"...ő minden volt, ami én nem. Én pedig minden voltam, ami ő nem."
Fülszöveg:
"Tizennyolc éven át egymás mellett laktak. Mindent tudtak egymás viselt dolgairól. A Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. A gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett. Valódi lélektársak voltak de egy nap szörnyű hír érkezik a helyi kórházból. Emily öngyilkos lett. A halálos lövés Chris édesapjának fegyveréből származik. A fegyverben maradt még egy golyó, ezt Chris elmondása alapján neki szánták. Ugyanis a két kamasz titkos egyezséget kötött. A különös tragédia széttépi a két család közti szoros köteléket. Chris az egyetlen, aki tudja a titkot az egyezségről, de vajon az igazság megmentheti-e a barátságot, és van-e feloldozás? Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről, és a legnagyobb áldozatról, amit a szerelemért hozhatunk."
Athenaeum 2014
560 oldal
"...szerintem ez a szerelem - mondta halkan Chris. - Amikor az ember
utólag hajszálpontosan látja, milyen a másik, és mégsem változtatna
rajta semmit."
Imádom, ahogy Picoult leheletfinoman adagolja a kis történetmorzsákat. Szépen egyenletesen, az időben ugrándozva tárul elénk a két nem mindennapi család, és a két szerelmes gyermekük története. Ezen a nehéz témán az írónő könnyed, már-már humoros párbeszédekkel, szituációkkal lágyított, meghagyva a témakör komolyságát.
Egy gondos szülő is némán elmegy kamasz lánya problémái mellett, vagy netalántán még a fáradtságot sem veszik, hogy megtudják, mi nyomasztja őket, esetleg struccpolitikát folytatva, "amit nem látunk nincs" alapon dugják homokba a fejüket. Igen, azt hiszem ez is olyan, mint amikor a fejfájás és vérnyomás ingadozást ráfogjuk a frontokra, kamasz lányunk problémáit pedig a kamaszkorra, hiszen "majd elmúlik ez is". Csak, hogy nem minden esetben. Milyen könnyen elfelejtjük, hogy mekkora egoisták voltunk mi is ennyi idősen, világmegváltó gondolatokkal, szívszaggató szerelmekkel, kilátástalan mindennapi helyzetekkel.
Ez a könyv egy nagyon jó példa a szülői önzésre is. Hiszen valahol ezt az egészet a szülők hozták létre, még ha akaratlanul is, de befolyásolták a gyermekeket döntéseikben, egymás karjába terelve ezzel őket. Elképesztő terhet raktak a vállukra azáltal, hogy nekik mindig, mindenáron együtt kell lenniük, kapcsolatba kell maradniuk, és ez szinte már-már elvárássá alakult.
Egyben nagyon jól szemlélteti, hogy ahányan vagyunk, mind másképp és másképp éljük meg, dolgozzuk fel, ha egy szerettünk elhagy bennünket.
Remek olvasmány. De készüljön mindenki, nem lesz könnyed. Olykor gombóc keletkezik az ember torkában tőle, vagy nem tudsz elaludni, mert az olvasottakon agyalsz. Szeretem, hogy az írónő, mindig ilyen változatos karaktereket teremt a regényeibe, akik mind más és más szemszögből látják/láttatják velünk az eseményeket. Ráadásul ebben a kötetben én még egy kicsit abban is reménykedtem, (bár nem is értem miért, hiszen a holtak csak a fantasy regényekben szoktak feltámadni) hogy a végén minden megoldódik, és újra úgy lesz, mint régen. Azt hiszem pont ezért olyan nyomasztóak, és egyben nagyon maradandóak Picoult regényei, mert még, ha a végén jóra is fordulnak a dolgok, már semmi nem lesz olyan mint azelőtt.
Ahogyan kötelezővé tennék néhány könyvet a fiataloknak, úgy tenném kötelezővé ezt is minden kamaszkorú gyereket nevelő szülőnek. Van mit tanulnunk belőle.
Zsú
10/10
Film:
2002-ben forgattak filmet a történet alapján The Pact, Magyarországon, Az egyezség címmel.
Sajnos sehogy nem tudtam hozzájutni, hogy megnézhessem magyar nyelvű változatban, így ez még egy kicsit várat magára.
"Mélységesen megdöbbentette, hogy a feleségében húszévi házasság után egyáltalán felmerül, hogy a szex ne ajándék legyen, hanem fizetőeszközként használható árucikk."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése