Lisa Wingate - Elrabolt életek

 Vannak könyvek, amik egyszerűen már csak azért is kellenek nekem, mert önmagában olyan gyönyörűek, és hogy is lehetne, hogy egy ilyen szépséges könyv, ne egy fantasztikus történetet rejtsen.

FÜLSZÖVEG:
"Memphis, ​1939
A tizenkét éves Rill Foss és négy kisebb testvére szegénységben, de nagy szeretetben él szüleivel a Mississippi egyik lakóhajóján. A szülők távollétében Rill vigyáz a kistestvéreire, ám egyszer csak idegenek jelennek meg, hogy a gyerekeket a tennessee-i árvaházba vigyék. Bár hitegetik őket, hogy rövidesen hazatérhetnek, a kislány hamar rájön, hogy ez hazugság. Más sorsot szánnak nekik…
Dél-Karolina, napjainkban
Avery Stafford gazdag és kiváltságos családban született, s mindent megkapott az élettől. Szövetségi ügyészként dolgozik, a karrierje szépen ível felfelé, ám súlyosan beteg édesapja miatt egy időre haza kell térnie a szülői házba. Egy véletlen találkozás azonban kényes kérdéseket vet fel benne, és Averynek nem marad más választása, mint hogy elinduljon a múltba vezető hosszú, fájdalmas úton, és feltárja családjának eltitkolt történetét."

Libri 2018
460 oldal

Egyszerűen nem értem, hogyan nem jutott még el hozzám eddig Georgia Tann neve, és a vele összefüggő bűncselekmény sorozat.
 Azoknak, akik még eddig ugyanígy nem hallottak róla:
A gazdasági világválság idején, amikor Amerika jelentette az embereknek az új élet reményét, emberek tízezrei nyomorogtak a kontinensen. Ezt a zűrzavart kihasználva Georgia Tann egy olyan hálózatot hozott létre, ahol gyerekek cseréltek gazdát, holmi árucikként. Több, mint ötezer gyermekről van szó. Mélyszegénységben élő, akár írni-olvasni nem tudó szülőktől csalták ki gyermekeiket, hogy aztán jó pénzért eladhassák őket a dúsgazdag gyermektelen örökbefogadó szülőknek, akiket sokszor szintén csőbe húztak, hogy még több pénzt tudjanak kicsikarni belőlük.Számtalan esetben vették el az újszülötteket már a kórházban, azt hazudva, hogy a gyermek meghalt, vagy írattak alá a szülőkkel olyan szerződést, amit még elolvasni sem tudtak, majd több tízezer dollárért "cseréltek gazdát" szerencsétlen gyermekek. Nem is csoda, hiszen a hálózat működéséhez nem kis összeg szükségeltetett, ugyanis meg voltak kenve a rendőrök, az egészségügyi dolgozók, hivatalnokok, tehát a kétségbeesett szülőknek esélyük sem volt Georgia Tann kegyetlensége ellen.
A gyönyörű szőke, szép arcú kisgyermekeknek még talán szerencséjük is volt, ha lehet ezt mondani, hiszen kelendőek voltak (talán még jó helyre is kerülhettek), azonban rengeteg gyermek esett áldozatul a gondozók nemtörődömségének, hanyagságának, vagy éppen kegyetlenkedéseinek. Gyógyszereket nem kaptak, így közel ötszáz "árva" halt meg miattuk.
Georgia Tann, akit az "örökbefogadás anyja"-ként emlegettek, valójában egy emberkereskedő hálózatot működtetett Tennessee Gyermekotthonok Szövetsége néven, közel három évtizedig, amiből aztán jól megszedte magát. A legszörnyűbb az, hogy híres emberek is népszerűsítették a hálózatát, mit sem sejtve a mögötte lappangó titokról, hogy valójában a kis árvák, nem is voltak árvák.
Minderre 1950-ben derült fény, de a tehetős örökbefogadó családok (érthető okokból) nem engedték, hogy nyilvánosságra kerüljön a gyermekek valódi kiléte, ezért azt zárolták, amit aztán sajnos csak 1995-ben tettek nyilvánossá. (A gyermeküket gyászoló szülőknek már túl későn!)

Egy hatalmas pofonként ért ez a könyv. A valós események köré épített lakóhajón éldegélő Foss család története egyszerűen fantasztikus. De Avery történetével, szerepével, sőt magával a karakterével nem voltam kibékülve. Túl keveset mutatott belőle az írónő, illetve sokszor, talán amit mutatott az meg feleslegesnek hatott számomra. Akkor vagy legyen felépítve lényegre törően, vagy inkább hagyjuk ki a részleteket, mert így elég suta lett szerintem. De az is lehet, hogy én voltam vele túl szigorú, mindenesetre nem kedveltem őt az olvasás alatt.
Viszont, mivel ennyire jó maga az alaptörténet, ez szinte mit sem számít a könyv értékét tekintve.
Örülök, hogy a polcomon tudhatom ezt a kötetet és mindenkinek jó szívvel ajánlom.

Zsú

9/10

Saroo Brierley - Oroszlán

Ez a könyvélmény is, mint ahogyan a legjobbak, egy véletlen találkozásból született. Rengeteg olvasatlan könyv áll a polcomon, a molyos várólistámról és kívánságlistámról nem is beszélek inkább, mégis vannak könyvek, amik folyton felbukkannak, mikor elmegyek a könyvesboltban mellettük, vagy a könyvtár kínálóján, esetleg a molyon néznek szemközt velem a hírfolyamban, de én észre sem veszem őket. De mikor céltudatosan megyek a könyvtárba, de nincs, amit keresek, na akkor magányosan üldögél a polcon, szinte sikít felém, és szerintem ez a JEL. Igen, most őt kell elhoznom, ő kell az én lelkemnek. Hiszem, hogy ilyenkor választok jól, ösztönösen, és ebben sosem csalódok.

FÜLSZÖVEG:
"Mi történik akkor, ha egyszer csak egy zakatoló vonaton találjuk magunkat, és azt sem tudjuk, merre robogunk? Ha nem emlékszünk a kisváros nevére, ahonnan elindultunk? Mi lesz velünk, ha Kalkuttába keveredünk, és a múltunkról semmiféle információnk nincs? Szárú, az ötéves indiai kisfiú egy szerencsétlen véletlen folytán India egyik legveszélyesebb városába kerül. Volt otthona, most nincs semmije. Mit várhat az emberektől, az érzéketlen tömegtől? Vajon túl lehet élni azokat a megpróbáltatásokat, amelyek elé az élet állítja őt? Hogy juthat el egy kisfiú Indiából Ausztráliába? Képes lesz új életet kezdeni? Találkozhat még valaha az édesanyjával? Megtudhatja egyáltalán, hol élte le élete első öt évét? Vajon ki lehet az igazi oroszlán?"

Athenaeum 2017
288 oldal

Nehezen talál az ember szavakat, egy olyan könyvhöz, mint, amilyen ez is. Hitetlenkedsz, csak csóválod a fejed. Ez tényleg megtörténhet? Ilyen a mi világunk a másik oldalon? Most, hogy én is anyuka lettem, tudatosult bennem, hogy milyen nagy kincs az életünk, és ezt főként akkor érzed, ha már nem csak a sajátodért felelsz. El sem tudom képzelni, hogy a gyermekem egy olyan világban neveljem fel, ahol egy emberélet mit sem számít. Ahol  a népsűrűség, a nyomor, és a kevés köztisztviselő miatt nem vagyok sem én, sem a családom biztonságban. Ahol a gyermekemnek az utcán kell koldulnia, vagy lopnia, hogy hazatérve megosztozhasson rajta a család, és végre kerüljön valami a tányérunkra. Milyen szerencsések vagyunk, hogy ide születtünk, hogy a mindennapok kihívásai nem a túlélésért való küzdelemről szól, hogy a családunk biztonsága magától értetődő.
Illetve, azt hiszem itt az ékes példa arra, hogy mire is jó igazán az internet, a google, hogy a világháló igenis összeköt, egyesít.
Aki valami nagyon nagystílű olvasmányra vágyik, az eltévedt, ez nem az. Viszont, ha valami érdekesre vágysz, ha egy kicsit elkalandoznál Indiába, amolyan "Google térkép szerűen", a legjobb könyvet választottad.
De most tényleg volt már valaki aki a könyv elolvasása után nem keresett rá a Google térképen a burhanpuri pályaudvarra? :-)

Érdemes elolvasni, ugyan vannak benne részek, amik kicsit laposabbak, de összességében nagyon érdekes, és nem utolsó sorban különleges történet.

