Dot Hutchison - Pillangók kertje /A pillangók kertje 1./

Teljesen véletlenül bukkantam a könyvre a molyon, és a fülszöveg kivesézése után rögtön tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Szerencsémre a helyi könyvtár új szerzeményei között meg is volt, így én lehettem az első aki kikölcsönözte. :-)

Fülszöveg:
"Egy elszigetelten álló, hatalmas ház mellett gyönyörű kert terül el.
A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt… A „Pillangók” becses gyűjteményét is: elrabolt fiatal nőket, akiket fogvatartójuk pillangószárnyas tetoválással bélyegez meg. A gyűjtemény ura a brutális, őrült Kertész, akinek mániája, hogy elkapja és megőrizze magának a szépséges pillangólányokat.
Miután a kertet végül fölfedezik, az FBI ki akarja kérdezni az egyik túlélőt. Victor Hanoverian és Brandon Eddison ügynökök kapják a feladatot, hogy göngyölítsék fel karrierjük egyik leggyomorforgatóbb ügyét. Ám a kihallgatott lány, akit csak a Maya néven ismernek meg, önmagában is kész rejtélynek bizonyul.
Ahogy kibontakozik a lány fordulatos és csavaros története, lassan fény derül a Pillangók kertjére is, Maya pedig mesél régi sérelmekről, új megmentőkről, valamint egy szörnyűséges férfiról, aki semmitől sem riadt vissza, hogy rabságban tarthassa a szépséget. De minél többet árul el a lány, az ügynökök annál inkább gyanakodnak, hogy vajon mit titkol még…"

Könyvmolyképző 2017
368 oldal

A történet három szálon fut egymásba. Egyrészt a jelenben vagyunk, ahol Maya, egy fiatal lány meséli el nekünk egy FBI iroda kihallgatóhelyiségében, hogyan is rabolták el, és mi történt vele fogva tartása idején. Lassan bontakozva derül fény a "kert" és a Kertész minden mocskos és hátborzongató titkára. Másrészt szintén Maya beszámolójából megismerjük a titokzatos lány szinte már nyomorúságosnak mondható múltját. Illetve a harmadik szálon a nyomozók szemszögéből látjuk Maya-t és a történteket.
Nem is tudom igazán, hogy először a jóval vagy a kevésbé jóval kezdjem.
Ha a történet egészét vesszük szemügyre, azt hiszem azzal az egy szóval tudom kifejezni a legjobban, hogy "Wooow!", de tényleg jobb nem is jut eszembe. Egyszerűen zseniális, igaz, hogy nagyon beteg és amolyan feláll a szőr a hátamon típusú, de nagyon ötletes.
Amin viszont egy kicsit mégis húznom kell a szám szélét az inkább a kivitelezés. Az kifejezetten tetszik, hogy úgymond a történet végkifejletével indít, így visszafelé haladva göngyölíti fel az eseményeket. De néhány karakteren kívül, a többit nem mondanám túlzottan erősen kidolgozottnak. Valahogy úgy érzem még kellett volna érlelődnie a szereplőknek.
Ami legfőképp zavart az a nyomozópáros. Egyszerűen nem éreztem őket hitelesnek. Hiányzott belőlük a racionalitás. Például nem hiszem, hogy egy FBI-os nyomozópáros felfedi a saját családját, vagy egyéb információkat a magánéletéről egy kihallgatás során egy esetleges gyanúsítottnak. Talán egy kicsit nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni a hitelességre ebből a szempontból.
A másik apróság, ami bökte még a csőröm, azok a beszúrt káromkodások, bár ez lehet a fordítás miatt is, de néhol olyan nem helyénvalónak éreztem, kissé sutára sikeredett.
De mindezeket leszámítva mégiscsak azt tudom mondani, hogy ez egy zseniális történet, amit bárkinek jó szívvel ajánlok, és amint látjátok a könyv egy sorozat első kötete, és én nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog folytatódni. :-)

Zsú

9/10

Jo Nesbo - A fiú

Kedvencet avattam! Ezennel ünnepélyesen bejelentem, annak ellenére, hogy csak ezt az egy könyvét olvastam, Jo Nesbo rajongó lettem.

"...az önutálat az a fajta gyűlölet, amelyet az ember minden áldott reggel megalapozottnak érez, amikor ébredés után meglátja magát a tükörben."

 A történet dióhéjban:
 Sonny egy különleges fiatal, akit tizennyolc éves korában csuktak le gyilkosságért. Azonban a fiú ártatlan, de mivel úgy érzi már nincs semmi számára ezen a világon a drogon kívül, elégedett azzal, hogy kis zárkájában ülve megkapja az adagját, olyannyira, hogy bármilyen bűncselekményt magára vállal, amit a korrupt rendőrség az alvilággal együtt el akar tussolni.
A börtönben mindenki amolyan fura szerzetként gondol a csendes, különc fiúra, akinél jobb hallgatóságot nem is kívánhatnak maguknak, ezért sokan az intézmény lelkésze helyett neki gyónnak, mikor a szívükből kikívánkoznak elkövetett mocskos bűneik. Az egyik ilyen gyónás azonban teljesen megváltoztatja a fiú életét. Kiderül, hogy elhunyt apja nem öngyilkos lett, hanem egy összeesküvés áldozata. Sonny elhatározza, hogy kideríti az igazat apja halálával kapcsolatban, ezért megszökik a szigorúan őrzött büntetés - végrehajtási intézményből, hogy felgöngyölítse az ügyet, és levadássza apja gyilkosait. De arra nem számít, hogy nem akármilyen hálózat működteti a szálakat...

"A szerelem körülvesz, ahogy a gőz a zuhany alatt."

 Animus 2014
432 oldal

Adott tehát egy főszereplő, aki látszólag hidegvérrel gyilkolássza végig a könyvet, de mi mégis szeretjük, imádjuk, drukkolunk neki, és csak azt hajtogatjuk, ez az, igazad van. Tök beteg ez az egész, de tényleg így van...
A könyv tele van meglepő fordulatokkal, rengeteg nagyszerű karaktert felvonultat, de a sok szereplő ellenére is végig képben voltam, nem éreztem elveszettnek magam, mindig tudtam ki kicsoda és kivel van.
Nagyon bejött nekem Jo Nesbo stílusa, ugyan azt nem nem tudom a többi könyvében milyen szerkezetben írta meg a történeteket, de engem lenyűgözött ezzel az egyszerű, mégis kiszámíthatatlan írásmóddal. Ahogyan a történet folyamán szépen lassan elénk tárulkoznak az események, egyszerűen esélyünk sincs kisakkozni, mi is lesz a következő lépés.
Így visszagondolva kicsit furcsa (és talán ritka is) ugyan, hogy nem látunk bele a főszereplő fejébe, de olvasás közben ezt szinte észre se vettem, egyáltalán nem hiányzott.
Fantasztikus volt ez a kacifántos, izgalmas történet, egy szerethető főszereplővel, persze néhány önzetlen segítőtárssal az oldalán,  egy mindenre elszánt bűnbandával és a korrupt cimboráival, akiket úgy tudok elképzelni, mint egy nagy ragacsos pókhálót, amiből egyszerűen nincs menekvés.
Hát, ha Jo Nesbo e recept szerint írta a többi könyvét is, én vevő vagyok rájuk. Ez az a könyv, amit garantáltan nem fogsz tudni félbehagyni. :-)

Zsú

 10/10 

Karen Rose - Érints meg

Mindenkinek kell néha-néha egy ütős krimi. Ha legközelebb te is szívesen olvasnál egyet ajánlom ezt a könyvet!

