Kerstin Gier - Smaragdzöld - Időtlen szerelem 3.

 Alig vártam a sorozat befejező részét, és végre elérkeztem a végkifejletig. Háááát....

 "Ha a tizenkettedik csillag felemelkedik,

Földi sorsod mindörökre beteljesedik.
Semmivé foszlik az örök ifjúság,
A korhadt tölgy ágán nem nyílik több virág.
Ám célban a sas csak akkor érhet,
Ha a tizenkettedik csillagból elszáll az élet."

FÜLSZÖVEG:
"Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.

Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…"
Igen, ahogy vártam ezt a részt is végigizgultam Gwendolynnal. Én is féltem, szerettem, és nevettem. Minden rendben is volt mindaddig, amíg kapiskálni nem kezdtem a befejezést. Valahogy olyan hirtelen, és egy csapással vége szakadt, hogy még most is gondolkodnom kell, hogy mi is volt?, hogyan is lett vége?.
Én sajnálom a legjobban, hogy ez az utolsó húsz oldal taccsra vágta a lelkesedésem.

Összességében ez a rész is zseniális. Szórakoztató, vicces, szerelmes, és (annak ellenére, hogy az időutazás alapvető ötlete egy kicsit kidolgozatlan, és a történet, mint az első két rész is, elég rövid időintervallumot dolgoz fel) izgalmas is. 
Igen. Tetszett. Nem is kicsit, mégis húzom a szám, mert többet vártam a befejezéstől. Talán azért is, mert a lassú cselekménnyel ellentétben a végkifejlet néhány oldal alatt lejátszódott, és nem hagyott olyan jó érzést bennem, mint mondjuk a Zafírkék film vége, mikor Mr. Bernhard odaadja Gwendolynnak azt a régi fényképet : "Emlékszel erre?Ez még előtted van. Ez egy ígéret.".

 "Tudd meg hát, ha szíve vigaszra nem talált, / A csillag maga választja sorsául a halált ."

A három részről egységében:
   Ez a sorozat is alapvetően egy "Rómeó és Júlia" történet. :-D  Ami egyáltalán nem tesz rosszat neki, sőt, kifejezetten tetszett ez a szál, illetve szerintem sokunkra ezért tesz mély benyomást. 
Bár a történet mondhatni már-már sablonszerű, mégis megnyerő az egyedi karakterek miatt. Itt van nekünk például Xemerius, a kis vízköpődémon, aki még az unalmasabb részeket is pillanatok alatt feldobja. Vagy Madame Rossini a francia akcentussal. :-)
   Főszereplőnk a három rész alatt rendkívüli jellemfejlődésen megy keresztül, ami elég meghatározó egy ifjúsági regényben, illetve, hogy a többi JA könyvvel ellentétben neki egy igaz barátja van, Leslie személyében.
Az idézetek a fejezetek között szintén igazán találóak, és meghatározóak.
Egyszerűen nem mindennapi történet. Egy olyan sorozat, amit szívfájdalom nélkül ajánlanék a tini lányomnak, (Ha lenne). :-) Annyira bájos, hogy megbocsájthatjuk neki minden hibáját.
Alig várom a filmes változatát!

9/10

Könyvmolyképző Kiadó 2012
444 oldal

 1. rész: Rubinvörös
 2. rész: Zafírkék

"Xemerius felhorkant. A varrógép mellett ült egy darab brokáton és az orrát túrta.-Lányok!-dörmögte.-Először kézzel-lábbal hadakoznak a bál ellen, aztán alig húznak magukra egy ilyen régi rongyot, máris becsinálnak izgalmukban az alsószoknyájukba."

"-Kénytelenek voltatok békát tenni egy osztálytársnőtök levesébe?

-Igen-jelentettem ki, és megajándékoztam egy gőgös pillantással.-Pedagógiai célzattal olykor kénytelen az ember olyasmit tenni, ami kívülállók számára talán meglepő."

Jack London - Aranyásók Alaszkában

Újra egy Jack London könyvet hozok nektek. Hiába minden próbálkozás, most egyszerűen rákattantam.

Kitt Bellew, az újságírást felhagyva érkezik Alaszkába, hogy rokonai segítségére legyen, az egyévi élelmiszerkészletük cipelésében a Lindeman tóhoz. Itt ismerkedik meg Dagival, akivel életre szóló barátságot kötnek. A két zöldfülű fiatal együtt vág neki a rájuk váró kalandoknak. De nem is sejtik, hogy az aranyásóknak micsoda zord, minden fizikai erőt kimerítő körülményekkel kell megbirkózniuk. 
Menetelnek az elképzelhetetlen hidegben, és versengenek a legjobb lelőhelyekért. A gyenge fizikumú Bellew (akit időközben elneveznek Felhő-nek) mindezek ellenére, lassan hátat fordít addigi életének és mindent feladva veti bele magát az aranyásók világába.

A könyv fejezetei mind különálló kis elbeszélések. Van közte vicces(A nagy tojásspekuláció), tragikus(Cultus George akasztása), izgalmakkal teli, kalandos(Versenyfutás a hármas számhoz), de ami közös bennük, az az, hogy mindegyik elbeszélés egy külön kis légkört teremt, ami egytől-egyig magába tudja szippantani az olvasót. Derűs hangulata akaratlanul is ránk ragad.

Kedves kis történetek gyűjteménye barátságról, kalandról, bajtársiasságról, egy kis humorral fűszerezve. Két jó barátról, akik mindenben segítik egymást, akár az életük árán is.
 Nagyon élvezetes olvasmány. Aki szereti a vicces-kalandos történeteket, szívesen ajánlom figyelmébe. 

Krisztián

9/10

Kossuth Kiadó 2015
238 oldal

Dennis Lehane - Vihar-sziget

Régóta várt már rám ez a könyv, ott lapult a könyvtár polcán, és mindig utánam sóvárgott ahányszor elhaladtam a bűnügyi regények polca mellett. Nem várathattam hát tovább.

 A történet:
 1954.
  Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és újonnan mellérendelt társa, Chuck Aule egy Bostoni öbölben fekvő szigetre tartanak. A szigeten nincs más, csak az Ashecliffe igazságügyi elmegyógyintézet, ahol a legszigorúbban őrzött, elmebeteg gyilkosokat tartják fogva. Egy betegük azonban megszökött, és a hatóság segítségét kérték az ápolt titokzatos eltűnésének felderítésére.
Ám ezen a sejtelmes szigeten, semmi, és senki sem az, aminek és akinek mutatja magát. 
Mindenki gyanúsan viselkedik, és az ápolók, az őrök és az orvosok is előszeretettel nehezítik nyomozásukat. Mindemellett az időjárás is ellenük van, amikor hurrikán söpör végig a szigeten. A nyomozásuk egyre kilátástalanabb. Ki az a 67-es számú beteg, amikor mindenki állítja, hogy csak 66 ápolt van a szigeten? És miért őrzik a világítótornyot, mikor csak egy ártalmatlan szennyvíztelep? A nyomozók nemsokára rájönnek, a szigetről, számukra nincs már kiút...

"Teddy azt kívánta, bárcsak élne az anyja, hogy megtanítsa az unokáinak, hogyan legyenek kemények és erősek. A világ nagy ívben szarik ránk. Nem ad semmit. Csak elvesz. Ezt a leckét persze egy férfi is megtaníthatja, de csak egy nő képes végleg az ember agyába vésni."

Az első 50 oldal után, bevallom elmerengtem, vajon akarom-e én ezt. Főként a nevek állandó, és folytonos említésétől fájdult meg kicsit a fejem. Bele kellett jönni, na.  A kivitelezéshez lenne mit hozzáfűznöm. De nézzük el neki. Így visszagondolva azt hiszem csakis a történet miatt olvastam végig, mert az valami zseniális.

Belemászik a gondolataidba és összekuszálja azokat. Megdöbbent és elgondolkodtat. Egyszerűen odaszegez a történethez. Garantáltan nem fogod tudni letenni.

