Borsa Brown - Sapho második rész

Míg az első résznél még egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ez a "maffia világ" tetszeni fog nekem, most már kétségem sincs felőle. Jól felépített történet, megszerethető karakterekkel, tele vívódással. Bátran ajánlom az erotikus / romantikus történetek kedvelőinek. Egy mindent elsöprő szerelem története, ami elé az élet megmozdíthatatlannak tűnő akadályokat gördít.
Egy újabb példa, hogy a társadalmi helyzetünk vagy a vérünk mennyire befolyásolhatja, és megpecsételheti a sorsunkat. Az pedig csak rajtunk áll, hogy hagyjuk-e neki.

"Tűz csak ott lobbanhat fel, ahol van szikra."

Fülszöveg:

"Szerelem és megtorlás a bűn kapujában.
Umberto Sapho, a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának vezére, alapos leckét kap. Nemcsak arra jön rá, hogy a hatalom ingatag, mindennap meg kell érte harcolni, hanem arra is, hogy a szíve az egyik legnagyobb ellenségéhez húzza.
Lia Dortella, a nyomozónő, elérheti azt, amit már gyerekkorában kitűzött célként. Apró lépések választják el a lelki békéjétől, de az érzéseivel nem tud harcba szállni.
Mindenkinek megvan a maga fegyvere, és nem fél használni a másik ellen… De megtanulják, hogy „Aki háborúba kezd, annak két sírt kell ásnia!”
Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.
Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!"

 "Ha valamit bánat elveszíteni, akkor öröm érte harcolni!"

 Tartottam ettől a kötettől, mert nagyon-nagyon szerettem volna, hogy izgalmas folytatása legyen a történetnek.
Az első részt egy kicsit dinamikusabbnak éreztem, ebben viszont hangsúlyosabb események követték egymást, és nagyobb szerepet kapott a két főszereplőnk belső vívódása.
Míg az első részben az egész könyvön át ott lebegett annak a lehetősége, hogy Lia előtérbe helyezi nyomozói beosztását a szerelemmel szemben, és ettől egy folytonos feszültség lengett felette, itt már kevésbé érezhető, sokkal inkább őrlődik a lelkében, mint, hogy a düh vezérelné.
Míg Umberto karakterével kapcsolatban hadilábon állok, hiszen egyrészt úgy érzi az olvasó, hogy teljesen rendben van, hiszen nyitott könyv számunkra, máskor viszont egyik látszólag értelmetlen döntést hoz a másik után, és fogalmunk sincs róla, hogy vajon valóban őszinte, vagy minden csak érdek.
Mindkét karakterünk izgalmas, rendkívül jól felépített. Rejtélyesek és kiszámíthatatlanok. Kicsit szívesen beleláttam volna még a Borelli család karaktereibe is, illetve hiányzott ebből a részből Umberto húga és Massimo közötti feszültség. Talán majd legközelebb? ...

Végül sok minden maradt a levegőben, talán nem is véletlenül. Lehetne ezzel még mit kezdeni. Kíváncsi vagyok, hogy folytatódik-e a történetük.

Fábián Janka - A rózsalugas

"... az ember cselekedeteit nem mindig a szív parancsa irányítja."

FÜLSZÖVEG:
 "Radványi Endre az 1848-49-es szabadságharcot még gyermekfejjel éli meg, és a rá következő, sivár években apa nélkül, az „elveszett nemzedék” tagjaként tengődik a világban. Mikor végre megállapodna Balaton-felvidéki birtokán, és a szerelmet is megtalálná, egy váratlan tragédia hatására újra elveszít mindent, és a hazáját is kénytelen elhagyni.
Hátrahagyott szerelme, Anna kétségek közepette és a nyugodt családi élet reményétől megfosztva próbál boldogulni, mígnem egy szerencsés véletlen következtében befolyásos pártfogókra tesz szert a kiegyezés előtti császári udvarban.
Endre Amerikában próbál új életet kezdeni. Új barátokra talál, és egy új szerelem lehetősége is felcsillan számára, ám ekkor kitör a polgárháború, Észak és Dél ádáz harca, amiből az Egyesült Államokba csak nemrég érkezett emigránsok, köztük Endre sem maradhatnak ki.
Túléli-e Endre a polgárháborút, s elképzelhető-e, hogy Anna és Endre sorsa újra keresztezi egymást?"

Libri kiadó
 468 oldal

Minden újabb és újabb könyvnél megfogadom, hogy nem várok tőlük semmit, és nem skatulyázom be előre, mégis mindig azon kapom magam, hogy már rég megtörtént. Pedig milyen jó is lenne, hogy amíg a kezünkben tartjuk, elfelejtünk minden mást, csak egyszerűen belemerülünk a cselekménybe, elutazunk az időben évszázadokat, belebújunk valaki más bőrébe, lazulunk és élvezzük a történetet.
De rájöttem, ha hirtelen döntök egy könyvvel kapcsolatban, azaz bemegyek, leemelem a polcról és már vetem is bele magam, akkor élvezem a legjobban.
Ez most is így alakult.

Kicsit először furcsa volt, hogy ugyan Endre és Anna szemszögéből is teljes képet kapunk, mégis Endre van igazából a reflektorfényben, de aztán hamar megszoktam, és nagyon örülök, hogy a várakozásaimmal ellentétben, nagyon jól sikerültek a róla szóló részek is, teljesen hitelesnek tűnt.
Anna karakterét is nagyon szerettem, viszont kicsit többet is szívesen láttam volna belőle.

Maga a kor, a rengeteg idilli helyszín számomra remek kikapcsolódás volt, annak ellenére, hogy először nem értettem, hogy és miképpen kerül majd az amerikai polgárháború a képbe. De összességében kerek történet, szerethető, és szépen fejlődő szereplőkkel. Volt egy két fejezet, ahol ugyan egyet-egyet ásítottam, de az összkép szempontjából viszont hiányzott volna a történetből.
Ajánlom azoknak akik könnyed kikapcsolódásra vágynak. Egy finom sütemény, és illatos kávé mellé. Na igen és persze a borító... Imádom.

Zsú

9/10

Kristin Hannah - Fülemüle

 Annyiféle szemszögből olvashatunk manapság a második világháborúról. Számtalan könyv állít emléket a koncentrációs táborokban elveszetteknek, a fontvonalon elesetteknek, vagy a bombázások áldozatainak, de én még eddig nem olvastam a nők szerepéről mindebben, az igazi női hősökről.

"Én még ahhoz a generációhoz tartozom,amelyik nem várta el,hogy minden veszélytől megóvják.Emlékszem,milyen volt azokban a napokban,amikor azt várták az embertől hogy okos döntéseket hozzon.Ismertük a kockázatokat,mégis vállaltuk őket!"

FÜLSZÖVEG:

" Franciaország, ​1939
Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.
Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért."

Park Könyvkiadó 2017

542 oldal

 

 "A szeretetnek erősebbnek kell lennie, mint a gyűlöletnek, különben nem létezik jövő a számunkra."

Annyi érzelmet sűrített ebbe az 542 oldalba az írónő, hogy az valami zseniális. Az oldalak elperegnek, és szinte észre sem vesszük, mennyi mindenről is szól ez a könyv. Még felsorolni is hosszadalmas.

Vianne (bevallom nekem a karaktere annyira Joanne Harris - Csokoládé -jának főszereplője, bár erre nagyban rásegített az azonos név is, ezért őt nem tudtam másképpen elképzelni, csak Juliette Binoche - ként) a családanya, aki bármire képes, hogy túléljék kislányával a háborút, és reméli, hogy, ha a háborúból végre hazaérkezik a férje, minden újra úgy lesz, mint régen.

