Guy De Maupassant - Bel Ami - A szépfiú

Régóta morfondíroztam, hogy elolvassam ezt a könyvet, vagy sem. Féltem, hogy nehéz lesz a nyelvezete, így nem tud lekötni, de nem bántam meg, hogy belefogtam. :-)

Összefoglaló:
Georges Duroy, egykori őrmester szerényen éli nyomorúságos életét Párizsban, mígnem egy véletlen találkozás folytán, sikerül bekerülnie a hőn áhított felsőbb körökbe.
Georges újságírónak szegődik. Ám amilyen lassan tanul bele az újságírás mesterségébe, olyan gyorsan ébred rá, hogy pénzt és megbecsülést, valami egészen más módszerrel, sokkalta gyorsabban szerezhet magának. Így hát hódító hadjáratba kezd. 
Feleségül veszi a megözvegyült, megközelíthetetlen Madeleine-t. Azonban nem minden alakul a tervei szerint.
Főszereplőnk ide-oda csapong, mindenkit és mindent kihasználva. Minden pillanatban azt lesi, mikor húzhat valamiből hasznot. Mindenre képes, hogy befolyásos, jómódú ember lehessen belőle, és bizony el kell ismerni, jól is csinálja.Gátlástalan, kapzsi, irigy, és nem utolsó sorban hűtlen...

Már megint a filmet láttam előbb, bár azt nem tudnám megmondani, hogy ez a tény ebben az esetben előny, vagy hátrány. Az biztos, hogy, mindenképp jobban el tudtam hinni, hogy Duroy valóban egy jóképű ember. (nyilvánvalóan Robert Pattinson szerepe miatt) Őszintén megmondom, a vége felé az olyan szövegektől, mint: " a bajuszával megcsiklandozta a nő tarkóját" a hideg rázott... :-)

Volt benne egy rész, ami nagyon nyomasztó volt, mégpedig a halál ábrázolása, a hullaszag, és egyéb hideg rázós dolgok, bár lehet csak én vagyok ennyire kényes. Mindenesetre az egész történetet végigkísérte valami keserű, nyomorult érzés. Néhol viszont nem tudtam megállni mosolygás nélkül. :-)

Valahogy nekem Georges Duroy sokkal szimpatikusabb a filmben. A könyvben durva, sértegető, néha egyszerűen nem is értem. Nem beszélve a bajuszáról!!! Jó persze megértem, ahogy változnak az idők változik vele ez is, na de gondoljunk bele, ha a mozivásznon egy pödört bajszú alak játszaná, manapság nem igazán hinnénk el, hogy ő a csábító, akiért epednek a nők. Mindenesetre nagyszerű a karakterválasztás, korunk egyik legismertebb "szépfiú"-ja, Robert Pattinson, valóban kitűnő karakter ehhez a szerephez.

A regény 1885-ben jelent meg, de azt kell hogy mondjam, bizonyos nézőszögből, ma is ugyanúgy helytálló a történet. Több filmváltozat és sorozat is készült a mű alapján, a mozikba 2012-ben, Robert Pattinson, Uma Thurman, Christina Ricci, és Kristin Scott Thomas főszereplésével került ez a remek film.

Kedvenc mondat:
"A pénz végre is nem érdemli meg, hogy annyit törődjék vele az ember."

10/10

Néhány borítóváltozat, csak, mert némelyik nagyon vicces :-)

Tessék megnézni a fimet is!

Ian McEwan - Vágy és vezeklés

A könyvből készült filmet már többször megnéztem és nagyon szeretem, ennek hatására döntöttem úgy, hogy itt az ideje elolvasni.
Bár, bevallom tartottam is tőle, hogy nem e lesz nagyon unalmas, de egész jó sült ki belőle.

Összefoglaló:
"Briony, a tizenhárom éves kislány az ablakból meglesi nővérét, Ceciliát, amint az a szolgálójuk fia, Robbie előtt "levetkőzik". Az amúgy is nagy képzelőerővel bíró kislány egész csinos kis történetet sző a látottak köré, és mindennek csak tragédia lehet a vége."

A négy külön kis részből álló regény első része:
(1935)
Az első rész csupán egy két nap eseményeinek az összefoglalása, több nézőpontból is megismertetve. A hirtelen fellobbant szerelmet, a sok véletlen egybeesést és az elkerülhetetlen tragédiát mutatja be rendkívüli részletességgel.

A második rész:
(5évvel később)
A fiatal szerelmeseket elszakította egymástól az a bizonyos 5 évvel ezelőtti esemény.
Robbie a háborúban, a francia fronton szolgál, Cecilia elhagyta a családját és ápolónőnek áll. Briony pedig vezekel, a vég nélküli munkával, és azzal hogy megpróbálja helyrehozni a helyrehozhatatlant.
Ebben a részben Robbie szemszögéből ismerjük meg az eseményeket, a nyers és torokszorító háborús képeket, na és persze a Ceciliáért érzett végtelen szerelemet.

A harmadik részben Briony életútját ismerjük meg, a végzetes 5 évvel ezelőtti esemény indokait, miértjeit, illetve azt hogyan próbálja (vagy éppen nem próbálja??) jóvátenni a bűneit.