Zsú

8/10

Kristin Hannah - Fülemüle

 Annyiféle szemszögből olvashatunk manapság a második világháborúról. Számtalan könyv állít emléket a koncentrációs táborokban elveszetteknek, a fontvonalon elesetteknek, vagy a bombázások áldozatainak, de én még eddig nem olvastam a nők szerepéről mindebben, az igazi női hősökről.

"Én még ahhoz a generációhoz tartozom,amelyik nem várta el,hogy minden veszélytől megóvják.Emlékszem,milyen volt azokban a napokban,amikor azt várták az embertől hogy okos döntéseket hozzon.Ismertük a kockázatokat,mégis vállaltuk őket!"

FÜLSZÖVEG:

" Franciaország, ​1939
Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.
Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért."

Park Könyvkiadó 2017

542 oldal

 

 "A szeretetnek erősebbnek kell lennie, mint a gyűlöletnek, különben nem létezik jövő a számunkra."

Annyi érzelmet sűrített ebbe az 542 oldalba az írónő, hogy az valami zseniális. Az oldalak elperegnek, és szinte észre sem vesszük, mennyi mindenről is szól ez a könyv. Még felsorolni is hosszadalmas.

Vianne (bevallom nekem a karaktere annyira Joanne Harris - Csokoládé -jának főszereplője, bár erre nagyban rásegített az azonos név is, ezért őt nem tudtam másképpen elképzelni, csak Juliette Binoche - ként) a családanya, aki bármire képes, hogy túléljék kislányával a háborút, és reméli, hogy, ha a háborúból végre hazaérkezik a férje, minden újra úgy lesz, mint régen.

Isabelle, a húga viszont egész máshogy látja a háborút. Vérbeli lázadó típus, aki nem túlélni akarja, hanem részt venni benne és lassanként meg is találja a szerepét, nem kis áldozatok árán, az életét kockáztatva másokért az Ellenállási mozgalom részese lesz.

Talán Vianne a szívemhez kicsit közelebb állt, de szerettem Izabelle-t is. Nagyon tetszett, hogy mindkét női főszereplőnkhöz ilyen közel engedett az írónő, szinte velük lélegezhetünk.

Ha nagyon össze akarnám sűríteni, azt kell mondanom, ez a könyv minden volt, amit tudnunk kell a háború következményeiről. Arról, hogyan szakadtak szét a családok, vagy éppen hogyan menekültek kilátástalanul. Az otthon maradottaknak pedig nem volt más választásuk, mint, hogy reménnyel a szívükben várjanak és túléljenek, bármi áron. Vagy esetleg maguk is elindították a saját kis háborújukat. Az életüket kockáztatva küszködtek a saját igazukért, a hazájukért egy jobb élet reményében.

Látjuk, hogyan váltak felnőtté a gyermekek egy szempillantás alatt a háború gyötrelmeitől. Na és mi van a hazatértekkel? Vajon lehet-e minden ugyanolyan, mint előtte? Kötve hiszem. Az embereket megváltoztatta a háború. Megtörte őket. Hiába lett vége és bárhogy is élte túl, mindegy, hogy otthon volt és megalkudott, vagy menekült, esetleg körmeszakadtáig küzdött, akármit is tettek mindent magukkal kellett cipelniük az emlékeikben, életük végéig, s csak reménykedhettek, hogy valahol valamikor újra teljes egészek lesznek majd.

Gyönyörű, megrázó és szívszorító történet volt. Mindenkinek szívvel ajánlom.

Zsú

10/10

"A sebek begyógyulnak. A szeretet kitart. Mi megmaradunk."