Isabelle, a húga viszont egész máshogy látja a háborút. Vérbeli lázadó típus, aki nem túlélni akarja, hanem részt venni benne és lassanként meg is találja a szerepét, nem kis áldozatok árán, az életét kockáztatva másokért az Ellenállási mozgalom részese lesz.

Talán Vianne a szívemhez kicsit közelebb állt, de szerettem Izabelle-t is. Nagyon tetszett, hogy mindkét női főszereplőnkhöz ilyen közel engedett az írónő, szinte velük lélegezhetünk.

Ha nagyon össze akarnám sűríteni, azt kell mondanom, ez a könyv minden volt, amit tudnunk kell a háború következményeiről. Arról, hogyan szakadtak szét a családok, vagy éppen hogyan menekültek kilátástalanul. Az otthon maradottaknak pedig nem volt más választásuk, mint, hogy reménnyel a szívükben várjanak és túléljenek, bármi áron. Vagy esetleg maguk is elindították a saját kis háborújukat. Az életüket kockáztatva küszködtek a saját igazukért, a hazájukért egy jobb élet reményében.

Látjuk, hogyan váltak felnőtté a gyermekek egy szempillantás alatt a háború gyötrelmeitől. Na és mi van a hazatértekkel? Vajon lehet-e minden ugyanolyan, mint előtte? Kötve hiszem. Az embereket megváltoztatta a háború. Megtörte őket. Hiába lett vége és bárhogy is élte túl, mindegy, hogy otthon volt és megalkudott, vagy menekült, esetleg körmeszakadtáig küzdött, akármit is tettek mindent magukkal kellett cipelniük az emlékeikben, életük végéig, s csak reménykedhettek, hogy valahol valamikor újra teljes egészek lesznek majd.

Gyönyörű, megrázó és szívszorító történet volt. Mindenkinek szívvel ajánlom.

Zsú

10/10

"A sebek begyógyulnak. A szeretet kitart. Mi megmaradunk."

Paullina Simons - A bronzlovas /A bronzlovas 1./

 "Egy szabad élet jobb lenne, 

de bármilyen élet jobb a halálnál, nem igaz?"

 Ez valami megsemmisítően tökéletes volt. Ez számomra a könyvek könyve, a regények regénye, és amíg az elején még vonakodtam, nem értettem, miért kell ilyen részletekbe menőnek, vontatottnak lennie, addig a végére minden a helyére került, és minden egyes szava értelmet nyert. Megérte elolvasni. Sőt, bármikor elolvasnám újra, és újra...

FÜLSZÖVEG: 

 "Leningrád, 1941. A fehér éjszakák fényében még látni a város egykori nagyságát, a palotákat és sugárutakat, egy letűnt kor meséjét, abból az időből, amikor Leningrádot még Szentpétervárnak hívták.
A két lánytestvér, Tatjána és Dása egy ágyon osztoznak és egy szobában laknak bátyjukkal és szüleikkel.
Kemény és nélkülözésekkel teli életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy ragyogó nyári napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű jóképű katonatiszttel.
A család rengeteg szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé, és az orosz tél is lassan beköszönt. Az ostromlott városban, a bombázások közepette Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül sodródnak egymás felé, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok bárki életére veszélyes lehet, aki csak tudomást szerez róla."

Könyvmolyképző 2017

872 oldal

 

"-Vannak harcok, amelyeket - bármennyire is nem akarsz részt venni bennük - muszáj megharcolnod. Amikért érdemes az életed adnod."

 Ez egy szívmelengetően gyönyörű történet. A maga keserűségével együtt, mert hogy is lehetne tökéletes valami, ami egy háború közepén születik. Szárnyra kel, azokban a nyomorúsággal és halállal teli néhány percben, ami csak az övék. 

Leningrád utcáján egy verőfényes napon, mielőtt a németek blokád alá vonják a várost szerelem születik. Olyan elsöprő erejű szerelem, amit ember, háború, vagy halál szét nem szakíthat.

Ez a könyv szétszaggatta a szívemet, először a háború borzalmaival. Ilyen kendőzetlenül írni a halálról, a küzdelemről, a végsőkig. Semmi nem számított az éhező embereknek, csak, hogy túléljenek. Nem tudták meggyászolni a halottaikat, mert egyszerűen nem volt hozzá erejük. Nem tehették meg, mert akkor ők lettek volna a következők. Érezték, ahogy elevenen elsorvadnak. Borzalmas lehetett, még tovább élni is. Biztos vagyok benne, hogy ennek az egésznek soha egyetlen percét sem felejtették el a túlélők.

Elővettem a kis konyhai digitális mérlegem és rácsaptam a 125 gramm kenyeret. Ennyi...és csak néztem, és néztem. Szégyellem kinyitni a hűtőszekrényem. Ezt váltotta ki belőlem a könyv első fele. Döbbenetet és szégyent.

Majd miután kiszívott belőlem minden erőt, ugyanúgy csepegtette belém a reményt, ahogy Tatjana Alexanderbe az életet.

Amikor ilyen gyönyörű sorokat olvasol. Ilyen mély szerelmet, elfelejtesz minden mást. Igen, ez az amiért érdemes élni. Túlélni. Bármit, bármi áron.

Először nem kedveltem Tatjánát. Kicsit naivnak, gyermetegnek találtam. Aztán megkeményedett. Felnőtt, mert nem volt más választása.

Alexanderbe pedig szerintem minden olvasó beleszeret. Fantasztikusan izgalmas karakter, a maga lenyűgöző múltjával. Na és persze az élősködő Dimitrij. Szerintem még ott lesz a következő részben is.

Igen, következő rész. Én nem is tudtam, hogy lesz, ezért külön örömujjongás. Már alig várom, csak győzzem kivárni.

 Akármilyen vontatottan indult is a könyv, és akármilyen  nyomorúsággal folytatódott, mégis felemelően gyönyörű, és a végén, benned marad valami, amit úgy hívnak, REMÉNY.

Zsú

10/10 

Lakatos Levente - Simlis

"Ha csábított helyett csábító vagyok,

 nem érezhetem magam kizsákmányoltnak, nem igaz?"

Fülszöveg:
" Haraszti ​Éva, a népszerű divattervező élete a siker, a pompa és a csillogás. Kevesen tudják, hogy a kreativitása egy ideje cserben hagyja, ezzel együtt pedig a cége is komoly válságban van. A nehéz idők arra kényszerítik, hogy a húszas évei végén átértékelje addigi életét. Habár mindig két kanállal falta az életet, most a férfiaktól is igyekszik távol tartani magát. Pech, hogy egy fogadáson beleütközik a jóképű Balogh Györgybe.

Majori Ádám, az angyalarcú rosszfiú, aki mások becsapásával keresi a kenyérrevalót. Élete mindaddig gondtalan, mígnem egyik megbízása hatására ráébred: tetteivel amellett, hogy borsot tör mások orra alá, akár az életüket is kockáztatja. A felismerés hatására a férfi új életet akar kezdeni, de az nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt elképzeli.
Lakatos Levente, a többszörös Aranykönyv-díjas szerző Szigor-trilógiája hatalmas rajongótábornak örvend. A szerző ezúttal a népszerű sorozat egyik mellékszereplőjének, Haraszti Évának szentel egy teljes történetet. A titkokkal, politikai összeesküvésekkel, illetve forró szerelmi jelenetekkel fűszerezett, őrült sodrású regény ismét magába szippant és nem ereszt."

Libri 2018

"Sok férfi akkor érzi magát normálisnak,
ha kifelé fel tud mutatni egy családra hasonlító valamit,
ám mellette ugyanúgy megőrizheti a függetlenségét."

