Borsa Brown - Sapho második rész

Míg az első résznél még egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ez a "maffia világ" tetszeni fog nekem, most már kétségem sincs felőle. Jól felépített történet, megszerethető karakterekkel, tele vívódással. Bátran ajánlom az erotikus / romantikus történetek kedvelőinek. Egy mindent elsöprő szerelem története, ami elé az élet megmozdíthatatlannak tűnő akadályokat gördít.
Egy újabb példa, hogy a társadalmi helyzetünk vagy a vérünk mennyire befolyásolhatja, és megpecsételheti a sorsunkat. Az pedig csak rajtunk áll, hogy hagyjuk-e neki.

"Tűz csak ott lobbanhat fel, ahol van szikra."

Fülszöveg:

"Szerelem és megtorlás a bűn kapujában.
Umberto Sapho, a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának vezére, alapos leckét kap. Nemcsak arra jön rá, hogy a hatalom ingatag, mindennap meg kell érte harcolni, hanem arra is, hogy a szíve az egyik legnagyobb ellenségéhez húzza.
Lia Dortella, a nyomozónő, elérheti azt, amit már gyerekkorában kitűzött célként. Apró lépések választják el a lelki békéjétől, de az érzéseivel nem tud harcba szállni.
Mindenkinek megvan a maga fegyvere, és nem fél használni a másik ellen… De megtanulják, hogy „Aki háborúba kezd, annak két sírt kell ásnia!”
Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.
Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!"

 "Ha valamit bánat elveszíteni, akkor öröm érte harcolni!"

 Tartottam ettől a kötettől, mert nagyon-nagyon szerettem volna, hogy izgalmas folytatása legyen a történetnek.
Az első részt egy kicsit dinamikusabbnak éreztem, ebben viszont hangsúlyosabb események követték egymást, és nagyobb szerepet kapott a két főszereplőnk belső vívódása.
Míg az első részben az egész könyvön át ott lebegett annak a lehetősége, hogy Lia előtérbe helyezi nyomozói beosztását a szerelemmel szemben, és ettől egy folytonos feszültség lengett felette, itt már kevésbé érezhető, sokkal inkább őrlődik a lelkében, mint, hogy a düh vezérelné.
Míg Umberto karakterével kapcsolatban hadilábon állok, hiszen egyrészt úgy érzi az olvasó, hogy teljesen rendben van, hiszen nyitott könyv számunkra, máskor viszont egyik látszólag értelmetlen döntést hoz a másik után, és fogalmunk sincs róla, hogy vajon valóban őszinte, vagy minden csak érdek.
Mindkét karakterünk izgalmas, rendkívül jól felépített. Rejtélyesek és kiszámíthatatlanok. Kicsit szívesen beleláttam volna még a Borelli család karaktereibe is, illetve hiányzott ebből a részből Umberto húga és Massimo közötti feszültség. Talán majd legközelebb? ...

Végül sok minden maradt a levegőben, talán nem is véletlenül. Lehetne ezzel még mit kezdeni. Kíváncsi vagyok, hogy folytatódik-e a történetük.