"Vannak pillanatok, amikor majd felrobbanok, és legszívesebben letépném az elkövető fejét. Attól vagyok jó rendőr, hogy nem teszem meg. Attól vagyok ember, hogy ezt akarom tenni."

A történet dióhéjban:
Tess egy jól menő pszichiáter, aki egyik napról a másikra belebonyolódik egy gyilkossági ügybe.
Mivel a betegei nagy része kényes ügyek résztvevője, akik bármit megtennének, hogy titkukra sose derüljön fény, nem beszélve arról, hogy nem egy gyilkos ül rács mögött és szigorúan őrzött pszichiátriai intézményben a doktornő szakvéleménye jóvoltából, Tess ráébred, hogy valaki rá akarja kenni a gyilkosságot. 
Viszont a dolgok egyre csak bonyolódnak, amikor újabb gyilkosságok történnek, és az áldozatok egytől egyig a kezeltjei, Tessnek, pedig nem csak a nyomozókat kell meggyőznie arról, hogy nem ő kergeti öngyilkosságba az áldozatokat, hanem az egyre gyérülő számú betegeit is.
Ahogy növekszik az áldozatok száma, úgy válik egyre biztosabbá, hogy a legfontosabb célpont maga a doktornő...

Ulpius-ház 2010
628 oldal 

Csak azt tudnám, miért állt ez a kötet már évek óta olvasatlanul a polcomon. Ha tudtam volna, hogy ennyire jó sztorit rejt már réges-régen "kivégeztem" volna.
Imádtam a történetet, szinte sodortak magukkal az események és én csak egyre kíváncsibb lettem, hogy vajon ki üldözheti Tess-t. Nagyon jók a karakterek is, a komoly és tiszteletet parancsoló doktornő, akinek jégszíve érző lelket takar, és a komor, de jóképű és előítéletekkel teli nyomozó.
Ugyan nem egy lélegzet visszafojtós történetről beszélünk, és olvasás közben sem járjuk át a lakást, hogy csukva vannak e az ajtók, ablakok, mégis nagyon izgalmas a történet egy csipetnyi romantikus szállal, amiről mindenki eldöntheti, hogy tetszett e neki vagy sem. Engem bevallom nem igazán nyűgözött le, én nem hiszek ezekben a "három napja ismerem és totál kész vagyok" szerelemben, sem abban, hogy ez egy ilyen szituációk közepette működőképes lenne, de ez csak az én véleményem. Mindenesetre az biztos, hogy azért a romantikus szál abból az okból kifolyólag, hogy enélkül túl száraz lett volna, mindenképpen kellett bele.
Amit még kiemelnék, hogy azért a könyv nagy részében nem lehetett kisilabizálni, ki mit fog lépni legközelebb és ezért plusz pont, mert az, valljuk be, elég kellemetlen tud lenni.
Mindenkinek ajánlom a könyvet, és azt kell mondjam az írónő ezennel állandó helyet bérelt magának a polcomon.

Zsú

10/10

Böszörményi Gyula - Nász és téboly /Ambrózy báró esetei 4./

Vére megérkezett, illetve én is végre megérkeztem a bejegyzéssel...

"Hajaj, mikor én a Tabánban megpörgettem azt a rongyos szélű kisszoknyámat, hát úgy guvadt az utcabéli kölkök szeme, mint szegény Lipsitz úré, mikor az örömlány, akit elfeledett kifizetni, ott rúgta meg a nadrágját, ahun a két szár öszvetanálkozik."

Kibírtam és nem olvastam bele sem az előzetesekbe, sem más egyéb irományokba a kötet kapcsán, mert így tiszta lappal, szívemben csordultig szeretettel, elfogultság nélkül olvashattam végig. Már úgy a könyv két harmadánál tartottam, amikor beszéltem az én drága férjemnek azon aggodalmaimról, hogy bizony-bizony ez a történet ezzel a kötettel befejező részéhez érkezett, mire ő hihetetlen döbbenettel nézett rám és csak ennyit kérdezett: "Hát persze, de te ezt nem is tudtad?" Bevallom őszintén egy világ omlott össze bennem, én kis naiv, annyira elzárkóztam a könyvről kiszivárgó hírek elől, hogy nehogy tudomásul kelljen vennem, hogy egyszer ez is véget ér, hogy így ostorcsapásként ért eme tény. Nem tudtam mást tenni, mint a lehető legkomótosabban lubickolni Böszörményi Gyula betűiben, élvezni minden pillanatát, amíg az oldalak el nem fogytak.

A kötetben történtekről dióhéjban:
Gyönyörű történetünk, mint egy tündérmese folytatódhatna, hiszen nagy napra, egy álomszép esküvőre készülődnek főhőseink, ám e nagy sietség nem véletlen, hiszen Ambrózy báró múltjának kísértetei kergetik őket. Ahogy közeleg a kitűzött időpont az ifjú pár lassan rádöbben, hogy ennek a fele se tréfa, hiszen emberéletek múlnak minden rossz lépésükön. De, hogy minden tisztán tárulkozzon elénk, egy kis rég vágyott időutazásra invitál minket az író, hogy kileshessük kedves ifjú bárónk féltve őrzött múltjának titkait.
Így végre válaszra lelnek a kérdéseink, méghozzá olyan úton-módon, ahogy szerintem egyikünk sem sejtette.

S íme, egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, hiszen elérkeztünk egy nagyszerű történet befejezéséhez, és hiányozni fognak azok a várakozással töltött napok, amiket két kötet megjelenése között éreztem, és a késztetés, hogy letegyem bármilyen éppen aktuális olvasmányom, a következő kötet kedvéért. De egyben mosolyog is, mert annyi vidám percet tartogatott számomra, és olyan felejthetetlen karaktereket vonultatott fel benne, amitől az ember szíve átmelegedett, még ha éppen egy lehetetlen megpróbáltatás előtt is álltam, akkor is volt miért nevetnem, ha valamelyik rész a kezemben volt.
Lehet, hogy azt mondjátok majd, túl elfogult vagyok, hogy nem vonultatom fel a kifogásaimat, hogy nem kekeckedek apróságokon, amiket én nem így képzeltem, de engem teljesen lenyűgözött az a világ, amit Böszörményi Gyula teremtett számunkra, és fáradhatatlanul dolgozott, hogy nekünk ajándékozhassa ezt az olykor Terka néni friss habos kakaójától, vagy Pilisy Róza parfümillatú kiszsalonjától illatozó, néha pedig a fiákerek szennyétől, a szeneskocsiktól és a füstös kocsmáktól bűzlő világot.

Zsuzsi

10/10

Előző részek: Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten /Ambrózy báró esetei 1./
                      Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok /Ambrózy báró esetei 2./
                      Böszörményi Gyula - Beretva és tőr /Ambrózy báró esetei 2,5/
                      Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó /Ambrózy báró esetei 3./
                      Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán /Ambrózy báró esetei 3,5/
 

Csak, hogy a remény újra megcsillanjon a szemünkben, egy idézet Böszörményi Gyula szavaiból (az írásra kattintva eljuttok a teljes cikkhez, a librarius.hu-ra):  
" NG: Idén karácsonyra jelent meg az Ambrózy-sorozat legújabb kötete, a Nász és téboly, mely egyben a tetralógia befejezése. Valóban elhagyod a Monarchia korát? BGY: Erre csak egy korábbi interjúban adott válaszomat idézhetem: szent esküvéssel fogadom, és ha hazudnék, Márika rontson rám szakállas fúriaként, mely esetben nekem Sze’rusz világ!, hogy a negyedik kötetnek nem lesz függő vége. Vagy legalábbis nem nagyon. Esetleg picit. Csak, hogy ne essünk ki a gyakorlatból. De komolyan: a negyedik kötet tényleg zárókötet lesz, legalábbis ami a két főszereplő nagy közös kalandját illeti. A fejemben viszont több apróbb, bár nem kevésbé izgalmas korabeli bűneset kering, így könnyen lehet, hogy születnek még Ambrózy-regények. Ráadásul ahogy azt a közösségi oldalakon olvasom, a rajongók bizonyos lázadásokat, tüntetéseket és hasonlókat szerveznek, hogy rávegyenek a folytatásra – én meg elég ijedős ember vagyok."

Stieg Larsson - A kártyavár összedől /A Cég mindenre képes.../

Megérkeztem a millenium trilógia III. kötetével. Azt hiszem itt volt már az idő, hogy a sorozatban helyére kerüljenek a dolgok, és mindenki megkapja méltó büntetését.

" De Lisbeth Salander számára nincs vége. Ma kezdődök élete hátralevő része."

Minden ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Lisbeth-et lőtt sebbel kórházba szállították, és szinte csodával határos, hogy sikerült megmenteni őt, most pedig megkezdi hosszú lábadozását, de a tőle megszokott módon hamar ráébred, hogy üldöztetésének koránt sincs vége, hiszen néhány kórteremmel arrébb apja lábadozik, akit sikertelenül próbált meg kiiktatni. A szemfüles lánynak minél előbb meg kell erősödnie, és nem kis fantáziával kitalálnia, hogyan is lépjen kapcsolatba a külvilággal, miközben odabent árgus szemek őrzik minden mozdulatát, kint pedig a ragadozók csak rá várnak...
A Svéd Nemzetbiztonságon belül létezett egykoron egy csapat, a Szekció, ami egy 70-es években értékes információkat hordozó KGB-st védett. De a csoport akár a svéd alkotmánnyal szemben is gátlástalanul védte ezt a bizonyos ügynököt, vagyis Zalacsenkót, Lisbeth Salander apját. Ezért került anno a lány hiteltelen pszichiátriai szakvéleménnyel elmegyógyintézetbe.
 Most, hogy a lány és hű társa és barátja, Mikael Blomkvist megpiszkálta ezt a régi ügyet, a Szekció tagjai újra összegyűlnek, hogy kieszeljék miként védhetik meg magukat a lebukástól, akár emberéletek árán is.

Animus 2015
620 oldal

Stieg Larsson a  sorozat harmadik részében is zseniálisat alkotott. Remek történet, nagyszerűen felépítve, tökéletes karakterekkel. Szerintem nem is kell ennél több, egy igazán jó krimihez.
Míg az első részben egy szép különálló kis történetet kaptunk, ahol a fő szerepet egy rég eltűnt kislány utáni nyomozás kapta, volt időnk megismerni a gyönyörűen felvázolt szereplőinket. A második részben ezzel ellentétben a központi szerep Lisbeth-é, ahol megismerkedünk múltjának sötét démonaival. A harmadik részben pedig a történethez egy nagyszerű lezárást kaptunk, ahol a rossz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig a jutalmát, ami egy kicsit ugyan klisé, mégis a történet olyan meglepetésekben, fordulatokban és izgalmakban gazdag, hogy nem tudok érte haragudni.

Zsú   

 

 9/10

Az első és második részt itt találod:  Stieg Larsson-A tetovált lány

                                                           Stieg Larsson - A lány, aki a tűzzel játszik

A Millenium trilógia többi kötete:

-A tetovált lány

-A lány, aki a tűzzel játszik

(-Ami nem öl meg)

A FILM:

A trilógia harmadik részéből is csak svéd változatot forgattak 2009-ben, bár én azt hallottam készül az amerikai verzió, ráadásul érthetetlen módon a kártyavár összedől résszel folytatván a tetovált lányt.

Mindenesetre érdemes megnézni a filmet is, hiszen, ahogy az előző részeknél is említettem, remek alakítást nyújtanak a szereplők.

Kate Morton - A tóparti ház

Hirtelen elhatározásból választottam ezt a könyvet, amolyan "megláttam és megkívántam" alapon. Ez a harmadik könyvem az írónőtől. Az elfeledett kert egyszerűen lenyűgözött, így mindjárt tudtam, hogy nem ez lesz az utolsó Kate Morton könyvem, de a Felszáll a köd egy kicsit csalódást okozott, bár cseppet sem tántorított el a további olvasástól.

"Ilyen az élet. A lehetőség ajtaja meg-megnyílik és le-lezárul, ahogy az ember vakon tapogatózik az útján."

A történet dióhéjban:

Ahogy már Kate Mortontól lassan megszokom, most is több szálon, több szemszögből, generációkon keresztül ismerhetjük meg a cselekményt.

- Sadie Sparrowt nyomozónőt egy időre kényszerszabadságra küldi a főnöke egy munkahelyi incidens miatt. Ezért nagyapja vidéki birtokára száműzi önmagát, hogy erőt gyűjthessen az újabb feladatokhoz. Ám hamar ráébred, hogy nem igazán megy neki a semmittevés, ezért gyakran bolyong a környékbeli birtokokon. Egyik ilyen alkalommal lel egy gyönyörű elhagyatott  házra. Ösztönei azt súgják, hogy a kísérteties birtok mélyen eltemetett titkokat őriz, és mivel neki amúgy sincs jobb dolga, így nyomozásba kezd, hogy előássa az Edevane család tragikus múltját.

- 1933-ban az Edevane család birtokában volt az akkor fénykorát élő gyönyörű tóparti ház. A sokak szerint idilli család, a háborúból hazatért, de mély sebeket hordozó apával, a gondterhes, de mindenre elszánt anyával, a három gyönyörű, egymástól annyira különböző leánygyermekkel, és a család kincsként őrzött egyetlen fiúgyermekével sötét titkokat őriz, amik lassan felemésztik mindnyájukat.

- Hetven évvel később, amikor Alice Edevane megkapta első kíváncsiskodó levelét Sadie Sparrow rendőrnyomozótól rég összeforrt sebek szakadtak fel benne. Itt az ideje, hogy újra visszatérjen a múltba, és feloldozást kapjon rég elkövetett tetteiért...