 Mikor belekezdtem a könyvbe mindenre számítottam, csak arra nem, hogy egy teljesen különálló, akár önmagában is helytálló történet kerekedik ki előttem. Természetesen a történet kapcsolódik a Szigor sorozathoz, illetve ráépül valamilyen szinten, de mégsem függ teljes egészében egymástól, így, aki nem olvasta még eddig a sorozatot, egyrészt ejnye-bejnye, másrészt, akár ebbe is belekezdhet Szigor nélkül is. :-) (Persze az ejnye-bejnye itt rám is vonatkozik, hiszen A hatalom szabályai még nálam is várólistás, de ígérem, már nem sokáig. :-D)

Bevallom én a Szigor sorozatban még egy kicsit sem szimpatizáltam Liza  minden lében kanál, botrányos divattervező barátnőjével, Évával. Aztán, ahogy lenni szokott, hamar megszerettem újdonsült főszereplőnket, akinek a kirívó viselkedése, és különc külseje magányos és különösen érzékeny belsőt rejt. Nagyszerű karakter bontakozott ki előttem, könnyű volt megszeretni, majd vele együtt izgulni, nevetni és sírni.
 Ezúttal elkanyarodunk egy kicsit a politika világától, és egyenesen egy bűnbanda kellős közepébe csöppenünk. Először kicsit szkeptikus voltam, hogy ugyan már, mi fog ebből kisülni, aztán úgy a századik oldal táján éreztem azt az önfeledt örömöt és izgalmat, amit akkor érez az ember, ha olyan könyvre lel, aminek minden egyes oldalánál telhetetlenül várja a következőt.
Nagyon tetszettek a szereplők múltját feltáró részek. Különleges hátteret kapott Éva, Nelli, Ádám és Marci is. Én akár részletesebben is olvastam volna még róluk. Nagyon remélem hogy lesz még sok-sok hasonló történet Szigor világából.

Nagy fába vágja a fejszéjét aki erotikus regényt ír, mert talán az egyik legmegosztóbb kategória. Valaki vagy nagyon szereti, vagy ki sem nyitja. Mégis én nem tudnám eldönteni, hogy Levente az erotika köré épít nekünk történetet, vagy egy jó történetbe szövi bele az erotikát, vagy csak egyszerűen tudja, hogy ez a páros egymás nélkül mit sem ér. Mindenesetre nagyon jól csinálja, mert észrevétlenül szippant be a világa. Tehát van benne bőven izgalom és felfordulás, na és persze erotika, nem is kevés, de csakis az igényes fajtából, és ezt nem sok erotikus regényről merem eddig kijelenteni. A legjobb kikapcsolódás. Csak kinyitom és már el is tűntem benne.

Zsú

10/10

Christina Baker Kline - Árvák vonata

Régóta várt már ez a kötet is a polcomon, de most eljött az ő ideje.

"Az idő összesűrűsödik és kisimul. 

Nem egyenletes az eloszlása.

 Bizonyos pillanatok megragadnak az ember elméjében,

 mások örökre eltűnnek."

A történet dióhéjban:
Az "Orphan Train Movement" egy olyan jóléti program volt 1854 és 1929 között, amelyben árva, otthonról elszökött, vagy elveszett és az utcán tengődő gyermekeket gyűjtötték össze Észak Amerika keleti partvidékének nagyvárosaiból, hogy vonattal csapatonként elszállítsák őket nyugatra, a vidéki területekre, ahol vagy szerető és gondoskodó szülőkhöz kerültek, akik örökbe kívántak fogadni egy gyermeket, vagy olyan farmerekhez, vállalkozókhoz, akik csak ingyen munkaerőként tekintettek rájuk, és mondhatni éhbérért dolgoztatták őket.
 A kilencvenes éveit taposó Vivian Daly is egyike volt azoknak a gyermekeknek, akik a lelencvonaton utaztak ismeretlen jövőjük felé. De erről nem igazán beszél, mígnem egy napon munkát nem ad egy fiatal lánynak, akiről nem is sejti mennyi közös vonásuk van.
Molly utolsó lehetősége, hogy elvállalja a közhasznú munkát, amelyben rendet kell raknia Vivian padlásán, vagy a fiatalkorúak börtönében végzi. Az idős hölgy és a fiatal leány lassan megnyílnak egymás előtt, és ahogyan a padláson sorra kinyílnak a dobozok, úgy tárulkozik elénk Vivian múltja, és lassan világossá válik az is, hogy bár rengeteg idő eltelt azóta, valami mégsem változott, az árvák sorsa, most is hasonló, csak a körülmények változtak...

Alexandra kiadó 2014
312 oldal

Azt hiszem rengeteg mondanivalója van ennek a történetnek, kár ezeken átsiklani. Ott van például, az az eltelt majdnem száz év, és az elárvult, vagy valami oknál fogva intézetben nevelkedő gyermekek ugyanúgy éreznek ma is. Biztonságot, törődést keresnek, egy család melegét. Ugyanúgy álarcot öltenek magukra, ami mögött valahol ott bújik meg az igazi személyiségük, de hogy is mernék szabadjára engedni a körülményeik között. Tűrnek, beletörődnek, és vagy szerencséjük lesz, vagy sem...

 Valahogy tényleg így láthatták és láthatják a világot ezek a gyerekek. Teljesen reményvesztettek, amikor már minden mindegy, csak egy dolog számít, a túlélés. Senkiben sem bízhattak, hiszen a legtöbben csak ingyen munkaerőt láttak bennük és állatként bántak velük, sőt sokszor talán még az állatokkal is jobban bántak, mint velük. Illetve ugyanezt az "engem már semmi nem érdekel" érzést sugallta Molly is a jelenben, és én valóban úgy gondolom, hogy ez így van a valóságban is.

 Nem tudom viszont megérteni végül Vavian miért döntött úgy ahogy. Hiszen ha az ember már mindent elveszített az életben ami számított neki, miért mond le az egyetlen dologról, ami még erőt, szeretetet, és életcélt adhatott volna neki. Ugyan értem én, hogy egyben minden egyes nap emlékeztette volna mindarra, amin keresztülment, mégis, magában hordozta volna, akit igazán szeretett.
Molly története is nagyon tetszett, főként a folyamatos változása, személyiségfejlődése, ahogy előtör a valódi énje, az amit mások elől maszk alá rejt.
Ami viszont nekem hiányzott az Molly történetének a lezárása, valahogy ő ott ragadt a végén a történetben. Értem ugyan, hogy Vavian mellett békére lelt, de kíváncsi lettem volna, hogy alakul tovább a története. Ezt leszámítva viszont engem nagyon elragadott a történet. Már csak azért is mert még soha nem halottam a lelencvonatokról. Remek olvasmány, minőségi kikapcsolódás. Örülök, hogy a polcomon tudhatom ezt a könyvet.

 Zsú

10/10

Meg kell említenem, hogy végzettségem okán én is voltam gyakorlati időn egy gyermekotthonban, és amikor a picik csoportjába először beléptem, az első megszeppent pillantások után hozzám szaladva, szinte csimpaszkodtak a lábamba, mintha csak egy régi ismerőst látnának. Szavak nélkül is érti őket az ember, ha belenéz a szemükbe. "Engem is vegyél fel egy picit." "Érints, és ölelj meg."
Legszívesebben mindet hazavittem volna, és szégyen ide, szégyen oda, engem bizony megviseltek azok az órák, amiket ott eltöltöttem. Minden elismerésem azoké, akik értük vannak, értük dolgoznak.

Lakatos Levente - A pillangók ébredése /Szigor 5-7./

Íme, végre sikerült kiolvasnom az első könyvet, mióta megszületett pici fiacskánk. Bár ehhez jócskán hozzásegített a nyaralásunk, ahol a kis csöppség (végre) jó nagyokat szundított.
:-D
Régóta vártam már, hogy belekezdhessek a történet folytatásába, de sajnos szinte sosem volt bent a könyvtárban a kötet, most is csak szerencsém volt.

"Míg a nőknek a romantika leginkább a hangulatot jelenti, a férfiaknál időhúzás. A hangulat és az idő azonban nem ellenségek."

Fülszöveg:
"Liza ​szinte összeroppan kényszer szülte kapcsolatának béklyói alatt.
Az aranykalitka egyre szűkebb számára, a boldogság lehetőségétől is megfosztottan semmire sem vágyik jobban, mint hogy visszakapja szabadságát. Az összeomlás peremén egyensúlyozva egy botrányos éjszakát követően úgy dönt, hogy külföldre utazik.
A kormánypárt új szóvivője, Szentesy Igor veszélyesen mélyre merül a politikai hazugságok feneketlen tengerében. A férfi, a válófélben lévő elnök jobbkezeként számtalan külföldi útra hivatalos, ami éppen kapóra jön a számára: idegen nők ágyában hajszolt élvezetekkel vesz elégtételt darabokra tört szívéért.
A politikai érdekek által szétválasztott páros útjai egy görögországi este keresztezik egymást. A kettejük között fellángoló szenvedély újabb fájdalmat szít vagy ezúttal kegyelmet gyakorol felettük a sors?"
 Libri kiadó 2016
350 oldal

"A szabad embereknek semmibe nem kell beletörődniük."

 Nem túlzás azt mondani, hogy ez a kis fülszöveg szinte semmit nem említ mindabból, ami végül kisül ebből a finoman indított történetből. Aki "csak" egy kis könnyed, erotikával fűszerezett kikapcsolódásra vágyik sajnos csalódni fog, mert ez a könyv sokkal többet rejt magában.

 Én nagyon imádtam. Tetszettek az újabb karakterek. Tökéletesre vannak csiszolva, szinte már az első felvonultatásnál átlátod, hogy ki milyen jellem és melyik oldalon áll majd, viszont még csak nem is sejted, hogy valójában hogy is alakul majd a sorsuk. Amikor azt hiszed, hogy ennél jobban már nem bonyolódhatnak az események, újabb és újabb káoszban találod magad, de ennek ellenére, egy tiszta átlátható történetet kapunk.

Lakatos Levente ismét nagyszerűen ötvözte az erotikát, a romantikát és a politikát. Mindig tudja miből mennyi elég, mielőtt még unalmassá válna. 

 Tetszett, ahogy a karakterek kiteljesednek, ez pedig engem néha csalódással, néha örömmel töltött el. Kicsit elszontyolodtam, mikor kiderült, hogy Igor igenis érzelmekkel teli jellem, hiszen már úgy megkedveltem a "szigorú" arcát. De ennek ellenére egy percig nem kellett unatkoznom, és egy pillanatig ne gondoljátok, hogy nem fogjátok úgy érezni a könyv végére, mintha bombát robbantottak volna benne. Végül is ez már hatalmi harc. Liza és Igor pedig a két hatalom közé, a senki földjére szorult pillangók, akik semmire sem vágynak jobban, mint hogy újra szárnyalhassanak tovább, méghozzá együtt.

 Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki ízléses, izgalmas, de mégis kicsit pikánsabb olvasmányra vágyik. Az író nem bízta a véletlenre, úgy zárult a kötet, hogy az oldalam kilyukad a kíváncsiságtól, hogy mi fog ebből kisülni. Már alig várom, hogy eljussak a következő részig.

  

Zsú  

10/10

Az előző részt itt találod:
Lakatos Levente - A tiltás gyönyöre /Szigor 1-4./

"... az egyik legfontosabb emberi erény a türelem. A türelem befolyásol mindent."

Böszörményi Gyula - Nász és téboly /Ambrózy báró esetei 4./

Vére megérkezett, illetve én is végre megérkeztem a bejegyzéssel...

"Hajaj, mikor én a Tabánban megpörgettem azt a rongyos szélű kisszoknyámat, hát úgy guvadt az utcabéli kölkök szeme, mint szegény Lipsitz úré, mikor az örömlány, akit elfeledett kifizetni, ott rúgta meg a nadrágját, ahun a két szár öszvetanálkozik."

Kibírtam és nem olvastam bele sem az előzetesekbe, sem más egyéb irományokba a kötet kapcsán, mert így tiszta lappal, szívemben csordultig szeretettel, elfogultság nélkül olvashattam végig. Már úgy a könyv két harmadánál tartottam, amikor beszéltem az én drága férjemnek azon aggodalmaimról, hogy bizony-bizony ez a történet ezzel a kötettel befejező részéhez érkezett, mire ő hihetetlen döbbenettel nézett rám és csak ennyit kérdezett: "Hát persze, de te ezt nem is tudtad?" Bevallom őszintén egy világ omlott össze bennem, én kis naiv, annyira elzárkóztam a könyvről kiszivárgó hírek elől, hogy nehogy tudomásul kelljen vennem, hogy egyszer ez is véget ér, hogy így ostorcsapásként ért eme tény. Nem tudtam mást tenni, mint a lehető legkomótosabban lubickolni Böszörményi Gyula betűiben, élvezni minden pillanatát, amíg az oldalak el nem fogytak.

A kötetben történtekről dióhéjban:
Gyönyörű történetünk, mint egy tündérmese folytatódhatna, hiszen nagy napra, egy álomszép esküvőre készülődnek főhőseink, ám e nagy sietség nem véletlen, hiszen Ambrózy báró múltjának kísértetei kergetik őket. Ahogy közeleg a kitűzött időpont az ifjú pár lassan rádöbben, hogy ennek a fele se tréfa, hiszen emberéletek múlnak minden rossz lépésükön. De, hogy minden tisztán tárulkozzon elénk, egy kis rég vágyott időutazásra invitál minket az író, hogy kileshessük kedves ifjú bárónk féltve őrzött múltjának titkait.
Így végre válaszra lelnek a kérdéseink, méghozzá olyan úton-módon, ahogy szerintem egyikünk sem sejtette.

S íme, egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, hiszen elérkeztünk egy nagyszerű történet befejezéséhez, és hiányozni fognak azok a várakozással töltött napok, amiket két kötet megjelenése között éreztem, és a késztetés, hogy letegyem bármilyen éppen aktuális olvasmányom, a következő kötet kedvéért. De egyben mosolyog is, mert annyi vidám percet tartogatott számomra, és olyan felejthetetlen karaktereket vonultatott fel benne, amitől az ember szíve átmelegedett, még ha éppen egy lehetetlen megpróbáltatás előtt is álltam, akkor is volt miért nevetnem, ha valamelyik rész a kezemben volt.
Lehet, hogy azt mondjátok majd, túl elfogult vagyok, hogy nem vonultatom fel a kifogásaimat, hogy nem kekeckedek apróságokon, amiket én nem így képzeltem, de engem teljesen lenyűgözött az a világ, amit Böszörményi Gyula teremtett számunkra, és fáradhatatlanul dolgozott, hogy nekünk ajándékozhassa ezt az olykor Terka néni friss habos kakaójától, vagy Pilisy Róza parfümillatú kiszsalonjától illatozó, néha pedig a fiákerek szennyétől, a szeneskocsiktól és a füstös kocsmáktól bűzlő világot.

Zsuzsi

10/10

Előző részek: Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten /Ambrózy báró esetei 1./
                      Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok /Ambrózy báró esetei 2./
                      Böszörményi Gyula - Beretva és tőr /Ambrózy báró esetei 2,5/
                      Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó /Ambrózy báró esetei 3./
                      Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán /Ambrózy báró esetei 3,5/
 

Csak, hogy a remény újra megcsillanjon a szemünkben, egy idézet Böszörményi Gyula szavaiból (az írásra kattintva eljuttok a teljes cikkhez, a librarius.hu-ra):  
" NG: Idén karácsonyra jelent meg az Ambrózy-sorozat legújabb kötete, a Nász és téboly, mely egyben a tetralógia befejezése. Valóban elhagyod a Monarchia korát? BGY: Erre csak egy korábbi interjúban adott válaszomat idézhetem: szent esküvéssel fogadom, és ha hazudnék, Márika rontson rám szakállas fúriaként, mely esetben nekem Sze’rusz világ!, hogy a negyedik kötetnek nem lesz függő vége. Vagy legalábbis nem nagyon. Esetleg picit. Csak, hogy ne essünk ki a gyakorlatból. De komolyan: a negyedik kötet tényleg zárókötet lesz, legalábbis ami a két főszereplő nagy közös kalandját illeti. A fejemben viszont több apróbb, bár nem kevésbé izgalmas korabeli bűneset kering, így könnyen lehet, hogy születnek még Ambrózy-regények. Ráadásul ahogy azt a közösségi oldalakon olvasom, a rajongók bizonyos lázadásokat, tüntetéseket és hasonlókat szerveznek, hogy rávegyenek a folytatásra – én meg elég ijedős ember vagyok."

Julianne Donaldson - Blackmoore

Szerintem nincs senki az olvasóközösségben, aki ne választott volna egy könyvet csakis a borítója miatt. Ez történt most velem is.

" Nincs megindítóbb látvány az odaadó, megingathatatlan szeretetnél."

Fülszöveg:
" Kate ​Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond.
Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért.
Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt.
Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani?"

Könyvmolyképző Kiadó 2016
340 oldal

 Van, hogy véletlenül egy új kedvencre lelsz, de van, hogy nem igazán sikerül jól a választás.
Az igazság az, hogy egyszer már beleolvastam a könyvbe, de nem találtam túl érdekfeszítőnek, így letettem, de én nem szoktam félbehagyni könyveket, így eljött ennek is az ideje. Kicsit felturbóztam az érdeklődésem a molyos pozitív véleményekkel és belevágtam.
Először nem szimpatizáltam a főszereplővel, egy kis törtető, akaratos, naiv csitrinek láttam, de szerencsére, egész szép kis jellemfejlődésen ment keresztül a könyv végére, így sikerült kicsit megkedvelnem. Ami nagyon tetszett, az a történet színhelye és maga a korszak. Imádom az észak angliai partvidéken játszódó romantikusokat és nagyon tetszett az írónő leírása a környezetről, teljesen bele tudtam képzelni magam. Örültem, hogy a könyvben kulcsszerepet játszik a barátság, a bizalom, ezekről mindig szívmelengető érzés olvasni. Egy igazán kedves, a velejéig romantikus kis olvasmány, és igaz, ahogy a borítóján is írják, hogy amolyan Jane Austen-os.
De (Mert sajnos van de.) nekem valami hiányzott a történetből. Valami apró kis plusz, amitől könnyedebben emlékeznék a történetre, mert szégyen ide, szégyen oda, pár napra rá, hogy leraktam a könyvet szinte nem is emlékeztem, mi is történt pontosan a végén.
 Így összességében, egy nagyon szép kis kerek romantikus történet, ugyan tele klisékkel, mégis szerethető a helyszín és a karakterek miatt, de, ha igazán őszinte akarok lenni, bizony ráfért volna még egy kis izgalom. Ennek ellenére, szívesen ajánlom a romantikusok kedvelőinek.

Zsú    

8/10

Kate Morton - A tóparti ház

Hirtelen elhatározásból választottam ezt a könyvet, amolyan "megláttam és megkívántam" alapon. Ez a harmadik könyvem az írónőtől. Az elfeledett kert egyszerűen lenyűgözött, így mindjárt tudtam, hogy nem ez lesz az utolsó Kate Morton könyvem, de a Felszáll a köd egy kicsit csalódást okozott, bár cseppet sem tántorított el a további olvasástól.

"Ilyen az élet. A lehetőség ajtaja meg-megnyílik és le-lezárul, ahogy az ember vakon tapogatózik az útján."

A történet dióhéjban:

Ahogy már Kate Mortontól lassan megszokom, most is több szálon, több szemszögből, generációkon keresztül ismerhetjük meg a cselekményt.

- Sadie Sparrowt nyomozónőt egy időre kényszerszabadságra küldi a főnöke egy munkahelyi incidens miatt. Ezért nagyapja vidéki birtokára száműzi önmagát, hogy erőt gyűjthessen az újabb feladatokhoz. Ám hamar ráébred, hogy nem igazán megy neki a semmittevés, ezért gyakran bolyong a környékbeli birtokokon. Egyik ilyen alkalommal lel egy gyönyörű elhagyatott  házra. Ösztönei azt súgják, hogy a kísérteties birtok mélyen eltemetett titkokat őriz, és mivel neki amúgy sincs jobb dolga, így nyomozásba kezd, hogy előássa az Edevane család tragikus múltját.

- 1933-ban az Edevane család birtokában volt az akkor fénykorát élő gyönyörű tóparti ház. A sokak szerint idilli család, a háborúból hazatért, de mély sebeket hordozó apával, a gondterhes, de mindenre elszánt anyával, a három gyönyörű, egymástól annyira különböző leánygyermekkel, és a család kincsként őrzött egyetlen fiúgyermekével sötét titkokat őriz, amik lassan felemésztik mindnyájukat.

- Hetven évvel később, amikor Alice Edevane megkapta első kíváncsiskodó levelét Sadie Sparrow rendőrnyomozótól rég összeforrt sebek szakadtak fel benne. Itt az ideje, hogy újra visszatérjen a múltba, és feloldozást kapjon rég elkövetett tetteiért...

Cartaphilus 2016

512 oldal

"...akármennyire messzire fut el valaki, akármennyire igyekszik elölről kezdeni mindent - a múltnak megvan az a tulajdonsága, hogy átnyúlik az éveken, és utoléri az embert."

 Bevallom a Felszáll a köd után volt bennem egy kis félsz, de ahogy belekezdtem nem volt kérdés, hogy ez egy nagyon, de nagyon jó történet lesz.

 Úgy látszik lassan össze lehet gyűjteni Kate Morton könyveinek összetevőit, hogy létrejöjjön egy újabb bestseller. Rengeteg visszatérő közös kis elemet találhatunk a könyveiben, mégis fantasztikusan gazdag fantáziával, rengeteg szerethető szereplővel, és generációkon átívelő titkokkal fűszerezve mindig valami újat mutat nekünk.

  Nagyon megkedveltem Sadie-t. A lelkileg sérült, munkamániás, önmagát kereső nő remek választás volt az írónőtől, hiszen könnyedén a helyébe képzelhettem magamat, és izgatottan vártam a fejleményeket. 

 Szintén tetszett az Edevane család múltban játszódó története, igazán életszerű volt, és valóban ott éreztem magam az 1930-as években. Itt újabb pontot kap tőlen a háborúból hazatért lelkileg sérült "légnyomás" - ban szenvedő katonákról ismét sok mindent megtudhattunk.

Viszont Alice idősebb alakja, ( ugyanúgy, ahogyan a Felszáll a ködben Grace karaktere, ) egyszerűen idegesített. Úgy néz ki minden könyvében találok egy ellenszenves szereplőt magamnak, pedig becsület szavamra nem szánt szándékkal keresem. 

