Paullina Simons - A bronzlovas /A bronzlovas 1./

 "Egy szabad élet jobb lenne, 

de bármilyen élet jobb a halálnál, nem igaz?"

 Ez valami megsemmisítően tökéletes volt. Ez számomra a könyvek könyve, a regények regénye, és amíg az elején még vonakodtam, nem értettem, miért kell ilyen részletekbe menőnek, vontatottnak lennie, addig a végére minden a helyére került, és minden egyes szava értelmet nyert. Megérte elolvasni. Sőt, bármikor elolvasnám újra, és újra...

FÜLSZÖVEG: 

 "Leningrád, 1941. A fehér éjszakák fényében még látni a város egykori nagyságát, a palotákat és sugárutakat, egy letűnt kor meséjét, abból az időből, amikor Leningrádot még Szentpétervárnak hívták.
A két lánytestvér, Tatjána és Dása egy ágyon osztoznak és egy szobában laknak bátyjukkal és szüleikkel.
Kemény és nélkülözésekkel teli életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy ragyogó nyári napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű jóképű katonatiszttel.
A család rengeteg szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé, és az orosz tél is lassan beköszönt. Az ostromlott városban, a bombázások közepette Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül sodródnak egymás felé, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok bárki életére veszélyes lehet, aki csak tudomást szerez róla."

Könyvmolyképző 2017

872 oldal

 

"-Vannak harcok, amelyeket - bármennyire is nem akarsz részt venni bennük - muszáj megharcolnod. Amikért érdemes az életed adnod."

 Ez egy szívmelengetően gyönyörű történet. A maga keserűségével együtt, mert hogy is lehetne tökéletes valami, ami egy háború közepén születik. Szárnyra kel, azokban a nyomorúsággal és halállal teli néhány percben, ami csak az övék. 

Leningrád utcáján egy verőfényes napon, mielőtt a németek blokád alá vonják a várost szerelem születik. Olyan elsöprő erejű szerelem, amit ember, háború, vagy halál szét nem szakíthat.

Ez a könyv szétszaggatta a szívemet, először a háború borzalmaival. Ilyen kendőzetlenül írni a halálról, a küzdelemről, a végsőkig. Semmi nem számított az éhező embereknek, csak, hogy túléljenek. Nem tudták meggyászolni a halottaikat, mert egyszerűen nem volt hozzá erejük. Nem tehették meg, mert akkor ők lettek volna a következők. Érezték, ahogy elevenen elsorvadnak. Borzalmas lehetett, még tovább élni is. Biztos vagyok benne, hogy ennek az egésznek soha egyetlen percét sem felejtették el a túlélők.

Elővettem a kis konyhai digitális mérlegem és rácsaptam a 125 gramm kenyeret. Ennyi...és csak néztem, és néztem. Szégyellem kinyitni a hűtőszekrényem. Ezt váltotta ki belőlem a könyv első fele. Döbbenetet és szégyent.

Majd miután kiszívott belőlem minden erőt, ugyanúgy csepegtette belém a reményt, ahogy Tatjana Alexanderbe az életet.

Amikor ilyen gyönyörű sorokat olvasol. Ilyen mély szerelmet, elfelejtesz minden mást. Igen, ez az amiért érdemes élni. Túlélni. Bármit, bármi áron.

Először nem kedveltem Tatjánát. Kicsit naivnak, gyermetegnek találtam. Aztán megkeményedett. Felnőtt, mert nem volt más választása.

Alexanderbe pedig szerintem minden olvasó beleszeret. Fantasztikusan izgalmas karakter, a maga lenyűgöző múltjával. Na és persze az élősködő Dimitrij. Szerintem még ott lesz a következő részben is.

Igen, következő rész. Én nem is tudtam, hogy lesz, ezért külön örömujjongás. Már alig várom, csak győzzem kivárni.

 Akármilyen vontatottan indult is a könyv, és akármilyen  nyomorúsággal folytatódott, mégis felemelően gyönyörű, és a végén, benned marad valami, amit úgy hívnak, REMÉNY.

