Jodi Picoult - Találj rám! /Találj rám! 1./

Jodi Picoult már a legelső tőle olvasott kötettel a szívembe zárta magát. Na de ez a könyve... Ez megvezetett, elvarázsolt, padlóra küldött és belém tiport, mégis a keblére ölelt. Ez az a könyv, ami után fel alá járkálsz és csak azt mondogatod, miért?miért?miért?miért nem lehetett volna valahogy máshogy?

"...a gyász olyan, mint egy ronda kanapé, amitől nem tudsz megszabadulni. Körbedekorálhatod, leboríthatod egy csicsás takaróval, betolhatod a szoba másik sarkába, de végül meg kell tanulnod együtt élni vele."

Fülszöveg:
"A világ tele van olyan emberekkel, akiket senki más nem lát.

Mi a közös Virgilben, Alice-ben, Jennában és Serenityben? Adott pillanatban mindannyian ugyanott voltak – csakhogy nem mindegy, az a pillanat mikor volt az időben.
Jenna, a tizenhárom éves kislány az anyját, Alice-t keresi, Alice viszont nem keresi Jennát. Virgilt tíz éve foglalkoztatja a baleset, amely az elefántrezervátumban történt, s pontosan azóta tudja, hogy egykor, nyomozóként nagyot hibázott. Serenity, az egykori sztármédium épphogy belecsöppent ebbe az ügybe, máris nyakig benne van: vajon megtalálja-e újra szellemi vezetőit vagy továbbra is csak unatkozó amerikai háziasszonyok mindennapjait dobja fel?
A Találj rám! Jodi Picoult legjobb regényeit idézi: a misztikumot a valósággal, a mesét az álmokkal, a bűnt a bűnhődéssel ötvözi."

 "Nincs idegesítőbb, mint olyan jelet kapni, amiről nem tudjuk mire utal."

Ezerszer leírtam már, hogy nem kedvelem a spiritualitással, misztikummal feltöltött könyveket, ideje lenne befejeznem, mert már annyi jött velem szemben, amit aztán elolvasás után imádtam, hogy talán mégis azt mondhatom, hogy szeretem őket, vagyis megválogatva, de bírom őket.

Főként, ha Jodi Picoult szövi bele a történetébe.

Jenna egy imádnivaló kamaszlány, akinek küzdelmébe, hogy megtalálja tíz éve eltűnt édesanyját, bárki bele tudja élni magát. 

Alice karakterére egy kicsit nehezteltem, (természetesen, mert nem voltak meg a miértek) de aztán szépen lassan sodródtam az eseményekkel, és nagyon megszerettem. Nem beszélve az elefántok és az állatok iránti szenvedélyéről. Nagyon nagyot lendített a történeten ez a rengeteg információ, amit az elefántokról megtudunk. Nincs az az ember, aki ne másként nézne a könyv elolvasása után a legnagyobb szárazföldi állatunkra.

Virgil, aki nyomozóként nem tudja túltenni magát egy régerégen elfeledett ügyön, viszont tisztában van vele, egyetlen esélye, hogy békére leljen, ha segít Jennának.

Serenity pedig minden szereplőnk közötti kapocs. (Akit én, bárhogy is írt le a színésznő, nem tudom másként elképzelni, csakis Whoopi Goldberg-ként.) A valamikori sztármédium, aki egykoron hatalmasat hibázott, és meg sem állt a lejtő legaljáig. Állítása szerint minden képességét elveszítette azon a végzetes napon, de Jenna bízik benne, és nagyon úgy tűnik, hogy ez is több már, mint amit a kislány az elmúlt tíz évben remélhetett.

Történetünk pont olyan ütembe bontakozik ki, hogy még véletlenül se unatkozzunk, és meg se próbáljuk letenni a könyvet. A végére pedig azt ajánlom az érzékenyebb lelkűek készüljenek fel:

1-lehet, hogy nem fogsz tudni aznap esete elaludni, mert a történeten fog járni az eszed,

2-legyen nálad papírzsepi, mert esélyesek az alattomosan kicsorduló könnycseppek.

"S akit már elveszítettünk. nem veszíthetjük el még egyszer."

Borsa Brown - Sapho második rész

Míg az első résznél még egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ez a "maffia világ" tetszeni fog nekem, most már kétségem sincs felőle. Jól felépített történet, megszerethető karakterekkel, tele vívódással. Bátran ajánlom az erotikus / romantikus történetek kedvelőinek. Egy mindent elsöprő szerelem története, ami elé az élet megmozdíthatatlannak tűnő akadályokat gördít.
Egy újabb példa, hogy a társadalmi helyzetünk vagy a vérünk mennyire befolyásolhatja, és megpecsételheti a sorsunkat. Az pedig csak rajtunk áll, hogy hagyjuk-e neki.

"Tűz csak ott lobbanhat fel, ahol van szikra."

Fülszöveg:

"Szerelem és megtorlás a bűn kapujában.
Umberto Sapho, a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának vezére, alapos leckét kap. Nemcsak arra jön rá, hogy a hatalom ingatag, mindennap meg kell érte harcolni, hanem arra is, hogy a szíve az egyik legnagyobb ellenségéhez húzza.
Lia Dortella, a nyomozónő, elérheti azt, amit már gyerekkorában kitűzött célként. Apró lépések választják el a lelki békéjétől, de az érzéseivel nem tud harcba szállni.
Mindenkinek megvan a maga fegyvere, és nem fél használni a másik ellen… De megtanulják, hogy „Aki háborúba kezd, annak két sírt kell ásnia!”
Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.
Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!"

 "Ha valamit bánat elveszíteni, akkor öröm érte harcolni!"

 Tartottam ettől a kötettől, mert nagyon-nagyon szerettem volna, hogy izgalmas folytatása legyen a történetnek.
Az első részt egy kicsit dinamikusabbnak éreztem, ebben viszont hangsúlyosabb események követték egymást, és nagyobb szerepet kapott a két főszereplőnk belső vívódása.
Míg az első részben az egész könyvön át ott lebegett annak a lehetősége, hogy Lia előtérbe helyezi nyomozói beosztását a szerelemmel szemben, és ettől egy folytonos feszültség lengett felette, itt már kevésbé érezhető, sokkal inkább őrlődik a lelkében, mint, hogy a düh vezérelné.
Míg Umberto karakterével kapcsolatban hadilábon állok, hiszen egyrészt úgy érzi az olvasó, hogy teljesen rendben van, hiszen nyitott könyv számunkra, máskor viszont egyik látszólag értelmetlen döntést hoz a másik után, és fogalmunk sincs róla, hogy vajon valóban őszinte, vagy minden csak érdek.
Mindkét karakterünk izgalmas, rendkívül jól felépített. Rejtélyesek és kiszámíthatatlanok. Kicsit szívesen beleláttam volna még a Borelli család karaktereibe is, illetve hiányzott ebből a részből Umberto húga és Massimo közötti feszültség. Talán majd legközelebb? ...

Végül sok minden maradt a levegőben, talán nem is véletlenül. Lehetne ezzel még mit kezdeni. Kíváncsi vagyok, hogy folytatódik-e a történetük.