 Meg kell, hogy említsem még a könyv csattanóját, amin egy kicsit meglepődtem, de egyszerűen nem tudtam hova tenni. Tudom, már megint kötekedek, de valamiért hiányzott nekem a tragédia, úgy érzem inkább maradt volna Theo a múltban. Minden kukacoskodásom ellenére tökéletesen összeillesztett kirakós darabkákból álló, fantasztikusan felépített történet, mindenkinek ajánlom, remek kikapcsolódásra számíthattok.

 Zsú

10/10 

Borsa Brown - Az Arab /Az Arab 1./

Nagy port kavart az ismerőseim körében ez a könyv a maga megjelenésének idején. Én úgy vagyok ezekkel a könyvekkel, hogy (ha kibírom) szeretem megvárni, míg elülepszik ez a kis por, és nyugodtan, mások negatív vagy pozitív véleményének hatása nélkül elolvasni egy könyvet. Olyan munkakörben dolgozom, ahol akarva-akaratlanul meg kell hallgatnom mások véleményét, és ez ebben az esetben nem mindig jó. Ezért várok, türelemmel, majd, ha lecsillapodtak a kedélyek nekiugrom.

"Egy anya mindig eléri azt, hogy a lánya is megelégedjen a választottal. Ehhez nem szükséges szerelem, csak kölcsönös tisztelet.Egy muszlim nő igenis érzi a súlyát annak, ha tisztelik. A szerelem múlandó, de a tisztelet és megbecsülés, az nem!"

A történet dióhéjban:

Gamal ibn Husszein al-Szudairi arab milliomos egy üzleti ügy kapcsán Budapestre utazik, és szoknyavadász természetének pont kapóra jön a sok gyönyörű magyar lány.
Szállodájuk recepciósa, Pataky Csillát kéri fel, hogy tolmácsként működjön közre tárgyalásaikon. A gyönyörű és ellenállhatatlan vörös hölgy azonban kemény dió, és Gamal hiába igyekszik primitív módon lekenyerezni, ez a nő, nem az a nő, aki egykönnyen beadja a derekát.
Gamal visszatér hazájába és élete rálép a neki kijelölt ösvényre, de mikor a magyarokkal újra tárgyalnia kell, a küldöttséggel Csillát is a hazájába invitálja, és innentől nincs semmi ami megakadályozhatná, hogy minden különbözőségük ellenére egymásba szeressenek...

Álomgyár Kiadó 2015
470 oldal

 Igazán nem azt kaptam amire számítottam. Sokkal finomabb, mint amire felkészültem.Sokan túl nyersnek, túl énközpontúnak találták a főszereplőt, én ezt egy kicsit másként látom, szerintem egyszerűen csak őszinte. Mert miért is ne lennének ilyen férfiak is, akár neveltetésükből, akár csak saját akaratukból. Sokszor azt látom, hogy szemellenzőt hordunk. Amit mi nem találunk morálisnak, az ne is létezzen, nem is lehetséges hogy létezik, pedig ez a csúf igazság, szerintem egyszerűen sokan nem azt kapták ettől a könyvtől, amit vártak.
 Tetszett, hogy olyan sok mindent megtudtam az arab világ belső működéséről, szerkezetéről, ami viszont zavart, hogy igaz, ezek a kis kitérők mindig jó helyen, jó időben próbálták megmagyarázni, úgyszólván mentséget találni Gamal viselkedésére, gondolatmenetére, mégis sokszor az volt az érzésem, mintha ezen információkötegeket kiollózták volna valahonnan.
 Egyszerűen képtelen voltam zöld ágra vergődni a szereplőkkel, pedig nagyon szerettem volna eldönteni, hogy kedvelem-e őket vagy sem, ezt hagyom még a levegőben lógni, amíg tovább nem haladok a következő részre, bár még ez is kétséges egy csöppet... majd meglátjuk.
 Nem ismertem előre a könyv csattanóját (szerencsére), így őszintén meg tudtam lepődni, viszont egyben egy kicsit el is szomorított. Tudom, és talán nagy titkot másoknak sem árulok el azzal, hogy a következő rész ugyanezen történet másik nézőszöge, mégis úgy érzem anélkül nem tudok tovább haladni, átlépni, hiszen valószínűleg nem véletlenül írta meg az írónő.
 Ajánlom mindazoknak, akik könnyed erotikával fűszerezett történetre vágynak, remek olvasmány egy szép őszi estére.

Zsú   

9/10

Leila Meacham - Somerset /Somerset 1./

Vannak könyvek, amik türelmesen várják a sorukat a könyvespolcunkon, viszont vannak olyanok is, amik szinte minden héten megkísértenek, csábítgatnak, olykor-olykor leveszem őket a polcról, átlapozom, bele-beleolvasok. Ilyen volt ez is, de valahogy mégsem kezdtem bele, mind ezidáig.

 "Mert amíg csak sejtünk valami rosszat, addig még reménykedünk is, hogy tévedünk. A bizonyosság azonban egészen más" 

A történet dióhéjban:
Jessica Wyndham, egy gazdag rabszolgatartó ültetvényes lánya, ám ahogy cseperedik egyre inkább áll a feketék oldalára, sőt egészen odáig fajulnak a dolgok, hogy a lány 18. születésnapja előtt csatlakozik az abolicionista mozgalomhoz. (vagyis a fekete rabszolgákat támogató, az ő szökésüket segítő önkéntes válik belőle) Mivel a családja viszont eme életmódból tartja fenn magát, hamar kiderül, hogy Jessica nem maradhat közöttük. Apja elküldi őt a családi birtokról, de nem akármilyen feltételekkel...
Silas Toliver elkeseredettségében, mivel édesapja semmit nem hagyott rá, útra kel legjobb barátjával Jeremy Warwickkal, hogy valóra váltsa álmát Texasban, a lehetőségek földjén, és saját gyapotültetvénye legyen.
 A két család reményvesztett fiataljainak sorsa összekapcsolódik, és annak ellenére, hogy a kötelékük mohóságból, önzőségből és érdekből született, generációkon átívelő szoros barátság fonódik belőle.Viszont számolniuk kell azzal, hogy ez bizony áldozatokat követel.
A polgárháború próbára teszi a rabszolgatartók életét, és sokan sajnos ahogy véget vet az amerikai polgárháború ennek az életformának, már nem képesek újjáépíteni az életüket.

Szerelem, barátság, hűség, és egy életen át tartó küzdelem - Ezekkel a szavakkal tudnám leginkább leírni a történetet.
Talán azért is ragadott ennyire magával, mert nem erre számítottam.
Egészen különleges történet bontakozik ki előttünk, ahogy a fiatal Jessica a szülői intelmek ellenére is kiáll az akarata és a meggyőződése mellett, annak dacára, hogy tudja ez biztosítja számára a megélhetést. Ez a bátor fiatal nő nem is sejti, hogy micsoda száműzetés vár rá, egy olyan élet felé, ami előreláthatólag semmi jóval nem kecsegtet.

 Nagyon könnyű olvasmányos stílusban meséli el a történetet, ezért a könyv vaskosságához képest jól lehet vele haladni. Külön pont a kis rövidke fejezetekért, imádtam, hogy egy egy kis részecske majdnem mindig egy jelenetet takart.
Remek kis karakterek lapulnak a könyvben. Hamar megkedveltem Jessicat és Silast, és minden egyéb szereplőt is. Ami egy kicsit nekem hiányzott az Tippy, olyan hamar kikerül a képből, bár megértem hogy miért, mégis hiányzott.
Nem olvastam még rabszolgasorsot feldolgozó történetet, ezért is fogott meg talán ennyire.

Volt egy kis időszak a könyv eleje felé, amikor egy kicsit elbizonytalanodtam, mert olyan gyorsak voltak a témaváltások, a visszaemlékezések, hogy hirtelen nem tudtam, hogy most a jelenbe vagyunk, vagy még valamire visszaemlékszik a jelenet szereplője, de lehet hogy csak én voltam egy kicsit figyelmetlen, mindenesetre belejöttem hamar, és azt hiszem ez az egyetlen negatívum amit fel tudok hozni a könyvvel szemben.

Összességében nagyon tetszett a történet, rengeteg minden történik, nagyon sűrű, de mégis könnyed, szívet melengető, ajánlom mindenkinek, és hamarosan érkezem a következő résszel, a Rózsák című kötettel.

Zsú

10/10

I.P.C. Könyvek 2014
 592 oldal

 "-A háború nem más, mint hibás döntések tragikus sora,..."

 Az írónő:

Fábián Janka - Az utolsó boszorkány lánya

Elolvastam a könyvesbolt legszebb borítójú könyvét, avagy megismerkedtem Fábián Jankával.

"Úgy tűnt, első pillantásra fülig beleszeretett a trónörökösbe, és amikor visszaidézte József pillantását, meg volt róla győződve, hogy ez kölcsönös volt."

Fülszöveg:
"1760-ban ​Zsófia, az utolsó bécsi boszorkány lánya szomorúan fogadja a Habsburg-trónörökös, József főherceg közelgő házasságának hírét. A lány évek óta titokban rajong Mária Terézia elsőszülött fiáért, és az esküvő napján úgy érzi, valamivel fel kell hívnia magára a főrangú ifjú figyelmét. Ám ehelyett egy másik fiatalember szeme akad meg rajta; a daliás Kolosy Károly, a királynő magyar királyi testőrségének tagja még párbajozik is érte…
Zsófia története egy szerelmi dráma súlyos következményei miatt Párizsban folytatódik, ahol az ő és a családja sorsa akarata ellenére is összekapcsolódik a Habsburgokéval – József császár után Marie Antoinette-ével is. A francia forradalom kitörése előtti években a királyi udvar látszólag fényűző élete mögött rejtett tragédiák sora húzódik meg, amelyekről csak az uralkodók bizalmasai tudhatnak. Közöttük van Zsófia is, aki hiába is próbálna kívülálló maradni, az egyre baljósabb események őt is magukkal sodorják, és hamarosan már a saját és a családtagjai életéért kell küzdenie."

Libri kiadó 2016
468 oldal

Szégyen ide, szégyen oda, én még eddig nem olvastam Mária Terézia korszakából, és Marie Antoinette-ről is csak filmet láttam, így egy külön élmény volt számomra ez az utazás egészen 1760- tól 1793-ig.
Ez a szerelemmel átitatott gyönyörű történet Felícia, az utolsó boszorkány illetve Zsófia, a leánya családtörténetét mutatja be 33 év felölelésével. Bécsből, egészen Párizsig, Marie Antoinette udvaráig.

Rengeteg történelmi, és egyéb mendemondákból származó információt meríthetünk a történetből, kezdve a fekete himlő járvány pusztításától, egészen Mária Terézia, illetve Marie Antoinette belső udvarában zajló intim részletekig. Imádom a valós történelmi események köré épített regényeket, így természetesen ezt is a szívembe zártam. Iszonyat nagy fantáziára, kutatómunkára, ismeretanyagra van szüksége valakinek, hogy egy ilyen történetet létrehozzon.

  Ritka az olyan regény, ahol még jóval az olvasás után sem tisztázódnak le az érzéseim a főszereplővel kapcsolatban. Valójában az elején nem igazán szimpatizáltam Zsófival. Ezt a kis naiv, bájolgó, pimasz leányt (ahogy a könyv is említi, fruskát) ugyan nem lehet nem szeretni, de mégis, valahogy Felíciát közelebb éreztem magamhoz. Végül, ahogy egyre inkább idősödött és vele együtt fejlődött a személyisége, úgy kedveltem meg, szépen fokozatosan.
   Nagyon tetszett, hogy a könyvben, mint javasasszonyként, boszorkányként említi Felíciát, mégsem rugaszkodik el a valóságtól, csupán egy gyógyfüvekkel gyógyító asszony, semmi ígérgetés, kuruzslás. Az egyetlen ilyen momentum a lányok "megérzése", "rossz előérzete", és ez is nagyon érdekes volt, pláne ahogy mindez továbböröklődött generációról generációra.

Szerkezetét tekintve nekem tetszett ez a fejezetenként időrendben haladó felépítés. Ugyan a 270.-oldaltól volt egy olyan érzésem, hogy egyre több minden történik, mégis olyan volt, mintha nem történne semmi.
De ettől eltekintve végig fenntartotta az érdeklődésem.
Ez amolyan igazi könnyű nyári fuvallat volt. Szerelemmel, a nők mindennapi apró cseprő gondjaival és gondolataival, egy csepp boszorkánysággal. Pontosan az a regény, amit szívesen viszel el a nyaralásra, vagy vonulsz el vele a szobád rejtett kis zugába, hogy mint egy rózsaszín szappanbuborék, körbeöleljen, és elfelejthesd a saját gondjaidat. 

Örülök, hogy megismerkedhettem Fábián Janka történeteinek stílusával, nem csalódtam, sőt felettébb elégedett vagyok, biztosan olvasok még tőle. Legközelebbre a Koszorúfonat című regényét néztem ki magamnak.

(Nem is gondolná az ember, hogy mekkora felüdülés néha magyar neveket olvasni! A rengeteg Mr.Hamilton, Mrs.Townsend után végre, Zsófia, Károly, Sándor, és egyéb szép magyar nevektől nyüzsgő olvasmányhoz lélekben sokkal közelebb kerülhetünk.)

Zsú          

9/10

Kate Morton - Felszáll a köd

Régóta kacsintgatok a könyvre, vagyis, igazából azóta, hogy elolvastam az írónőtöl az Elfeledett kertet. Minden könyvesbolt látogatás alkalmával a kezembe vettem, átforgattam, de végül mindig ott maradt. Most viszont a könyvtárban leltem rá, így nem is kellett gondolkodnom, elhozzam-e.

"De persze sohasem hal meg az, aki emlékeinkben él."

Fülszöveg:
" 1924, nyár:
Az előkelő társaság tündöklő estélyén, egy elegáns angol udvarház parkjában, a tóparton egy fiatal költő kioltja életét. A tragédiának két tanúja van: két nővér, Hannah és Emmeline Hartford, akik ettől fogva soha többet nem beszélnek egymással.
1999, tél:
A 98 esztendős Grace Bradleyt, a Riverton udvarház hajdani szolgálóját felkeresi egy fiatal rendező, aki filmre akarja vinni a költő öngyilkosságát. A Grace lelkének sötét zugaiba száműzött szellemek és emlékek előbújnak a réseken.
Döbbenetes titok merül fel; valami, amiről a történelem elfelejtkezett, de amit Grace nem feledhet soha."

Könyvmolyképző kiadó 2015
598 oldal

Nagyon nehezen indult a kapcsolatom ezzel a kötettel. Valahogy annyira vontatottnak éreztem. Ugyan nagyon ötletes volt, hogy az eleje mintha egy kis forgatókönyv lenne, leírja az alapszituációt, így tökéletesen bele tudjuk élni magunkat a helyzetbe, az időbe, a korszakba. Szinte érezzük az illatokat, halljuk a cselédfertály neszezését. Mennyei érzés, csak egy a baj vele, hogy ez az érzés számomra egészen a könyv nagyjából egyharmadáig tartott. Ez kb. olyan, mint amikor egy film első néhány perce, ami sokszor egy néma helyzetvázolás egészen a film huszadik percéig tartana. Egyszerűen türelmetlen voltam.