Cartaphilus 2016

512 oldal

"...akármennyire messzire fut el valaki, akármennyire igyekszik elölről kezdeni mindent - a múltnak megvan az a tulajdonsága, hogy átnyúlik az éveken, és utoléri az embert."

 Bevallom a Felszáll a köd után volt bennem egy kis félsz, de ahogy belekezdtem nem volt kérdés, hogy ez egy nagyon, de nagyon jó történet lesz.

 Úgy látszik lassan össze lehet gyűjteni Kate Morton könyveinek összetevőit, hogy létrejöjjön egy újabb bestseller. Rengeteg visszatérő közös kis elemet találhatunk a könyveiben, mégis fantasztikusan gazdag fantáziával, rengeteg szerethető szereplővel, és generációkon átívelő titkokkal fűszerezve mindig valami újat mutat nekünk.

  Nagyon megkedveltem Sadie-t. A lelkileg sérült, munkamániás, önmagát kereső nő remek választás volt az írónőtől, hiszen könnyedén a helyébe képzelhettem magamat, és izgatottan vártam a fejleményeket. 

 Szintén tetszett az Edevane család múltban játszódó története, igazán életszerű volt, és valóban ott éreztem magam az 1930-as években. Itt újabb pontot kap tőlen a háborúból hazatért lelkileg sérült "légnyomás" - ban szenvedő katonákról ismét sok mindent megtudhattunk.

Viszont Alice idősebb alakja, ( ugyanúgy, ahogyan a Felszáll a ködben Grace karaktere, ) egyszerűen idegesített. Úgy néz ki minden könyvében találok egy ellenszenves szereplőt magamnak, pedig becsület szavamra nem szánt szándékkal keresem. 

 Meg kell, hogy említsem még a könyv csattanóját, amin egy kicsit meglepődtem, de egyszerűen nem tudtam hova tenni. Tudom, már megint kötekedek, de valamiért hiányzott nekem a tragédia, úgy érzem inkább maradt volna Theo a múltban. Minden kukacoskodásom ellenére tökéletesen összeillesztett kirakós darabkákból álló, fantasztikusan felépített történet, mindenkinek ajánlom, remek kikapcsolódásra számíthattok.

 Zsú

10/10 

J.R.Moehringer - Sutton

 Egy számomra nagyon érdekes olvasmányt osztanék meg veletek J.R.Moehringer tolmácsolásában Willie Sutton történetét.

Fülszöveg:
"Willie ​Sutton Brooklyn mocskos, ír nyomornegyedében született, a huszadik század első évében. Mire nagykorú lett, a bankok teljesen elvadultak. Ha éppen nem csődöt jelentettek, ami miatt számtalan amerikai vesztette el munkáját és vált otthontalanná, akkor állami gyorssegélyekért folyamodtak. A tőzsdekrachok, válságok és az elszabadult munkanélküliség ördögi köréből Sutton csupán egyetlen kiutat látott, egyetlen lehetőséget arra, hogy elnyerje álmai hölgyét.
Így kezdődött Amerika legsikeresebb bankrablójának a pályafutása. Sutton három évtized alatt olyannyira tökélyre vitte a bankrablást, akkora mestere lett a szökéseknek, hogy a rendőrség az egyik legveszélyesebb New York-iként kezelte, az FBI pedig a legkeresettebb bűnözők listájának élére helyezte.
A nyilvánosság azonban Suttonnak szurkolt. Hiszen soha egyetlen lövést sem adott le, áldozatai pedig kizárólag a vérszívó bankok voltak. Amikor 1952-ben végleg elfogták, tömegek vették körül a börtönt, és a nevét kántálták. 
Bármennyi bűntettet követett el, akárhányszor esett rabságba – első szerelme (és első cinkostársa) sohasem járt távol gondolataitól. Amikor pedig végleg kiszabadult – meglepő kegyelemnek köszönhetően 1969 karácsonyán –, azonnal elindult megkeresni őt."

 Könyvmolyképző  2013
   492 oldal

Születésnapomra lepett meg kedvesem ezzel a könyvel. Nem olvastam még hasonló témájú és szerkezetű könyvet. Kicsit nézegettem, bele-bele olvasgattam mire rászántam magam, és nekiveselkedtem az oldalak kavalkádjának. Nagyon tartottam a könyvtől vajon tetszeni fog e? Így utólag, aggodalmam felesleges volt.

Nagyon élveztem a könyvet, és sokszor túlontúl is izgultam mi is fog a főszereplővel Willie Suttonnal történni. A könyv Amerika legnevesebb bankrablója élettörténetét meséli el. A történet két szálon fut végig az egész könyvön.
Az egyik szál amikor az öreg Suttont kiengedik a börtönből. Egy riporterrel és egy fényképésszel egy saját térképen bejelölt útvonalat jár végig. Ezen az úton életének fontosabb állomásai találhatóak meg. Ezeken haladnak végig New York városában. Ezt a térképet meg lehet találni a könyv végén. Így vizuálisan is végig lehet követni a főbb állomásokat. Nekem ez nagyon tetszett.
A másik szál mindig az adott helyszínhez kapcsolódó történetet meséli el az olvasónak mi is történt akkor és ott. 
Ez a kettő szál felváltva követi egymást a könyv egészén. A történet egész gyerekkorától indulva halad végig Sutton életének fontosabb eseményein.
 Nagyon sok a párbeszéd a könyvben. Eleinte zavart de hamar hozzászoktam. A második szál sokkal jobban tetszett és jóval izgalmasabb mint az első. Viszonylag hamar végigértem a történeten, de a végén egy nem várt fordulat várja az olvasót. Engem egy kicsit letaglózott. Nem így képzeltem el a könyv végét. Hogy mi ez a fordulat, és milyen dolgok történnek meg Willie Suttonnal azt a könyv elolvasásával megtudhatjátok.

Összességében tetszett a könyv. Kicsit jobban teljesített ahogy elsőre gondoltam. Mindenkinek ajánlom aki szereti a hasonló témájú könyveket.

Krisztián

9/10

Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán /Ambrózy báró esetei 3,5

Kedves Olvasó! Engedd meg nekem, hogy egy kis bevezetővel indítsam a bejegyzésemet, ami a könyv olvasásának körülményeit foglalná magába.

Immáron nyár van, és ez az én munkámban egyet jelent a főszezonnal. Így bármennyire is szeretném nem tudok annyit olvasni (és írni a blogba) amennyit igazán szeretnék. De mint remélem te is kedves Olvasó, mi is kisebb-nagyobb pihenésekkel tarkítjuk a zsúfolt nyarunkat, és erre az elmúlt napokban került sor.
Elő is rendeltem ezt a kis kötetet magamnak, és nem kicsit izgultam, hogy vajon megérkezik e idejében. Szerencsémre ideért, így természetes volt, hogy velem utazik. Így indultunk hát útnak, Krisztián, Én és a kedves kis új szerzeményem, a létező legszebb könyvjelzőmmel tarkítva, hogy a vakító kék tenger partján, néhány szelet dinnye mellett, a fenyőfák hűs árnyékában élvezhessük a 34 fokos meleget.
Hogy jó volt e az olvasmányom? Azt hiszem mindent elmondok azzal, hogy szegény Krisztián folyton könyörgött hogy: "Baba, menjünk már be a vízbe, mindjárt felforr az agyam!", én pedig a következőket feleltem felváltva : "Jó, mindjárt itt a fejezet vége." vagy "Még ezt a két oldalt elolvasom, és mehetünk." vagy "Nézd, már csak ennyi van vissza...".
De ne izguljatok, nem kínoztam meg nagyon, csak kicsit égett le. :-)

Igazából be kell vallanom, hogy én az elmúlt napokban nem csak a tengerpartra utaztam el. Ugyanis a kedves Mili kisasszonnyal tartottam az 502-es járaton Marosvásárhely felé. Igen, annak ellenére, hogy egy általam mindennél jobban kedvelt időtöltésemnek hódoltam, én mégis lélekben Mili kisasszonnyal utaztam. Ott voltam, mikor az ablakon kinyúlva megtalálta a véres inget, és akkor is, amikor rárontottak a hálófülkéjében. Csak egyvalamit bántam, hogy Mili kisasszonnyal is olyan gyorsan véget ért az utunk, mint a férjemmel.

Fülszöveg:

" 1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”.
Az új Ambrózy-történet az Ármány és kézfogó című regény idejében játszódik, és Hangay Mili kisasszony első önállóan felderített bűnügyét meséli el."

 Könyvmolyképző 2017
196 oldal

 Mint a kisgyermekek karácsonykor az ajándékot, úgy nyitottam ki ezt a kötetet, és penderültem egyenesen 1900-ba. Kicsit sem volt nehéz újra felvenni a történet fonalát, a hangulatot, a korszak életérzését. Ami egy kicsit hiányzott, az az Ambrózy báró és Mili kisasszony közti csipkelődés, viszont kárpótoltak érte a remek kis szereplők, a kidolgozott kis jellemeikkel egytől-egyig rendkívül szórakoztatóak. Mint a sorozat minden eddigi  részében, itt is hamar a szívünkbe lopják magukat.
Egyszóval: Fantasztikus!
Bárcsak ne kellene várni a következő részre...

Zsuzsi

10/10

 Kedvenc idézetem:

"- Aztán meg úgy eltűnt, mint polgárjány szemérmessége, ha huszárezred jő a városba."

(Nektek is szívmelengető érzés, mikor olyanokat olvastok, hogy "A kupacon heverő kabát egyik zsebéből pálinkásbutykos vége kandikált elő,..." ? Ilyenkor érzem át igazán, hogy ez tényleg nekünk szól, magyaroknak.)
 A sorozat eddigi részei: 

Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten /Ambrózy báró esetei 1./ 

Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok /Ambrózy báró esetei 2./ 

Böszörményi Gyula - Beretva és tőr 

Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó /Ambrózy báró esetei 3./ 

Jodi Picoult - Sorsfordítók

 Jodi Picoult az egyik nagy kedvencem, ezért nem csoda, hogy elfogult vagyok vele szemben. Eddig még nem akadtam olyan regényére, ami csalódást keltett volna bennem, talán azért is, mert annyira jól kidolgozottak, hogy nem sok minden akad, amibe beleköthetne az ember.

"...ő minden volt, ami én nem. Én pedig minden voltam, ami ő nem."

 Fülszöveg:
"Tizennyolc éven át egymás mellett laktak. Mindent tudtak egymás viselt dolgairól. A Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. A gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett. Valódi lélektársak voltak de egy nap szörnyű hír érkezik a helyi kórházból. Emily öngyilkos lett. A halálos lövés Chris édesapjának fegyveréből származik. A fegyverben maradt még egy golyó, ezt Chris elmondása alapján neki szánták. Ugyanis a két kamasz titkos egyezséget kötött. A különös tragédia széttépi a két család közti szoros köteléket. Chris az egyetlen, aki tudja a titkot az egyezségről, de vajon az igazság megmentheti-e a barátságot, és van-e feloldozás? Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről, és a legnagyobb áldozatról, amit a szerelemért hozhatunk."

Athenaeum 2014
560 oldal

"...szerintem ez a szerelem - mondta halkan Chris. - Amikor az ember utólag hajszálpontosan látja, milyen a másik, és mégsem változtatna rajta semmit."

 Imádom, ahogy Picoult leheletfinoman adagolja a kis történetmorzsákat. Szépen egyenletesen, az időben ugrándozva tárul elénk a két nem mindennapi család, és a két szerelmes gyermekük története. Ezen a nehéz témán az írónő könnyed, már-már humoros párbeszédekkel, szituációkkal lágyított, meghagyva a témakör komolyságát.

Egy gondos szülő is némán elmegy kamasz lánya problémái mellett, vagy netalántán még a fáradtságot sem veszik, hogy megtudják, mi nyomasztja őket, esetleg struccpolitikát folytatva, "amit nem látunk nincs" alapon dugják homokba a fejüket. Igen, azt hiszem ez is olyan, mint amikor a fejfájás és vérnyomás ingadozást ráfogjuk a frontokra, kamasz lányunk problémáit pedig a kamaszkorra, hiszen "majd elmúlik ez is". Csak, hogy nem minden esetben. Milyen könnyen elfelejtjük, hogy mekkora egoisták voltunk mi is ennyi idősen, világmegváltó gondolatokkal, szívszaggató szerelmekkel, kilátástalan mindennapi helyzetekkel.

  Ez a könyv egy nagyon jó példa a szülői önzésre is. Hiszen valahol ezt az egészet a szülők hozták létre, még ha akaratlanul is, de befolyásolták a gyermekeket döntéseikben, egymás karjába terelve ezzel őket. Elképesztő terhet raktak a vállukra azáltal, hogy nekik mindig, mindenáron együtt kell lenniük, kapcsolatba kell maradniuk, és ez szinte már-már elvárássá alakult.
  Egyben nagyon jól szemlélteti, hogy ahányan vagyunk, mind másképp és másképp éljük meg, dolgozzuk fel, ha egy szerettünk elhagy bennünket.

Remek olvasmány. De készüljön mindenki, nem lesz könnyed. Olykor gombóc keletkezik az ember torkában tőle, vagy nem tudsz elaludni, mert az olvasottakon agyalsz. Szeretem, hogy az írónő, mindig ilyen változatos karaktereket teremt a regényeibe, akik mind más és más szemszögből látják/láttatják velünk az eseményeket. Ráadásul ebben a kötetben én még egy kicsit abban is reménykedtem, (bár nem is értem miért, hiszen a holtak csak a fantasy regényekben szoktak feltámadni) hogy a végén minden megoldódik, és újra úgy lesz, mint régen. Azt hiszem pont ezért olyan nyomasztóak, és egyben nagyon maradandóak Picoult regényei, mert még, ha a végén jóra is fordulnak a dolgok, már semmi nem lesz olyan mint azelőtt.

Ahogyan kötelezővé tennék néhány könyvet a fiataloknak, úgy tenném kötelezővé ezt is minden kamaszkorú gyereket nevelő szülőnek. Van mit tanulnunk belőle.