Zsú

10/10 

Dot Hutchison - Pillangók kertje /A pillangók kertje 1./

Teljesen véletlenül bukkantam a könyvre a molyon, és a fülszöveg kivesézése után rögtön tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Szerencsémre a helyi könyvtár új szerzeményei között meg is volt, így én lehettem az első aki kikölcsönözte. :-)

Fülszöveg:
"Egy elszigetelten álló, hatalmas ház mellett gyönyörű kert terül el.
A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt… A „Pillangók” becses gyűjteményét is: elrabolt fiatal nőket, akiket fogvatartójuk pillangószárnyas tetoválással bélyegez meg. A gyűjtemény ura a brutális, őrült Kertész, akinek mániája, hogy elkapja és megőrizze magának a szépséges pillangólányokat.
Miután a kertet végül fölfedezik, az FBI ki akarja kérdezni az egyik túlélőt. Victor Hanoverian és Brandon Eddison ügynökök kapják a feladatot, hogy göngyölítsék fel karrierjük egyik leggyomorforgatóbb ügyét. Ám a kihallgatott lány, akit csak a Maya néven ismernek meg, önmagában is kész rejtélynek bizonyul.
Ahogy kibontakozik a lány fordulatos és csavaros története, lassan fény derül a Pillangók kertjére is, Maya pedig mesél régi sérelmekről, új megmentőkről, valamint egy szörnyűséges férfiról, aki semmitől sem riadt vissza, hogy rabságban tarthassa a szépséget. De minél többet árul el a lány, az ügynökök annál inkább gyanakodnak, hogy vajon mit titkol még…"

Könyvmolyképző 2017
368 oldal

A történet három szálon fut egymásba. Egyrészt a jelenben vagyunk, ahol Maya, egy fiatal lány meséli el nekünk egy FBI iroda kihallgatóhelyiségében, hogyan is rabolták el, és mi történt vele fogva tartása idején. Lassan bontakozva derül fény a "kert" és a Kertész minden mocskos és hátborzongató titkára. Másrészt szintén Maya beszámolójából megismerjük a titokzatos lány szinte már nyomorúságosnak mondható múltját. Illetve a harmadik szálon a nyomozók szemszögéből látjuk Maya-t és a történteket.
Nem is tudom igazán, hogy először a jóval vagy a kevésbé jóval kezdjem.
Ha a történet egészét vesszük szemügyre, azt hiszem azzal az egy szóval tudom kifejezni a legjobban, hogy "Wooow!", de tényleg jobb nem is jut eszembe. Egyszerűen zseniális, igaz, hogy nagyon beteg és amolyan feláll a szőr a hátamon típusú, de nagyon ötletes.
Amin viszont egy kicsit mégis húznom kell a szám szélét az inkább a kivitelezés. Az kifejezetten tetszik, hogy úgymond a történet végkifejletével indít, így visszafelé haladva göngyölíti fel az eseményeket. De néhány karakteren kívül, a többit nem mondanám túlzottan erősen kidolgozottnak. Valahogy úgy érzem még kellett volna érlelődnie a szereplőknek.
Ami legfőképp zavart az a nyomozópáros. Egyszerűen nem éreztem őket hitelesnek. Hiányzott belőlük a racionalitás. Például nem hiszem, hogy egy FBI-os nyomozópáros felfedi a saját családját, vagy egyéb információkat a magánéletéről egy kihallgatás során egy esetleges gyanúsítottnak. Talán egy kicsit nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni a hitelességre ebből a szempontból.
A másik apróság, ami bökte még a csőröm, azok a beszúrt káromkodások, bár ez lehet a fordítás miatt is, de néhol olyan nem helyénvalónak éreztem, kissé sutára sikeredett.
De mindezeket leszámítva mégiscsak azt tudom mondani, hogy ez egy zseniális történet, amit bárkinek jó szívvel ajánlok, és amint látjátok a könyv egy sorozat első kötete, és én nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog folytatódni. :-)

Zsú

9/10

Lawrence Hill - Valaki ismeri a nevemet

Magam sem tudom miért, de nagyon nehezen verekedtem végig magam a könyvön, pedig nem tudok kifogást emelni ellene, hiszen tényleg egy jó könyvről van szó, de lehet engem nem a legjobbkor talált meg.

"... ezt jelenti a rabszolga lét. A múltad nem számít, a jelenben láthatatlan vagy, a jövőddel pedig nem te rendelkezel."

