt dolgozni. Ezt a kilencest Seattle városa szolgáltatta. Harmadszor kell egy nagyszerű edző, esetünkben Al Urbrickson személyében, aki felismeri a tehetségeket és sok edzéssel összekovácsolja a kilenc bajnokjelöltet. Ez a három fő dolog és sok kisebb szerencsés egybeesés kell ahhoz, hogy amerikai csapat nyerhessen, épp Németországban 1936-ban az olimpián, megelőzve Hitler német egységét és a híres angolokat.

Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a nagyszerű történetnek. Bárkinek ajánlom aki szereti a megtörtént eseményeket feldolgozó könyveket. Illetve azoknak is, akik nincsenek oda annyira az evezésért vagy akár a sportokért, mert tényleg nagyszerű inspiráló és motiváló gondolatokat olvashatunk a kötetben. Ezt az is bizonyítja, hogy kétszer el is érzékenyültem kicsit olvasása közben. Remélem egy kis kedvet csináltam a könyv kézbevételéhez!

                                                                                                                                         Krisztián 

10/10

 

Tyll J. Pollman - Farkasok vándorlása /Vandálok 2./

 Máris a végére értem a Vandálok sorozat következő részének, a Farkasok Vándorlásának!

"Sebek borítják testemet, mintha az istenek térképet rajzoltak volna a bőrömre. Talán, hogy öregkoromban emlékeztessenek, ki voltam, hol jártam, mit végeztem."

Fülszöveg:
"Revrik ​és vandáljai, a farkasok, alig szereznek maguknak otthont a szép és élelemben gazdag Lacus (a mai Balaton) partján, újabb kihívással kell szembenézniük. A Pannoniát uraló gótok úgy érzik, elérkezett az ideje, hogy a Római Birodalom szívéig, az örök városig meneteljenek, és a meggyengült, ezer sebből vérző birodalmat térdre kényszerítsék.
Revriknek és farkasainak ebben a nagyszabású hadjáratban kell részt venniük a vandál király utasítására. Revriknek azonban hamarosan rá kell jönnie, hogy törzsével együtt kegyetlen hatalmi játszmák kellős közepébe került, és a tét nem kevesebb, mint az egész vandál nép sorsa és fennmaradása…"
  

Alexandra könyvkiadó 2014

      496 oldal

Az első kötet nyújtotta élmények sarkalltak, hogy minél hamarabb belekezdjek a következő részbe. Nagy izgalommal és lelkesedéssel vetettem magam az oldalak közé, és ismét nem csalódtam. A második rész ott folytatódik ahol az első rész véget ért. Az eleje túl nyugisan indult, de sejtettem ez nem lesz így sokáig, és ez hamar be is igazolódott. Ahogy haladtam az olvasásban úgy pörögtek fel az események és jöttek az izgalmas fordulatokkal teli kalandok.

A második kötetben Revrik népének igazi vezetőjévé és tehetséges hadvezérévé válik. Nem kérdőjelezik meg döntéseit, még ha nem is mindig helyesek. Ismét szép és néha zord helyszíneken vezet a törzs útja,  (Római Birodalom belső provinciái, Alpok magas téli zord hágói,Gallia sík vidéke) ami sok csatába és kalandba sodorja őket. Emberei, barátai és szövetségesei kitartanak mellette, hogy az új hazába vezető utat együtt küzdjék le. Hogy ez-e a megfelelő út, amire kényszerül, és elérik-e a célt, azt a könyv elolvasásával megtudhatjátok.

Számomra a második kötet is nagyon izgalmasra sikeredett. Nem nagyon tudtam letenni, és szerencsére volt időm is, hogy hamar kiolvassam. Felejthetetlen élményt nyújtott a hideg, ködös, esővel tarkított téli napokon. Nagy reményekkel várom a harmadik kötet megjelenését. Remélem minél hamarabb kezemben tarthatom és olvashatom tovább Revrik és törzse történetét.

10/10

           
                Vandálok sorozat részei:
                                             1: Farkasok Születése /Vandálok 1./