Zsú           

10/10

Film:
 2002-ben forgattak filmet a történet alapján The Pact, Magyarországon, Az egyezség címmel.
Sajnos sehogy nem tudtam hozzájutni, hogy megnézhessem magyar nyelvű változatban, így ez még egy kicsit várat magára.

"Mélységesen megdöbbentette, hogy a feleségében húszévi házasság után egyáltalán felmerül, hogy a szex ne ajándék legyen, hanem fizetőeszközként használható árucikk."

Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten /Ambrózy báró esetei 1./

Van nekünk magyaroknak egy különleges képességünk. Ez pedig nem más mint a beskatulyázás. Amiben nincsen idegen nyelvű hangzás, az már jó nem is lehet. S miközben mindenből azt keressük, ami minőségi (ami valami oknál fogva egyenlő azzal, hogy "német" vagy "olasz"...)  észre se vesszük saját értékeinket.
 Íme hát hozok most egy igazi minőségi magyart!

A történet dióhéjban: 
Történetünk mozgatórugója egy tündéri testvérpár Hangay Mili és Emma.
A cselekmény a két lány szemszögéből váltakozva tárul elénk.
-Emma 1896-ban Marosvásárhelyről  Budapestre utazik a milleniumi ünnepségekre. Nagynénje fiára bízza, hogy megmutassa neki a várost, de egyik nap a 16 esztendős leány nyomtalanul eltűnik.
-Négy év telik el a szörnyű események után, mire Mili, és édesapja hírt kapnak Emma eltűnésével kapcsolatban. A lány, hogy utánajárjon nővére eltűnésének hamarosan útra kel, abban a reményben, hogy bejárva a nővére kitaposott ösvényét újabb nyomra bukkan. 
A rengeteg véletlen esemény folytán eljut Ambrózy báróhoz, aki a megoldatlan rejtélyes bűnügyek megszállott önkénteseként segít kibogozni Milinek a szálakat, nem is sejtvén, milyen veszélyekbe sodorja ezzel a lányt, édesapját, és önmagát is.

 Könyvmolyképző 2015
334 oldal

 " Ha érdekes helyen jár az ember, az idő szinte megbolondul, s oly nyargalásba kezd, hogy mire kettőt pislantunk, már el is szaladt a nap."

 Amennyire zavart a könyv elején a furcsa nyelvezet, és a rengeteg idegen szó, (amihez persze a lapok alján számozva megtaláljuk a meghatározást) annyira kilátástalanul szerettem bele.
A cselekmény részletgazdag és lassan bontakozik ki, mégsem unalmas még egy pillanat erejéig sem. Izgalmas, rejtélyekkel teli, mégis humoros, és szórakoztató. Gyönyörű, összetett mondatokkal tarkított, régies, de mégsem túlzó, remekül kidolgozott, érthetően, gyorsan olvasható.
Hogyan lehet egyetlen könyvbe ennyi barátságos, humoros, és imádni való szereplőt összeválogatni? A makacs, és bátor Mili, a mindig morcos Ambrózy báró, a derűlátó és jóságos Terka asszony, és még sorolhatnám a végtelenségig, mind-mind a szívembe lopták magukat. Rendkívül kíváncsivá és mohóvá tett, alig várom a folytatást.
Csak egyetlen egy dolog hiányzik egy nőnek a történetből, amit viszont úgy tudom a következő részben meg is kapunk, és ez nem más mint a romantika.

 Zsú

10/10

 

" A Széchenyi-emlékmű tövébe helyezett virágok bús feje csendesen bólintgatott, amint szirmaikat elérték az égből hulló felhőkönnyek."

Köszönöm Tisztelt Böszörményi Gyulának, hogy létrehozta nekünk ezt az igazi hamisítatlan csodát, és persze köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak, hogy elérhetővé tették számomra.
Olvassuk, élvezzük, szeressük hiszen ez kell nekünk. Magyarokról, magyaroknak.

Donato Carrissi - Démoni Suttogás

A közeli antikváriumban leltem a könyvre, és kizárólag a borítója miatt választottam, mit sem sejtettem akkor arról, hogy egy igazi kincsre leltem.

"Rettenetes ​bűnténysorozat sokkolja az országot. Egy embernek aligha nevezhető szörnyeteg kislányokat rabol el és csonkít meg. Goran Gavila kriminológusnak és az általa irányított különleges egység tagjainak olyan pokoli régiókba kell leereszkedniük a nyomozás során, ahonnan alig-alig van visszatérés. A tettes mindvégig ördögien megtervezett, lidérces játékot űz velük, minden egyes feltárt gonosztette valamilyen üzenet, amely arra kényszeríti a csapat tagjait, hogy nézzenek szembe azzal a sötétséggel, amelyet valamennyien magukban hordoznak.
Versenyfutás az idővel és harc a mindannyiunk lelkében ott lakozó démonnal..."

"...az eltűnt személyek fele visszatér, és elmesél egy történetet. Egyeseknek viszont nincs semmi mesélnivalójuk, és visszatérnek korábbi életükbe. Mások kevésbé szerencsések: belőlük nem marad más, mint a néma test."

   Higgyétek el nem túlzok, ha azt mondom ez volt eddigi tapasztalataim legjobb krimije. Ennyire jól összedolgozott ilyen remekül félrevezetős könyv ritka kincs. Csak kapkodod a fejedet, mert mire összeollózol magadban egy lehetséges teóriát, addigra jön egy hatalmas pofon, és felnyögsz :"Ezt nem hiszem el!"
   Kegyetlen, brutális de mégis olvasható, tény, hogy nem rezeltem be tőle, de elgondolkodtatott és lesokkolt, hogy mennyi, de mennyi beteg ember van a világban, akik egyszerűen köztünk járnak, és ez az ami hátborzongató.
Sokszor én is úgy vagyok a vélemények olvasásával, hogy ó, ez biztos túlzás, nem lehet ennyire meglepő, de aztán számtalanszor sikerült meglepnie. Egyszerűen úgy lezárnia egy-egy fejezetet, hogy nem tudtam kibírni, hogy ne olvassam tovább. Na és a vége! Csak ennyit mondtam: Neeeeeee!

  Nagyon megszerettem a főszereplőt, Milát, aki önmaga is megjárta a poklot és azóta is küzd a démonaival. Igazán remek karakter, amolyan semleges személyiség, mégis remekül illett a történetbe. Illetve az egész nyomozócsoportot. Mindenkinek megvan a helye, a szerepe. Tökéletes.
Na és hogy ez a sok fényezés után miért is fogok levonni egy pontot a könyv értékelésénél?
 Én nem szeretem a misztikus szálakat, legalábbis olyan formátumban, ahogy itt kapjuk, nem. Médiumok...jajj neeee.

Mindezekért, és mindez ellenére ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik a meglepő fordulatokat és az izgalmakat. Amúgy nekem az egész könyv amolyan "Gyilkos elmék" feeling volt. Szóval a sorozat rajongóinak meg főként kötelező!

  Ilyenkor önkéntelenül is felmerül a fejemben, hogy, aki leír egy ilyen történetet, (na jó itt igazából megtörtént események ihlették) nem e beteg elme ő maga is egy kissé!?

+ Egy Gondolat:
Csak azon morfondírozok, amit Goran Gavila mondott:  "Az ölés ösztöne valamennyiünkben megvan, de hála istennek, rendelkezünk egy szabályozó berendezéssel, ami lehetővé teszi, hogy kontroll alatt tartsuk és megfékezzük. Azonban mindig létezik egy töréspont."

Zsuzsi             

9/10
 
Alexandra könyvkiadó 2013
512 oldal

"Mila munkája során sokféle fényképet látott: gyermekekről készült felvételeket a tengerparton vagy az iskolai ünnepségeken.Ezeket a szülők, vagy más rokonok mutatták meg, amikor felkereste őket. A gyerekek eltűntek, hogy aztán másféle fotókon tűnjenek fel: gyakran meztelenül vagy felnőttruhákba öltöztetve a pedofilok gyűjteményében..."

Stieg Larsson - A lány, aki a tűzzel játszik/Csak hiszed, hogy vannak titkaid!/

Valami egészen mást kaptunk a Millenium trilógia második részétől. Bár meglepetésként nem ért, mert ezt is előbb láttam filmen, mégis ugyanannyira élveztem.

"Senki sem ártatlan. Csak a felelősségnek vannak különböző
fokozatai."

A történet ott folytatódik, ahol abbamaradt. Mialatt Lisbeth Salander a jól kiérdemelt pihenését tölti a világot járva, Svédországban borús felhők gyülekeznek. A Millenium egy különleges riport megjelentetésére készül, a prostitúcióra kényszerített fiatal lányokról, de akciójuknak véget vet egy hármas gyilkosság, amelynek egyik áldozata Nils Bjurman, Salander gyámja, ráadásul az első számú gyanúsított nem más, mint a különc lány. Minél messzebb jutnak a nyomozásban, annál több bizonyítékot ásnak elő a lánnyal szemben, de nem csak a rendőrség, Michael Blomkvist is Lisbeth nyomába ered, szörnyű titkokat fedve fel a lányról, ja, és természetesen ő is nyakig benne van a "szószban".

 

 

   Ez a kötet nálam a határokat feszegette. Az első résszel ellentétben, ahol egy igazán izgalmas és rejtelmes nyomozásban vehettünk részt, ebben a könyvben minden Lisbeth Salander körül forog. Valójában az ő piszkos múltja nyúl utána a jelenbe. Szerintem nem éppen ideális folytatás, (Vagy csak egyszerűen nem erre számít az olvasó.) de ez nem egyenlő azzal, hogy a történet ne lenne jó. Voltak benne jelenetek, amik úgy éreztem pengeélen táncolnak. (Például Blomkvist viszonya Harriet-tel, vagy mikor Lisbeth-et eltemetik......kész voltam!)

Ennek ellenére ez egy rendkívül kacifántos olvasmány, tele mocskos titkokkal, remek szereplőkkel, és még éppen hogy csak elviselhető mennyiségű véres jelenettel. A majdnem tökéletes krimi, ami pont úgy ér véget, hogy tudjuk, még rengeteg mindent tartogat számunkra. Nem egy túlontúl pörgős, de amennyi összefüggést tartogat, talán jobb is ez így.

Nagyon érdekes, hogy, míg az első könyv önmagában is egy remek történet, akár folytatás nélkül is, ez a rész, csak a harmadikkal együtt lesz egész, viszont a második és harmadik rész mit sem ér az első nélkül, ezért mindenkinek azt ajánlom, kezdjétek az elején a történetet. Nem fogjátok megbánni.

Zsú

Animus kiadó 2009

528 oldal

  

9/10

Az első részt itt találod:  Stieg Larsson-A tetovált lány

A Millenium trilógia többi kötete:

-A tetovált lány

-A kártyavár összedől

(-Ami nem öl meg)

A FILM:

A kötetből (sajnos) csak a svéd 2009-es változatot láthatjuk, ugyanis amerikai változat nem készült belőle. Főszereplőnk ismételten Noomi Rapace, remek alakítással. Nézzétek meg, igazán jó filmet forgattak a könyv alapján.

Stieg Larsson - A tetovált lány /A korrupció és a gonoszság anatómiája/

"...Svédországban a sorozatgyilkosok ritka madarak, de biztos vannak néhányan, akiket sosem sikerül leleplezni."

Amikor először láttam a könyv alapján készült film 2011-es (amerikai-svéd-angol-német) változatát még nem is hallottam sem a sorozatról, sem a könyvről. Igazából az előzetesét láttuk egyik hétvégi mozilátogatásunk alkalmával, megnéztük, megszerettünk, kész. Nem is foglalkoztatott a dolog különösebben, míg jóval később ki nem találtuk, hogy újra megnéznénk. De ahogy rákerestem nem kis meglepetésemre, a 2009-es (svéd-dán-német-norvég) változatra leltem, ráadásul egy egész trilógiára. Csak ezután lettünk igazi rajongók. :-)

"Plague, te is tudod, hogy azért nem jövök hozzád, mert soha nem mosakszol,

 és állandóan elviselhetetlen oroszlánszag van idebent. Ha valaha kimerészkednél, 

ajánlom figyelmedbe a szappan nevű terméket.

 Minden közértben kapható."

TÖRTÉNET:

Negyven évvel ezelőtt egy idős milliárdos gyáriparos, Henrik Vanger féltve őrzött tizenéves unokahúga, Harriet egy tragikus napon nyomtalanul eltűnt. A férfi azóta sem tudta feldolgozni a történteket, főként, mert valaki minden évben ajándékot küld neki a születésnapján, a lány nevében. Az évek során elkeseredett aggastyán utolsó lehetőségként felkeres a rágalmazási ügybe keveredett és botrányba fulladt Millenium újságíróját, Mikael Blomkvist-ot.

A férfi más lehetőség híján, otthagy csapot-papot, hogy hozzálásson élete egyik legnagyobb feladatához, ki kell derítenie, mi történt azon a bizonyos negyven évvel ezelőtti napon. Ebben lesz segítségére, a különc, gyámság alatt álló Lisbeth Salander. A különös páros egy igazán furcsa családdal találja szemben magát, ahol senki sem az, akinek mutatja magát és lassan kezdenek ők maguk is veszélybe sodródni...

 "Nem kell lángésznek lenni hozzá, hogy rájöjjön az ember: 

az események között valami összefüggés van. 

Valahol elástak itt egy kutyát, Lisbeth Salander

 pedig kedvét lelte az elásott kutyák kiásásában."

A történet zseniális. Mint egy kirakós, amiből, ha egyetlen darabot is kihagyunk nem lesz teljesen egész. A karakterek szerethetőek, főként Lisbeth lopja be magát a szívünkbe. Az antiszociálisnak bélyegzett, hányattatott gyermekkorból éppen csak kilépett lány, aki igaz, tanulatlan, mégis hihetetlen tudás birtokában van, mint képesség, mint tapasztalat terén, egy igazán belevaló karakter. Nincs az az olvasó, aki meg ne szeretné.

Stieg Larsson egyenesen beleejt minket a korrupció, a politika bűzös bugyraiba. Kapunk tőle botrányt, csalást, intrikát, képmutatást, és hatalmi harcot, mindent ami elengedhetetlen egy sikeres könyv megírásához.

Lenyűgöző pontossággal felépített történet, rengeteg apró szálra elágazik, mégis kifogástalanul érthető az olvasó részére. Rendkívüli fantázia, tudás, és munka áll 

a Vanger klán, ez a sikeres, de hivalkodással teli működésképtelen család története mögött.

Külön pont a családfa és a helyszínrajzért, ami lényegesen megkönnyíti az eligazodást, amikor az ember elkezd belebonyolódni. Végül köszönet az Animus kiadónak, hogy elhozta nekünk ezt a remeket. 

 Zsuzsi

10/10

Animus Kiadó 2009

Fordította: Péteri Vanda 

575 oldal

A második részt itt találod: Stieg Larsson - A lány, aki a tűzzel játszik

A Millenium trilógia többi kötete:

-A lány, aki a tűzzel játszik

-A kártyavár összedől

(-Ami nem öl meg)

A KÖNYV alapján készült filmeket is szívvel ajánlom.

Akár a 2009-es, akár a 2011-es-et választjuk nem fogunk csalódni. Szerintem mindkettőben igazán találó színészek kaptak helyet, akán Noomi Rapace, akár Rooney Mara, valójában nem tudnám eldönteni melyikük alakítása tetszett jobban. Tehát nézzük, olvassuk, jó szórakozást hozzá!

Ruta Sepetys - Kalitkába zárt álmok

Ruta Sepetys ezúttal az 50-es évekbe, New Orleans utcáira kalauzol bennünket. Azon belül is egy gyilkosságokkal, alvilággal, prostituáltakkal pettyezett városnegyedbe.

Josie Moraine egy prostituált lányaként született, és mivel az anyja, aki semmire se tartja, és őt teszi felelőssé sikertelenségéért, nem igazán törődött vele,  jórészt a bordélyház nőtagjai nevelték fel.
Josie felcseperedve egy könyvesboltban dolgozik, és lakik, illetve a bordélyházban takarít minden reggel, és egy jobb életről álmodozik. 
Az érzelmes, és eszes hányattatott sorsú lány ugyanis főiskolára készül, méghozzá nem is akármilyenre. 
Azonban  mocskos múltja, keresztülhúzza a terveit.
Szerencséjére olyan barátok veszik körül, akik bármit megtennének, hogy segítsenek neki kijutni  New Orleans nyomorúságos negyedéből.

Nagyon nagy reményekkel álltam neki a könyvnek, nagyon jó témaválasztás. Igazán izgalmas érzés belelátni az 50-es évek bordélyházainak, prostituáltainak, madámjainak világába.

Azonban nekem elég nagy hiányérzeteim vannak a könyvvel kapcsolatban.
Első helyen említeném , hogy mindenki olyan közvetlen a könyvben, ez már alapból nagyon fura volt. Ezenkívül nagyon kevés volt nekem az információ. Olyan érzést keltett bennem, mintha folyamatosan vártam volna, vártam a információcseppeket, de nem jöttek. Mintha mögé kellett volna látnom, meg kellett volna fejtenem, de nem tudtam, mert kevés volt a rendelkezésre álló alapanyag.
 Illetve az embereket is jóval könnyebb lett volna elképzelni, ha kapok hozzájuk támpontot. ( Pl. miért a 273. oldalon tudom meg, hogy Patrick szőke?) Kevéssé voltak kidolgozottak a szereplők, sokszor nem derült ki, ki miért van ott, és mi a szerepe.

Néha a párbeszédeket nem éreztem élethűnek, azt nem tudom, hogy ez a fordítás "hibája", vagy valóban így íródott.

Ugyan a könyv végig fenntartotta a figyelmemet, nem mondhatom el róla, hogy letehetetlen. Nekem túl sok elvarratlan szál maradt. Sajnos olyan érzést keltett bennem, mintha a könyv második felén gyorsan túl akart volna esni az írónő. Igaz, hogy ifjúsági regénynek szánták, de szerintem egy kicsit annak is kevés, pedig nagyon, nagyon jól is kisülhetett volna!

Nagyon szomorú vagyok ez miatt, mert az Árnyalatnyi remény
http://zsuolvas.blogspot.hu/2013/09/ruta-sepetys-arnyalatnyi-remeny.html
nagyon tetszett. :-(


10/6,5


Maxim Könyvkiadó Kft. 2013
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
332 oldal


"Néha elindulunk egy úton úgy, hogy azt hisszük, egy irányba visz, és valahol egészen másutt kötünk ki. De ez jól van így. A lényeg, hogy elinduljunk."

Rosamunde Pilcher - Kagylókeresők

Réges-régen vettem már ezt a könyvet és azóta árván lapul a polcomon. Bevallom, ha a régi borítós változata lenne meg, neki se álltam volna. Hogy miért? Magam sem tudom. Pedig sokszor belekezdtem már, aztán valahogy mindig letettem, de elhatároztam, hogy most végigolvasom, ha törik, ha szakad. Most már bánom, hogy eddig nem tettem.

A könyv hátulján: " Penelope Keeling, élete alkonyán hatalmas vagyon birtokosa lesz. Édesapja egykor nem sokra becsült festményei felértékelődnek, aranyárban vennék a műkincspiacon, de Penelope így sem hajlandó megválni tőlük. A három gyermekét szeretetben, de szegénységben felnevelő asszony akkor döbben rá, hogy a szeretet nem minden, amikor lánya és fia, a pénzéhes Nancy és Noel mindenáron rá akarják tenni a kezüket a gondtalan jólétet biztosító örökségre. Csupán a kétgyermekes Olivia tartja tiszteletben anyja akaratát, és Penelope olyan döntésre kényszerül, amit egyik anya sem vállalna fel szívesen.
Rosamunde Pilcher regényeit olvasva érzelmes világba lépünk, melyet olyan karakterek népesítenek be, akiket rögtön a szívünkbe zárunk. Valódi szenvedélyek, igaz örömök és bánatok, nagy szerelmek és csalódások, vagy éppen tökéletesen boldog pillanatok rejlenek az immár negyven országban sikeres írónő könyveiben."

Penelope és családja, barátai életét elejétől a végéig kíséri a könyv. Az időben ugrálva ugyan, illetve rengeteg szereplő ismertetésével, mégis valahogy mindig képben voltam, bár magam sem tudom, hogyan. Nagyon érdekes, hogy fejezetenként más érzelmeket váltottak ki belőlem a szereplők. Néha utáltam őket, van amikor meg szerettem. Erre még most sem tudok logikus magyarázatot adni. Mindenesetre, ez egy jó pont, hogy a könyv ennyiféle érzelmet váltott ki belőlem. Főleg irígységet a könyv főszereplője iránt. :-P
Ha a könyvre gondolok ezek a szavak ugornak be:
Szerelem, háború, irígység, büszkeség, emlékek... és még sorolhatnám.
Azt leszámítva, hogy volt egy jó hosszú fejezet a könyvben, amikor nagyon döcögött, egy pozitív nyomot hagyott bennem. 



Gyönyörű tájleírások és tökéletes érzelemkifejezés tarkítják a könyvet, a mínusz pont, csupán azért, mert nekem egy csöppet csöpögött.

10/8