Végül a negyedik részben fény derül a miértekre, a megdöbbentő igazságra.


Bár a könyv végén más a befejezés, mint amit az ember gondol, mégis a könyv elolvasása után nincs olyan érzése az embernek, hogy hiányzott volna a Happy End. Nem tudom hogy érte el ezt az író, de nekem ez nagyon tetszett.
Ami viszont nem az a néhol idegtépően részletes leírások, főleg a háborús résznél. Bár az is igaz, hogy ettől annyira fájdalmasan reális. Szinte látja maga előtt az ember, érzi a szagokat, a fájdalmat...

Tehát összességében nagyon tetszett a könyv, főleg ahogyan felépítette az író, az egyszerűen zseniális.

8/10

„ különben is, másokhoz mérje magát az ember, ez az egyetlen igazi mérce.”

A film:

A filmet Keira  Knightley miatt néztem meg legelőször, mivel nagyon szeretem a filmjeit, és meg kell mondjam most is remek az alakítás!  Egyike azon filmeknek, amiket a könyv alapján tökéletesen adaptáltak. Nagyon jó a film.

 

Péterfy-Novák Éva - Egyasszony

Egy számomra nagyon kedves "Csajszitól" kaptam kölcsön ezt a könyvet. Jelezte ugyan, hogy lelkileg készüljek fel, de szerintem erre lehetetlen felkészülni.
Az ember csak olvassa, döbbentem, lemerevedve, gombóccal a torkában, de letenni nem tudja.
Nem, mert végig vár, valami csodát, valamit ami felszabadítja, mindezen szenvedés alól, de mind tudjuk, hogy nincs semmi ami mindezt felülírná. Nincs megnyugvás. Nincs semmi...

Mélyen meghajlok Péterfy-Novák Éva előtt, hogy képes volt megírni, és ezzel újraélni mindazt a szörnyűséget, ami vele történt.

Összefoglaló:
"Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve
Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak.
Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar."

A könyv hullámokban árasztott el különféle érzelmekkel, de leginkább, valamiféle elszántság volt amit éreztem, összeszorított foggal küzdöttem vele.

Mi mind külön - külön buborékban élünk, éljük a kis saját világunkat, a kis aprócseprő problémáinkkal. Észre sem vesszük, sokan mekkora terhet visznek a vállukon egész életükön át. Szeretném kinyújtani a kis buborékomat és megóvni, őket is bezárni, hogy mindezek után ne érje őket több bánat, több keserűség.
Mindenkinek ajánlom, olvassátok el!

Marguerite Duras - A szerető

Legalább ezerszer megnéztem a filmet, és egyszerűen imádom! Bár magam sem tudom megfogalmazni, miért.?

Mindenesetre kihoztam a könyvtárból és azonnal nekiestem.
Így már mindjárt más megvilágításba került minden, ami a filmben rejtve maradt.
Valami leírhatatlan hangulat járja át ezt az aprócska kis regényt, benne tőmondatok ezreivel, mégis szinte érezhető az ópiumfüst, a kínai negyed, és a mezítelen testek szaga.

A könyv önéletrajzi regény, amit az író fényképek magyarázataként első szám 1. személyben, vagy első szám 3. személyben írt.
Központja valójában nem is a férfi, a Kínai, a Szerető, hanem egy család széthullása, a két bátyja, a szeretve gyűlölt anyja. S a kérdés, szerelem volt ez??

Történet: A tizenöt és fél éves kislány, éppen a Mekong folyón kel át egy komppal, amikor egy a szintén kompon utazó kínai férfi, kocsijából kiszállva megszólítja. Később minden nap elviszi a leányotthontól a francia gimnáziumig, míg nem a férfi legénylakásán a szeretőjévé nem teszi.
Többet nem is írok a történetről, mert úgy érzem már ezzel is megsértettem a regényt, mivel, mint ahogy írtam, a regény velőjét, nem csak ez adja.

Én személy szerint kicserélném valamelyik kötelező olvasmányt erre a kis regényre, amely mint valami jó zene belemászik az agyamba és ha akarom se tudom elhessegetni a keserűségét, a nyomorúságát.

10/10


"Azt mondja, sohase fogom elfelejteni ezt a délutánt, akkor is emlékezni fogok rá, amikor őneki az arcát is meg a nevét is rég elfelejtettem. Megkérdezem, hogy a házra emlékezni fogok-e. Azt mondja: nézd meg jól. Megnézem. Azt mondom, semmi különös. Azt mondja, igen, mindig így van.

Még mindig magam előtt látom az arcot, és emlékszem a névre. Látom a kimeszelt falakat, a vászonredőnyt a forróságra nyíló ablakon meg a félköríves ajtót, amely egy másik szobába vezetett, a szoba meg a belső kertre nézett – a virágok kókadoznak a hőségben –, a kertet épp úgy kék mellvéd fogja körül, mint a sadeki villa Mekongra néző, lépcsőzetes teraszait."

Film: A filmhez szerintem jobb karaktereket nem találhattak volna. Nagyon, nagyon jó!!! Mindenkinek ajánlom azt is!