Fülszöveg:
"Miután még gyerekként elrabolták Afrikából, hogy rabszolgaként Dél-Karolinában dolgozzon, Aminata Diallo csak a szabadulására tudott gondolni és arra, hogyan juthatna vissza szülőfalujába. Először egy indigó-kereskedőhöz került, aki felismerte a fiatal lány páratlan intelligenciáját. Később, már felnőtt nőként, elszakadt férjétől és gyermekétől és a Függetlenségi Háború káoszában találta magát.
Manhattan-ben Aminata segít a „Négerek könyvét” megírni, amely azon feketék nevének listája, akiknek szolgálataikért az angol király szabad elvonulást ígért Új-Skóciába. Amikor a brit rabszolga-felszabadítók új „kalandokat” keresve eljutnak Sierra Leone-ba, Aminata közreműködik abban, hogy 1200 új-skóciai fekete költözhessen vissza Afrikába. Aminata tevékenysége felnyitja a brit közvélemény szemét, ami nagyban segíti a felszabadítási törekvéseket."

     Könyvmolyképző 2013
              592 oldal

"... nem kívánom a szépséget egyetlen nőnek sem, akinek nem adatott meg a szabadság, sem a lehetőség, hogy megválassza, kinek a keze formálhat rá jogot."

Ki ne szeretné a női sorsokat feldolgozó könyveket. Sírunk és nevetünk, izgulunk, aggódunk, vagy éppen megdöbbenünk miközben olvassuk őket, de egy biztos, sosem elég belőlük.
Én most éppen lenyűgözve érzem magam. Először is azért, mert ezt a könyvet egy férfi írta, de ennek még csak a nyomát sem találom benne, inkább mintha Aminata Diallo mesélte volna nekem, itt a szobában, mellettem.
Ez egy gyönyörű, de egyben szívfacsaró történet, és én minden szavát elhittem. Hiszem, hogy így éreztek azok az emberek, akiket elhurcoltak Afrikából, hiszem, hogy minden nap minden percében hazavágytak. Hogy nincs ennél nagyobb kegyetlenség, mikor egy ártatlan emberi lénynek egy másik ilyen fájdalmakat okozzon, csak mert ő úgy gondolja bármiben is különb.
Rengeteget lehet dühöngeni ezeken, de azt elárulom, hogy ez a bátor nő olyan sok gyönyörű pillanatot is okoz nekünk a könyvben, legyen az a születések, gyógyítások, vagy az önzetlen segíteni akarás, hogy azt hiszem végül megnyugodhatunk, mint ahogy főszereplőnk is, hiszen nem volt mindez hiába.
Talán azért is kellett az olvasáshoz ennyi idő, mert annyi minden történik ebbe az egyetlen kötetben, és ezekből annyi a szörnyűség, hogy nekünk is fel kell dolgoznunk. De megérte elolvasni, hiszen egy remek történet, nagyon jó karakterekkel. Szívfacsaró, de egyben lélekemelő és inspiráló történet, egy különleges és bátor nőről.
Ajánlom mindenkinek, aki szintén kedveli a női sorsokat feldolgozó könyveket.

Zsú

10/10

Film: 2015-ben a könyvből The Book of Negroes címmel 6 részes sorozatot forgattak, amit a neten megtalálsz, angolul, magyar feliratos verzióban is akár.

Böszörményi Gyula - Nász és téboly /Ambrózy báró esetei 4./

Vére megérkezett, illetve én is végre megérkeztem a bejegyzéssel...

"Hajaj, mikor én a Tabánban megpörgettem azt a rongyos szélű kisszoknyámat, hát úgy guvadt az utcabéli kölkök szeme, mint szegény Lipsitz úré, mikor az örömlány, akit elfeledett kifizetni, ott rúgta meg a nadrágját, ahun a két szár öszvetanálkozik."

