"... egy bizonyos pont után, ha túl sok repedés hálózza be a szívünket, már soha többé nem lehet egész."
Sajnos egy ideje félve kezdek bele minden Jodi Picoult történetbe, mert egész egyszerűen tartok attól, hogy egyszer valami olyanba futok, ami nem üti meg a mércét. Jelentem, még nem találkoztam ilyen könyvével. Egy újabb remekmű. Örülök, hogy végre olvashatjuk mi is. :-)
FÜLSZÖVEG:
"Jóképű idegen érkezik az álmos New England-i kisvárosba, Salem Fallsba, remélve, hogy mindent tiszta lappal kezdhet. Az egykori előkészítős leányiskolai tanárt a múltban súlyos vádak érték, amelyek megpecsételték jövőjét. Aztán egyszer csak egy nyugalmas kisvárosban találja magát, amelynek a kocsmájában mosogat, Addie Peabody irányítása alatt. Ám Salem Fallsban egy tinilányokból álló csapat tagjai sötét titkokat rejtegetnek – és Jack kiváló célpontnak tűnik, hogy megvádolják őt.
A modern boszorkányperek világában Jacknek újra bizonyítania kell az ártatlanságát egy egész város előtt, amely válaszokat vár.
Vajon bízhatunk-e az igazságszolgáltatásban? És a nő, akit mindennél jobban szeret, vajon mindezek fényében megbízik-e még benne?"
Athenaeum 2018
496 oldal
"...amink van az sosem kárpótolhat azért, amit elvesztettünk."
Sokat agyaltam, hogy kell-e nekem ez a történet. Modern kori boszorkányüldözés? Én nem rajongok különösebben a boszorkányos könyvekért. De aztán ott volt a másik oldal, hogy hiszen ez egy Jodi Picoult regény, igenis kell nekem.
Üzenem azoknak akik hasonlóképpen dilemmáznak, nincs okuk gondolkodni, ez nem egy egyszerű "boszorkányos" történet. Ez sokkal több annál. Középpontjában a nemi erőszakkal, erős témát feszeget. Hogyan tud visszailleszkedni a társadalomba egy börtönből szabadult ember? Lehetséges-e ez egyáltalán?
Nagyon tetszett Jack karaktere. Zseniális volt az írónőtől, ahogyan megkedveltette velünk, majd a könyv második felében, mégis elbizonytalanodsz benne. Nekem ez a "mi van, ha mégis" érzés egészen a végéig bennem maradt, nem tudom más hogy volt ezzel, de nem csitult a kisördög a fülem szegletében Jack-el kapcsolatban. Jó volt, hogy olyan sokat megtudunk a múltjáról, gyermekkoráról is. Apróságok, mégis lényeges információk, hogy valóban összeálljon a kép.
Gilliant, pedig egyszerre utáltam és sajnáltam. Róla még olvastam volna, szerettem volna jobban a fejébe látni.
Addie múltja facsarta leginkább össze a szívem. Egy újabb példa, hogy bármerre is megyünk a világban, vagy csak egyszerűen a mindennapjainkban, mindenki hordozza a saját terheit. Nincs kivétel.
Nemi érőszak, hamis vádak, molesztálás, bántalmazás, boszorkányság, átok. Ezek mind egy könyvbe tömörítve, talán soknak hangzik, mégis Jodi olyan egyszerűséggel tálalja elénk, mintha csak a reggeli limonádénk lenne egy verőfényes tavaszi napon. Csak mikor a végére érsz a könyvnek és onnan tekintesz vissza, akkor jön az az érzés, hogy "Te jó ég!".
Szóval egy újabb rabul ejtő, tökéletes regény a kikapcsolódáshoz, és hogy leszállítson minket a mindennapok kényelméből, hogy "hahó, ideje, hogy észrevedd, mi folyik a világban körülötted".
Én imádtam.
Zsú
10/10
"Mit számít az, ha valaki a Lenox Hillben, a St. Vincentben vagy egy fán születik?...Csak az a fontos, hogy legyen esélyünk szeretni, és legyen esélyünk, hogy szeressenek."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése