Megint hangsúlyozom, kövezzetek meg érte, de én sosem szerettem a történelmet. Egy jó nagy halom az élethez nélkülözhető információhalmazként gondoltam rá, mindaddig, míg el nem kezdtem valós történelmi események köré szőtt romantikus regényeket olvasni. Például Philippa Gregory-t. Aki olyan elbűvölő és sajátos módon építi főszereplői köré a történéseket, hogy akaratlanul is magával ragad minket.
" - A varázslat, az ima egyenlő azzal,
hogy az ember tudatában van a vágyainak..."
FÜLSZÖVEG:
"Egy szenvedéllyel és legendákkal átszőtt történet Bedford hercegnéjéről, aki még az árulástól sem riad vissza, hogy a Rózsák háborújában megnyerje a saját csatáját.
Miután Bedford hercege, Franciaország angol régense, John Lancaster feleségül veszi Jacquettát, bevezeti őt a tudomány és az alkímia rejtelmes világába. A népes udvarban az ifjú asszonynak csupán egyetlen barátja akad: a herceg pajzshordozója, Richard Woodville, aki akkor is támasza lesz, mikor a hercegné váratlanul megözvegyül. Egymásba szeretnek, majd titokban összeházasodnak és VI. Henrik király udvarába költöznek, ahol az új királyné bizalmas barátnőjévé fogadja Jacquettát.
Woodville-ék hamarosan a Lancaster-udvar életének központi szereplőivé válnak, bár Jacquetta közben érzi: Anglia népe elégedetlen, és riválisaik, a Yorkok egyre komolyabb fenyegetést jelentenek a királyi család számára.
Miközben az asszony elszántan harcol a király és a királyné oldalán, ráébred, hogy lányára, Elizabethre ragyogó jövő várhat: egy váratlan fordulat következtében lehetősége nyílik megszerezni számára Anglia trónját és York fehér rózsáját…"
Philippa Gregory jól tudja, hogy mi kell nekünk, nőknek. Vett egy gyönyörű szép nagy kerek történetet, megtöltötte vegyesen izgalmas, kedves, és utálatos szereplőkkel. Erotikával fűszerezte, végül meghintette a tetejét misztikával, és pár csepp borzongató babonával tálalta. Isteni lett.
Egy teljesen korhű ábrázolás egy olyan időből, amikor a nő egy agyatlan, csak a gyermekszülésre alkalmas tárgynak számított. Én legalábbis elhiszem, hogy valóban így lehetett. Az a tömérdek nehézség amit ki kellett állniuk... kívülről mosolyogtak, belül viszont ordítani tudtak volna.
Döbbenet, hogy mennyire babonásak, és hiszékenyek voltak az emberek, és el tudom képzelni, hogy valójában így éltek. Nevethetnékem támad, ha mondjuk valaki ebben a mai világban próbálna átkot szórni valaki másra, az emberek legnagyobb része valószínűleg csak kinevetné.
"-Olykor hiába tesz meg mindent az ember, mégis hallja,
amit nem akar hallani és látja, amit nem akar látni..."
Főszereplőnk személyében egy gyönyörű személyiségfejlődés tanúi lehetünk. Jacquetta naiv kislányból bölcs asszonnyá válik történetünk végére, úgy hogy megmarad a könyv minden részében szerethető karakterként.
Nem hiszek a jóslásban, sem a babonában, sem az átkokban, én ezekhez túl földhözragadt vagyok. Viszont annyira beleéltem magam Jacquetta varázserejébe, hogy néha valóban kirázott a hideg.És ez egy újabb jó pont a könyvnek.
Nagyon szépen kidolgozott, felépített történet. Kicsit gyors léptekben haladó, néha részletekre kitérő, néha csak átsiklik az időn. Se szédítő magasság, se rémítő mélység. Könnyed kikapcsolódás, néhány könnyed délutánra.
Az egyetlen rossz érzésem a könyvvel kapcsolatban, hogy néha úgy éreztem, mintha egyszer már megírták volna a történetet, de túl hosszúra sikeredett, ezért kiollóztak belőle részeket. Na azok a részek kellettek volna még nekem.
8/10
Libri kiadó 2013
568 oldal
"...bíznunk kell a jövőben, a nagy dolgok igenis elérhetők, bátran kell járnunk az utunkat, még akkor is, ha bolondság a részünkről, hogy reménykedünk."