+Egy gondolat a könyvhöz:
Van az a mondás, hogy "bármi is történik velünk, az emlékeinket senki nem veheti el tőlünk". Na erre rendesen rácáfol ez a könyv. Igenis elveheti, méghozzá a saját agyunk ver át minket ezzel a mókás lépésével. :-(

10/10

Agave 2004
275 oldal

Néhány szó a filmről:
 A regény alapján Leonardo DiCaprio főszereplésével, 2009-ben nagy sikerű filmet készítettek, ami egészen lenyűgözően eleveníti meg a könyvben megrajzolt szereplőket

A film egy kicsit lógva hagyta a történet végét, a könyvet ezzel szemben lezártabbnak éreztem.
Nem is tudom, ezért az utolsó lógva hagyott fordulóért a film egy picit még jobb volt. Vagy talán ez az, amit a könyv nem tudott átadni...

" Végig akartam nézni, ahogy vonalakat karcol a bőrödbe az idő,

 és tudni akartam, melyik mikor került oda. Együtt akartunk meghalni."

Jack London - A beszélő kutya

Mielőtt rátérnénk az értékelésre, el kell mondanom, hogy ezt a bejegyzést a férjem fogja befejezni, mivel a könyvet ő olvasta.
Tudni kell, hogy ő, /nevezzük nevén/ Krisztián, közel, s távol tizenöt éve nem olvasott ki egyetlen könyvet sem, mindaddig amíg tavaly Húsvétra meg nem kapta tőlem, Dee Brown - Wounded Knee-nél temessétek el a szívem című könyvét. Azóta eme könyv volt a negyedik, amit elolvasott, az én, és persze a saját örömére is. Ami nem egy túl nagy mennyiség, de valljuk be az eddigi teljesítmények alapján rekordnak nevezhető. :-)
Folyamatosan figyelemmel kíséri a bejegyzéseimet, illetve részletes beszámolót kér minden általam olvasott kötetről, így esett hát, hogy kis győzködéssel, és támogatással, de ő is segíti ezután gyarapítani ezt a picike oldalt.       

                       Zsú

 A történet Jeromosról, a skót terrierről szól, akinek hányattatott életét követjük végig a könyv lapjain. Regényünk helyszíne a Salamon-szigetek, amelyet az író déltengeri utazásai ihlettek. Jeromos a szigetcsoport egyik szigetén született egy gazdag ültetvényes családnál, majd tőlük a szigetek között rabszolgákat szállító hajó, az Arangi kapitányához kerül. Egy szigetlakó népcsoport összefog, és megtámadják a hajót, így Jeromos új gazdája egy emberevő, kannibál törzsfőnök lesz, akinek főpapja mindenáron meg akarja enni szegényt.
Egy kedves vak ember, Nalasu menti meg őt, és tanítja meg egy különleges jel- és hang beszédre, amivel kommunikálni tudnak egymással. Hogy végül jó helyre került-e Jeromos, és megkapta-e a jól kiérdemelt emberi szeretetet? Olvasd el te is a könyvet, nem bánod meg.

Egy szívet melengető, izgalmakban gazdag kalandregény, szeretetről, jóságról, és kapzsiságról, aminek minden oldalán történik valami. Remek olvasmány egy borús-esős téli napon.

                                                                                                            Krisztián

9/10

Kossuth kiadó 2015
208 oldal

 "Az ember a kutya "gazdájának" tartja magát, de a kutya a gazdáját "Istennek"."

Kerstin Gier - Zafírkék / Időtlen szerelem 2.

 "Rubinvörös holló száll az égen át,
Világok közt hallván a halottak dalát.
Ám alig eszmél rá titkos hatalmára,
Bezárul a kör, bármi is az ára."

Íme a várva várt folytatás, végre eljutottam a következő kötet végére, és ezt nem negatív értelemben írom.

 A Rubinvörös igazi csajos, szerelmes - rejtélyes, szívmelengető története folytatódik, és nem is akárhogyan. 

FÜLSZÖVEG:

"Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)
Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!"


Bevallom, feszülten kezdtem neki a történetnek, és ez a feszültség egészen a harmadik rész végéig kísérteni fog, ugyanis nagyon-nagy izgalommal várom a végkifejletet. Annyiféleképpen befejeztem már magamban a történetet. Ritka, hogy ennyire várom egy könyvnek a végét. A szívembe zártam minden szereplőt. Annyira viccesek, és jó fejek, hogy még a "gonosz" - okat is megszerettem.

 " A holló a mitológiában az emberek és az istenek világa közötti kapcsolatot szimbolizálja. A hollók az élők és a holtak világa között közvetítenek."

Egyébként a regényben kulcsfontosságú szerepet kap az egyes szereplők jelleme. Úgy értem az írónő elérte, hogy akkor is érdekeljen a történet, ha az alapgondolata nem is tetszik. Mert bizony menthetetlenül beleszeretünk a szereplőkbe, és érdekelni fog a sorsuk, ha akarjuk, ha nem!
( Az én kedvencem : Xemerius - a vízköpő démon.)
Meg kell még említenem, hogy Kerstin Gier számos történelmi elemet és adatot szőtt bele a trilógiába, amit nagyon egyszerűen, lassan és érthetően adagol, így még a történelemért nem igazán rajongó olvasóknak is tisztán érthető.

 Ebbe a kötetbe is csak fokozódnak az izgalmak, és vele együtt szaporodnak a rejtélyek.Rendesen megdolgoztatja az agyat, ha az ember beleássa magát. Most már csak azt nem tudom, hogy az utolsó részbe, hogyan fog beleférni annyi minden, hogy ne maradjon elvarratlan szál, mivel a regény amúgy is lassú lefolyású, szóval kíváncsian várom.

 Humoros, romantikus, izgalmas, és nagyon, de nagyon vicces, én legalábbis hangosan kacagtam itt-ott, ezért hála a fordítónak is.


10/10

Könyvmolyképző 2012
358 oldal
Fordította: Szakál Gertrúd

1. rész: Rubinvörös
3. rész: Smaragdzöld

Néhány szó a filmről:

Az első résznél úgy voltam vele, hogy egész jó kis filmet kerekítettek belőle, persze feldobták itt-ott, hogy ne legyen unalmas, illetve, hogy megfogják a nézőközönséget, persze ez érthető. De a Zafírkéknél bizony többször is fanyalogtam, valahogy pont azt nem éreztem amit a könyv át akart adni.
Ennek ellenére ajánlom mindenkinek. :-)

"Büszke oroszlán – arca sugárzó gyémánt,
De fényét sötét igézet ontja ki némán,
Amint a nap leáldozik, változást hoz ő:
A holló halálával eljövend az idő."

Khaled Hosseini - Papírsárkányok

Láttam már a könyv alapján készült filmet. Ennek közel, s távol egy éve már, és mivel nem akartam, hogy a film befolyásolja az olvasmányt, halasztottam a Papírsárkányokat. 
Vártam, hogy halványuljon a történet, a szereplők, az élmény, de mind hiába. Ezt a történetet nem lehet elfelejteni. Nem lehet kitörölni az érzést, amit maga után hagy...

 " Már az utcasarkon fordult be éppen, gumicsizmája felverte a havat, ahogy futott. Megállt, megfordult. Tölcsért formált a kezéből. - Érted, ezerszer is! - mondta, aztán elmosolyodott Haszan - mosolyával, és eltűnt a sarok mögött. Legközelebb huszonhat év múlva láttam ilyen önfeledten mosolyogni, egy kopott polaroid fényképen."

A történet az 1970-es évek Afganisztánjában repít minket. Amir, egy gazdag család egyetlen gyermeke, és Haszan, a hazara származású szolgálójuk fia között, a vallási és társadalmi különbségek ellenére, egy kimondatlan barátság szövődik. Szinte a születésüktől fogva együtt nevelkednek, és már-már elválaszthatatlanul köti össze őket kedvenc időtöltésük, a sárkányeregetés, és az a rengeteg élmény, amit közösen éltek át.
De egy napon Amir elárulja Haszant, és ez az árulás olyan súlyos, hogy a fiúkat elszakítja egymástól.
Öt évvel később, amikor a szovjetek megszállják Afganisztánt, Amir édesapjával elhagyja az országot, és új életet építenek fel Amerikában. Ám a férfi fájdalmát sem a távolság sem az idő nem enyhíti, a bűntudata éjjel-nappal kísérti.
Csak huszonöt évvel a történtek után veszi a bátorságot, hogy immár férfiként visszatérjen az akkorra már a tálibok uralta Kabulba, hogy jóvátegye a jóvátehetetlent...

"Ha megölsz valakit, ellopsz egy életet. Ellopod a felesége jogát arra, hogy férje legyen, a gyerekeitől elrabolod az apjukat. Ha hazudsz, ellopod valakinek az igazsághoz való jogát. Ha csalsz, ellopod a becsületességhez való jogot. Nincs hitványabb dolog a lopásnál."

Már a 110. oldalnál bőgtem, és még most is, ha megnézem a képeket, vagy rá gondolok, elkap a sírhatnék, annyira sajnáltam Haszant, a barátságukat, mindent, ami történt.
Valahogy kettős érzésem van Amirral kapcsolatban. Nem volt szimpatikus már az első néhány oldalon sem, utáltam a kegyetlenkedéseit. Volt, hogy már-már kezdtem felengedni vele szemben, de összességében nem kedveltem meg.
Én nem mentettem fel a tettei alól. Nincs semmi, ami kiválthatná, azt amit tett. Dühös vagyok rá, mert örökké ott marad, az a nyavalyás, mi lett volna, ha...

Szívszorító érzés olvasni, és ez az érzés az elejétől, egészen az utolsó oldalig végigkíséri a történetet, és még később sem enyhül. Rád telepszik egy dühbe ágyazott keserűség, amit nem tudsz lerázni magadról. Mindez ellenére egy letehetetlen olvasmány.
Megnyerő, lebilincselő, szívszaggató.
Zseniális alkotás. Örök, és maradandó élmény!
Ajánlom mindenkinek.

Csak egy gondolat:
Az emberségesség az empátia és a hűség szerintem nem attól függ, ki milyen társadalmi rangú, milyen vallású, mennyire iskolázott, vagy hogy tud-e egyáltalán olvasni. Ezek valamilyen szinten veleszületett képességeink, amire úgy gondolom ez a könyv a legjobb példa, na és persze arra, hogy nincs bűnbocsánat szenvedés nélkül.


10/10

Libri kiadó
Fordította: Vajda György
Eredeti cím: The Kite Runner 
 438 oldal


      " Fontold meg jól ezt: akinek nincs lelkiismerete, akiben nincs jóság, az szenvedni sem tud." 

A könyv alapján készült filmről is csak jókat mondhatok, ugyanaz a mellbevágó hatás, zseniális szereposztással. Tessék kérem megnézni!  

Tavaly megvettem Khaled Hosseini mindhárom nálunk, magyar nyelven megjelent művét. Örülök, hogy így tettem, és jó érzéssel tölt el, hogy itt lapulnak a polcomon. Olvasd el a bejegyzésem az És a hegyek visszhangozzák című könyvéről is.

Kerstin Gier - Rubinvörös / Időtlen szerelem 1.

          
       "A Rubiné a kezdet s mind vele ér véget."


Mindig is fenntartásaim voltak az időutazós könyvekkel. Például az Időutazó Felesége című könyv a mai napig várólistás nálam, pedig már évek óta lapul a polcomon. Egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy végigolvassam, bár egyszer már eljutottam a felén is túl. Talán azért mert mindig fellelek benne egy-egy "hibát", ami lehet hogy csak szerintem "hiba", mert nem látom át a logikáját.
 Azzal a tudattal vettem hát kezembe ezt a könyvet is, hogy ha már filmen úgyis láttam, és ott egész jó volt, nem lehet annyira borzasztó könyvben sem, és ha mégis, akkor is végigolvasom. 
Nem kellett volna ennyire aggódnom!


Fülszöveg:
       "Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!
Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!
Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!"

Ez a könyv egy nagyszerűen felépített történet. Tele, misztikummal, rejtélyekkel, szerethető szereplőkkel, humorral és persze szerelemmel.
Lenyűgöz az írónő részletessége, és pontossága a könyv megalkotását illetően, hiszen egy rendkívül bonyolult rendszert épített fel az időutazásokkal kapcsolatban. Ennek ellenére a rengetek kusza szál teljesen érthetően és logikusan kapcsolódik össze.

A történet korunk ifjúságának szól, és ennek tudatában nevezem gyerekesnek a két főhős között kialakuló vonzalmat, mégis beszippantott ez a temérdek titokkal átszőtt történet.
Bizton állítom, nincs az a nő aki ne költözne Gwendolyn szerepébe.

Nem gondoltam, hogy ennyire megfog és leköt a történet. Be kell vallanom, már alig várom , hogy elolvashassam a következő részt.

De: Valaki mondja meg miért kell manapság minden könyvben olyan lélegzetelállítónak, és tökéletesnek lennie a főhős fiúnak, a lánynak pedig csak a szürke kisegér szerephez jutnia? 

Mindenkinek ajánlom, hogy a részeket sorrendbe olvassa, ugyanis azon kevés sorozatok egyike, amik időrendben közvetlenül (ami azt jelenti, szinte percre pontosan)egymás után következnek.

10/10 

Könyvmolyképző 2010
336 oldal

2. rész: Zafírkék
3. rész: Smaragdzöld

Néhány szó a filmről:

Sajnálom, hogy előbb láttam a filmet és csak azután olvastam el az első részt, mert így akaratlanul is a film szereplőit láttam magam előtt. Kár.

Azon ritka adaptációk egyike, amit szerintem nagyon jól összeraktak, hiszen, teljesen érthető és átlátható a sztori. 
A szereplőválasztások, a korhű ruhák, a helyszínek mind-mind kiválóak.
Mindenkinek szívből ajánlom!

Robert Goolrick - Házasság céljából

 Megint egy könyv, amit a borítója miatt választottam. Tudtam mikor a könyvtárban megláttam, hogy olvastam már róla véleményeket, és nem éppen a legjobbakat, ezért keresgéltem is tovább, hátha lesz valami más, de csak-csak visszatévedtem hozzá, és mivel szerintem az ilyen találkozás sosem véletlen...egyszerűen nem hagyhattam ott.

A történetben 1907-et írunk. Ralph Truitt, egy hihetetlenül gazdag üzletember, akinek a pénzen kívül semmi jó nem jutott az életben. Kicsapongó fiatalkora után talált a szerelemre, és nem is vágyott másra, csak a mindennapok átlagosságára, de a sors mást rendelt neki. A felesége elhagyta, a kislánya meghalt, a fia megszökött, így egyedül maradt magányosan, várakozva, és vágyakozva hosszú éveken át.
   Egy újsághirdetés azonban úgy látszik mindent megváltoztathat.

" Vidéki üzletember tisztességes nőt keres házasság céljából. Indítékom gyakorlati. A válaszokat levélben várom."
                                                                   Ralph Truitt

 A kívánt tisztességes nő hamar meg is érkezik, Chicago -ból, Catherine Land személyében, aki anyja elvesztése után szerelemre és természetesen pénzre áhítozik. A megkeseredett férfi és nő egymás számára az egyetlen és utolsó lehetőség egy új, boldogabb élet kezdetéhez. Ám hamarosan kiderül, hogy Catherine Land nem az, akinek mutatja magát...


Már a könyv első oldalainál derengett valahonnan nekem ez a történet, aztán, ahogy az események haladtak, rá is jöttem honnan. A történet alapköve egy és ugyanaz, mint az Angelina Jolie, és Antonio Banderas főszereplésével készült  Eredendő bűn (2001) című filmnek. Ezúton ajánlom mindenkinek, tessék megnézni!

Két ember, akik elégedetlenek magányos sorsukkal. A könyv fanyarú ízt hagy az ember szájában, mégis érzéki és búskomor, nyomasztó és szenvedélyes, feszült és végletes is egyben.

A borítón szereplő ajánlókkal néhol egyetértek, néhol nagyon nem. Fordulatosnak fordulatos, és meglepetést is tartogat számunkra, viszont a " nemcsak forró, hanem tüzes: olyan izzón parázslik, hogy ajánlott hideg zuhany alatt olvasni." kijelentés egy kicsit túlzás. Valószínűleg a véleményező el sem olvasta a könyvet.
Ugyan a könyvben központi szerepet kapott a vágy. Itt egy férfi szemszögéből jelenik meg az a kínzó gyönyör, ami egy kissé már megszállottsággá alakult.
Leszögezem ez nem egy erotikus regény, ez inkább amolyan beteljesületlen, kielégíthetetlen vágyakozásról szól. A szenvedély lassan, elnyújtottan tárul elénk, már- már túlságosan is. Bár egyáltalán nem unatkoztam egyetlen percig sem, mégis, csak peregtek az oldalak és nem történt semmi.

Amire ráébresztett:  Míg minket a hétköznap ismétlődő cselekményei őrjítenek meg, addig másnak ez a folytonosság nyújtja a biztonság otthonos érzését.

Egy valami volt csak ami viszont felettébb idegesítő a számomra. A történetben többször találtam egymásnak ellent mondó kijelentéseket, néha pár oldal, néha csak néhány bekezdésnyi különbséggel. De ez lehet a fordítás hibája is.

9,5/10

Athenaeum 2010
362 oldal 


      "Párás meleg délutánokon, rügyező rózsái közt, az üvegház napsütötte fűzfa kanapéján heverve végre megsiratta önmagát, megsiratta anyját, apját és húgát is, megsiratta azokat az elvesztegetett, elfeledett, darabokra tört pillanatokat, amik életének hosszú útja során örökre elmaradtak mögötte."

Jennifer Clement - Elveszett lányok országa

" A nevem Ladydi Garcia Martínez, barna a bőröm, barna a szemem, és barna gyapjas hajam van, pont úgy nézek ki, mint bármelyik ismerősöm. Gyermekkoromban anyám fiúnak öltöztetett, és Boynak is nevezett."

Mexikónak azon részén, ahol a marihuánaültetvények és a drogbárók uralják a dzsungelt, bármi megtörténhet.
A környéken egész falvakból tűnnek el a férfiak, hogy a közeli határon átkelve, vagy éppen átszökve új életet kezdhessenek Amerikában.
 Ezen az asszonyok lakta területen, született Ladydi, akit édesanyja fiúként nevelt, hogy megvédje őt a drogbáróktól. Valójában a faluban "csak fiúk születnek", mivel minden kislányt fiúnak öltöztetnek, így védelmezve őket. De ha a drogkereskedők mégis megneszelik, hogy leány van a közelben, és megjelennek a környéken a luxus limuzinok, akkor az asszonyok leleményesen a kertekbe ásott lyukakban rejtik el a lányokat.
Sajnos nem mindig sikerül idejében a rejtekhelyre érni...

" Ha lány lennék elrabolnának. Elég ha a drogkereskedők meghallják, hogy van valahol egy csinos lány, már száguldanának is fel a földjeinkre egy fekete Cadillac Escalade-ben, és vinnék a lányt."

A történetet teljes egészében Ladydi szemszögéből ismerhetjük meg. A szegény családban nevelkedett lány, a falubeli barátnőivel együtt küzd a túlélésért, ezen a kilátástalan vidéken, ahol virágzik az ember, és drogkereskedelem. Ahol a reményvesztettség elképzelhetetlen méreteket ölt. A közoktatás egy katasztrófa, hiszen csak az önkénteseket lehet rávenni /vagy inkább kötelezni/, hogy egy időre ebben a térségben tanítsanak, mivel hosszútávon senki sem akar ottmaradni. Az embereket megmérgezik a marihuánát gyomirtóval permetező repülőgépek, mivel a vegyszert inkább a falvak felett szórják szét, nehogy a drogkereskedők lelőjék a gépet.

Amit kiemelnék a könyvben, az Ladydi anyjához való viszonya. Ami bevallom számomra néha érthetetlen volt. Mintha a lány nem akarna kiszakadni ebből a közegből, tálán már beletörődött, vagy egyszerűen, ez a gyermekkora "hagyatéka". Ezzel szemben ott van az a rengeteg kettősség érzés, amikor az ember minden tizedik oldalon megkérdezi, hogy miért?

Nagyon különleges egy könyv ez. Mindig is tisztelettel olvasom egy olyan író könyvét, aki van elég bátor, hogy papírra vesse, ami felett más szemet huny, a saját védelme érdekében.
Minden országnak megvan az az oldala is, amit turistaként nem akarunk látni, de attól még ott van. Ez Mexikó "falon" túli oldala. A fájó valóság.

9/10

Libri Kiadó 2014 (Köszönet a kiadónak ezért a csodás borítóért!)
263 oldal


"Ha az ember hallgat valamiről, akkor az nem is történt meg. Valaki végül ír róla egy dalt, az biztos. Amiről elvileg nem lenne szabad tudni, vagy beszélni, az végül egy dalban köt ki."