Főszereplőnk egyik szálon az idős Grace, aki örökre megőrizte élete legnagyobb titkát. Viszont most, hogy már tudja közeleg az ő órája is, úgy dönt megosztja unokájával életének történetét. Másik szálunkon pedig a fiatal tizennégy esztendős Grace aki anyja nyomdokaiba lépve cselédnek áll a Riverton házba.
Innen idulunk erre a nagy utazásra egészen 1914-be, hogy lassan kibontva megismerjük Hannah, Emmeline és Robbie keserű történetét.

Ahogy a történetben lassacskán, de haladtam, egyre jobban tudatosult bennem, hogy mi is az, ami idegesít engem. Nem tudtam megszeretni Grace-t. Valahogy nem egy kedvelhető karakter. Ugyan az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket, mégsem ismerjük meg igazán. Nem látunk bele a gondolataiba, hogy mit miért tett, vagy éppen miért nem. De leginkább akkor vált számomra ellenségessé, mikor szenvtelenül közölte, hogy annyira nem érezte magának az anyaságot, hogy az első pár évben a kislányát nem ő nevelte, ekkor már egyszerűen nem tudtam a szívembe fogadni őt.
Végül pedig sajnálatot éreztem irányába, szántam őt az elvesztegetett esélyeiért, azért, mert a testvéri szeretetért feláldozta az egyetlen esélyét a boldogságra, ráadásul teljesen feleslegesen. Megérteni őt mégsem tudtam.

Mindenképpen nagyot lendített a könyv élvezhetőségén a szerkezete. Az, hogy előbb tudjuk meg bizonyos dolgok következményeit, mint ahogy azok megtörténtek, izgalmassá és különlegessé teszi a történetet. Ugyanígy a levelek, újságcikkek is nagyban hozzájárultak, hogy szép kerek, a két szálból gyönyörűen  összefonódó sztorit kapjunk.

Említést kell még tennem a könyv egy kis apróságáról. A háborúból visszatért depresszióval küzdő hősök nekem nagyon tetszettek benne, ezért külön pont jár, és az is tetszett ahogyan az írónő belecsempészte és beleszőtte a történetünkbe, végül is elég központi szerepet adva neki.

Összességében ez egy remek történet volt, lágy és kellemes, amolyan igazi női regény, csak Grace lehetett volna szerethetőbb karakter. Vagy csak nekem volt vele bajom?

Zsú        

7/10

"-Nem élvezem a társaságot - ...-Túl sokan költenek túl sok pénzt, hogy olyanoknak imponáljanak, akik ostobák ahhoz, hogy észrevegyék."

Stephenie Meyer - A vegyész

Szerintem mindenki egyetért velem abban, hogy Karácsonyra a legszebb ajándék, amit egy könyvmoly kaphat, az egy gyönyörű és izgalmas könyv. Szóval, én most elővettem a kis ajándékomat, (amit amúgy önmagamtól csakis és kizárólag az írónő miatt vettem volna meg, a fülszöveg miatt semmiképp) és nekiláttam, hogy bekebelezzem.

"Azok az emberek, akik bármikor eladnák a társukat, azt hiszik, hogy a többiek is pont ugyanezt tervezik. A becstelen emberek nem hisznek a becsületesek létezésében."

A történet dióhéjban:
 Regényünk főhőse Juliana Fortis, aki hivatalosan halott.
Egy titkos részlegnél dolgozott információszerzőként az amerikai kormánynak, ám a dolgok balul sültek el, és a nőnek örök menekülésben kell élnie a mindennapjait. Négy évvel később felveszik vele a kapcsolatot és újra munkát ajánlanak neki, egy utolsó feladatot. Eleinte Juliana csapdát érez, de mivel több százezer ember élete forog kockán mindenre felkészülten veti bele magát az ügybe.
Azonban minden a feje tetejére áll, a számításait pedig egy volt C.I.A. ügynök keresztül húzza és nemsokára újra menekülni kényszerül. De most már minden más lesz, a kockázat egyre nagyobb, és egy bimbózó szerelem miatt sokkal több a vesztenivalója, mint hitte...

 "- Ne sértődj meg Danny, de te pont annyira vagy veszélyes, mint egy kötött zokni."

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy még így jó pár órával és gondolattal később sem vagyok képes eldönteni, hogy tetszett e a könyv, vagy sem.
Annyi negatívumot fel tudok sorolni vele szemben, hogy azt sem tudom, hol kezdjem.
Az első közel hatvan oldalnál még kételkedtem abban, hogy végig tudom olvasni a történetet. Állandó gázmaszkok, mérgező gyűrűk, halálos gázzal teli csapdák...kell ez nekem?
Aztán mire összeállt a kép egyre jobban beleéltem magam. Viszont hatalmas csalódás volt számomra, mikor egy ellentmondást találtam a könyvben, ami alaposan levont a hitelességéből.
/Ha érdekel mi volt az, jelöld ki az alábbi szöveget, vigyázat spoiler!/
Amikor Danielt megfigyeli Juliana, megemlíti, hogy a megfigyelései közben a kocsiban aludt. Most akkor mi van azzal a sok biztonsági előkészülettel, és csapdával? Csak úgy elszunyókál, mikor máskor meg a kádban alszik gázmaszkban?
Ami szintén furcsán illet a képbe számomra, az a szerelmi szál. Igazából a történetben nagyon sokat jelentett, hogy jelen volt, viszont teljesen lerombolta a lány hitelességét, hiszen mindeddig azt a meggyőződést keltette bennünk, hogy mennyire erős, precíz, profi, ezzel meg szinte varázsütésre vége minden elszántságának.Vagy legalább ne ilyen könnyedén adta volna be a derekát.

Mindezek ellenére miért is fogok jóindulatúan pontozni?
Mert én teljesen bekajáltam! A szereplők, annak ellenére, hogy a főszereplőnkön kívül, nagyon felszínesre sikerültek a jellemábrázolások, mind-mind szerethetők. Fantasztikusan szórakoztam például Kevin és Alex(Juliana) civakodásán és bár sejtettem a végkifejletet, mégis végigizgultam az egészet.

 "Én mindent el tudok venni tőlük, amit sokra tartanak önmagukban; el tudom érni, hogy minden számukra szent és sérthetetlen dolgot eláruljanak. Az a szörnyeteg vagyok, aki az ilyen emberek rémálmaiban él."

Stephenie Meyer történeteit mindig is azért szerettem, mert olyan meggyőző és biztos hátteret állít fel a regényei mögé, hogy még azt is elhisszük, amiről biztosra tudjuk, hogy nem létezik. Ebben a történetben viszont egy teljesen más fába vágta a fejszéjét, és nagyon, nagyon jól tette, hogy elkalandozott. Minden "hibája" ellenére szintén remek szórakozást alkotott számunkra, és valószínűleg rengeteget dolgozott rajta, úgyhogy összességében elégedett vagyok és végül be kell vallanom, nem bánom, hogy elolvastam, és nagyon de nagyon szeretném, hogy forgassanak belőle filmet, mivel ott azt hiszem látványosabb lenne és sokkal nagyobb élvezetet nyújtana. Nekem egyébként többször is a Salt ügynök című film jutott róla eszembe.

 Zsú

8/10

 Agave Könyvek 2016

480 oldal

Műfaja: Thriller 

Az írónőtől egyéb: Stephenie Meyer - A burok