Paullina Simons - A bronzlovas /A bronzlovas 1./

 "Egy szabad élet jobb lenne, 

de bármilyen élet jobb a halálnál, nem igaz?"

 Ez valami megsemmisítően tökéletes volt. Ez számomra a könyvek könyve, a regények regénye, és amíg az elején még vonakodtam, nem értettem, miért kell ilyen részletekbe menőnek, vontatottnak lennie, addig a végére minden a helyére került, és minden egyes szava értelmet nyert. Megérte elolvasni. Sőt, bármikor elolvasnám újra, és újra...

FÜLSZÖVEG: 

 "Leningrád, 1941. A fehér éjszakák fényében még látni a város egykori nagyságát, a palotákat és sugárutakat, egy letűnt kor meséjét, abból az időből, amikor Leningrádot még Szentpétervárnak hívták.
A két lánytestvér, Tatjána és Dása egy ágyon osztoznak és egy szobában laknak bátyjukkal és szüleikkel.
Kemény és nélkülözésekkel teli életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy ragyogó nyári napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű jóképű katonatiszttel.
A család rengeteg szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé, és az orosz tél is lassan beköszönt. Az ostromlott városban, a bombázások közepette Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül sodródnak egymás felé, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok bárki életére veszélyes lehet, aki csak tudomást szerez róla."

Könyvmolyképző 2017

872 oldal

 

"-Vannak harcok, amelyeket - bármennyire is nem akarsz részt venni bennük - muszáj megharcolnod. Amikért érdemes az életed adnod."

 Ez egy szívmelengetően gyönyörű történet. A maga keserűségével együtt, mert hogy is lehetne tökéletes valami, ami egy háború közepén születik. Szárnyra kel, azokban a nyomorúsággal és halállal teli néhány percben, ami csak az övék. 

Leningrád utcáján egy verőfényes napon, mielőtt a németek blokád alá vonják a várost szerelem születik. Olyan elsöprő erejű szerelem, amit ember, háború, vagy halál szét nem szakíthat.

Ez a könyv szétszaggatta a szívemet, először a háború borzalmaival. Ilyen kendőzetlenül írni a halálról, a küzdelemről, a végsőkig. Semmi nem számított az éhező embereknek, csak, hogy túléljenek. Nem tudták meggyászolni a halottaikat, mert egyszerűen nem volt hozzá erejük. Nem tehették meg, mert akkor ők lettek volna a következők. Érezték, ahogy elevenen elsorvadnak. Borzalmas lehetett, még tovább élni is. Biztos vagyok benne, hogy ennek az egésznek soha egyetlen percét sem felejtették el a túlélők.

Elővettem a kis konyhai digitális mérlegem és rácsaptam a 125 gramm kenyeret. Ennyi...és csak néztem, és néztem. Szégyellem kinyitni a hűtőszekrényem. Ezt váltotta ki belőlem a könyv első fele. Döbbenetet és szégyent.

Majd miután kiszívott belőlem minden erőt, ugyanúgy csepegtette belém a reményt, ahogy Tatjana Alexanderbe az életet.

Amikor ilyen gyönyörű sorokat olvasol. Ilyen mély szerelmet, elfelejtesz minden mást. Igen, ez az amiért érdemes élni. Túlélni. Bármit, bármi áron.

Először nem kedveltem Tatjánát. Kicsit naivnak, gyermetegnek találtam. Aztán megkeményedett. Felnőtt, mert nem volt más választása.

Alexanderbe pedig szerintem minden olvasó beleszeret. Fantasztikusan izgalmas karakter, a maga lenyűgöző múltjával. Na és persze az élősködő Dimitrij. Szerintem még ott lesz a következő részben is.

Igen, következő rész. Én nem is tudtam, hogy lesz, ezért külön örömujjongás. Már alig várom, csak győzzem kivárni.

 Akármilyen vontatottan indult is a könyv, és akármilyen  nyomorúsággal folytatódott, mégis felemelően gyönyörű, és a végén, benned marad valami, amit úgy hívnak, REMÉNY.

Zsú

10/10 

Jodi Picoult - Ítélet

 "... egy bizonyos pont után, ha túl sok repedés hálózza be a szívünket, már soha többé nem lehet egész."

 Sajnos egy ideje félve kezdek bele minden Jodi Picoult történetbe, mert egész egyszerűen tartok attól, hogy egyszer valami olyanba futok, ami nem üti meg a mércét. Jelentem, még nem találkoztam ilyen könyvével. Egy újabb remekmű. Örülök, hogy végre olvashatjuk mi is. :-)

FÜLSZÖVEG:
"Jóképű idegen érkezik az álmos New England-i kisvárosba, Salem Fallsba, remélve, hogy mindent tiszta lappal kezdhet. Az egykori előkészítős leányiskolai tanárt a múltban súlyos vádak érték, amelyek megpecsételték jövőjét. Aztán egyszer csak egy nyugalmas kisvárosban találja magát, amelynek a kocsmájában mosogat, Addie Peabody irányítása alatt. Ám Salem Fallsban egy tinilányokból álló csapat tagjai sötét titkokat rejtegetnek – és Jack kiváló célpontnak tűnik, hogy megvádolják őt.
A modern boszorkányperek világában Jacknek újra bizonyítania kell az ártatlanságát egy egész város előtt, amely válaszokat vár.
Vajon bízhatunk-e az igazságszolgáltatásban? És a nő, akit mindennél jobban szeret, vajon mindezek fényében megbízik-e még benne?"

Athenaeum 2018 
496 oldal

"...amink van az sosem kárpótolhat azért, amit elvesztettünk."

Sokat agyaltam, hogy kell-e nekem ez a történet. Modern kori boszorkányüldözés? Én nem rajongok különösebben a boszorkányos könyvekért. De aztán ott volt a másik oldal, hogy hiszen ez egy Jodi Picoult regény, igenis kell nekem.
Üzenem azoknak akik hasonlóképpen dilemmáznak, nincs okuk gondolkodni, ez nem egy egyszerű "boszorkányos" történet. Ez sokkal több annál. Középpontjában a nemi erőszakkal, erős témát feszeget. Hogyan tud visszailleszkedni a társadalomba egy börtönből szabadult ember? Lehetséges-e ez egyáltalán?
Nagyon tetszett Jack karaktere. Zseniális volt az írónőtől, ahogyan megkedveltette velünk, majd a könyv második felében, mégis elbizonytalanodsz benne. Nekem ez a "mi van, ha mégis" érzés egészen a végéig bennem maradt, nem tudom más hogy volt ezzel, de nem csitult a kisördög a fülem szegletében Jack-el kapcsolatban. Jó volt, hogy olyan sokat megtudunk a múltjáról, gyermekkoráról is. Apróságok, mégis lényeges információk, hogy valóban összeálljon a kép.
Gilliant, pedig egyszerre utáltam és sajnáltam. Róla még olvastam volna, szerettem volna jobban a fejébe látni.
Addie múltja facsarta leginkább össze a szívem. Egy újabb példa, hogy bármerre is megyünk a világban, vagy csak egyszerűen a mindennapjainkban, mindenki hordozza a saját terheit. Nincs kivétel.

Nemi érőszak, hamis vádak, molesztálás, bántalmazás, boszorkányság, átok. Ezek mind egy könyvbe tömörítve, talán soknak hangzik, mégis Jodi olyan egyszerűséggel tálalja elénk, mintha csak a reggeli limonádénk lenne egy verőfényes tavaszi napon. Csak mikor a végére érsz a könyvnek és onnan tekintesz vissza, akkor jön az az érzés, hogy "Te jó ég!".
Szóval egy újabb rabul ejtő, tökéletes regény a kikapcsolódáshoz, és hogy leszállítson minket a mindennapok kényelméből, hogy "hahó, ideje, hogy észrevedd, mi folyik a világban körülötted".
Én imádtam.

 Zsú

10/10

"Mit számít az, ha valaki a Lenox Hillben, a St. Vincentben vagy egy fán születik?...Csak az a fontos, hogy legyen esélyünk szeretni, és legyen esélyünk, hogy szeressenek."