Kibírtam és nem olvastam bele sem az előzetesekbe, sem más egyéb irományokba a kötet kapcsán, mert így tiszta lappal, szívemben csordultig szeretettel, elfogultság nélkül olvashattam végig. Már úgy a könyv két harmadánál tartottam, amikor beszéltem az én drága férjemnek azon aggodalmaimról, hogy bizony-bizony ez a történet ezzel a kötettel befejező részéhez érkezett, mire ő hihetetlen döbbenettel nézett rám és csak ennyit kérdezett: "Hát persze, de te ezt nem is tudtad?" Bevallom őszintén egy világ omlott össze bennem, én kis naiv, annyira elzárkóztam a könyvről kiszivárgó hírek elől, hogy nehogy tudomásul kelljen vennem, hogy egyszer ez is véget ér, hogy így ostorcsapásként ért eme tény. Nem tudtam mást tenni, mint a lehető legkomótosabban lubickolni Böszörményi Gyula betűiben, élvezni minden pillanatát, amíg az oldalak el nem fogytak.

A kötetben történtekről dióhéjban:
Gyönyörű történetünk, mint egy tündérmese folytatódhatna, hiszen nagy napra, egy álomszép esküvőre készülődnek főhőseink, ám e nagy sietség nem véletlen, hiszen Ambrózy báró múltjának kísértetei kergetik őket. Ahogy közeleg a kitűzött időpont az ifjú pár lassan rádöbben, hogy ennek a fele se tréfa, hiszen emberéletek múlnak minden rossz lépésükön. De, hogy minden tisztán tárulkozzon elénk, egy kis rég vágyott időutazásra invitál minket az író, hogy kileshessük kedves ifjú bárónk féltve őrzött múltjának titkait.
Így végre válaszra lelnek a kérdéseink, méghozzá olyan úton-módon, ahogy szerintem egyikünk sem sejtette.

S íme, egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, hiszen elérkeztünk egy nagyszerű történet befejezéséhez, és hiányozni fognak azok a várakozással töltött napok, amiket két kötet megjelenése között éreztem, és a késztetés, hogy letegyem bármilyen éppen aktuális olvasmányom, a következő kötet kedvéért. De egyben mosolyog is, mert annyi vidám percet tartogatott számomra, és olyan felejthetetlen karaktereket vonultatott fel benne, amitől az ember szíve átmelegedett, még ha éppen egy lehetetlen megpróbáltatás előtt is álltam, akkor is volt miért nevetnem, ha valamelyik rész a kezemben volt.
Lehet, hogy azt mondjátok majd, túl elfogult vagyok, hogy nem vonultatom fel a kifogásaimat, hogy nem kekeckedek apróságokon, amiket én nem így képzeltem, de engem teljesen lenyűgözött az a világ, amit Böszörményi Gyula teremtett számunkra, és fáradhatatlanul dolgozott, hogy nekünk ajándékozhassa ezt az olykor Terka néni friss habos kakaójától, vagy Pilisy Róza parfümillatú kiszsalonjától illatozó, néha pedig a fiákerek szennyétől, a szeneskocsiktól és a füstös kocsmáktól bűzlő világot.

Zsuzsi

10/10

Előző részek: Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten /Ambrózy báró esetei 1./
                      Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok /Ambrózy báró esetei 2./
                      Böszörményi Gyula - Beretva és tőr /Ambrózy báró esetei 2,5/
                      Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó /Ambrózy báró esetei 3./
                      Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán /Ambrózy báró esetei 3,5/
 

Csak, hogy a remény újra megcsillanjon a szemünkben, egy idézet Böszörményi Gyula szavaiból (az írásra kattintva eljuttok a teljes cikkhez, a librarius.hu-ra):  
" NG: Idén karácsonyra jelent meg az Ambrózy-sorozat legújabb kötete, a Nász és téboly, mely egyben a tetralógia befejezése. Valóban elhagyod a Monarchia korát? BGY: Erre csak egy korábbi interjúban adott válaszomat idézhetem: szent esküvéssel fogadom, és ha hazudnék, Márika rontson rám szakállas fúriaként, mely esetben nekem Sze’rusz világ!, hogy a negyedik kötetnek nem lesz függő vége. Vagy legalábbis nem nagyon. Esetleg picit. Csak, hogy ne essünk ki a gyakorlatból. De komolyan: a negyedik kötet tényleg zárókötet lesz, legalábbis ami a két főszereplő nagy közös kalandját illeti. A fejemben viszont több apróbb, bár nem kevésbé izgalmas korabeli bűneset kering, így könnyen lehet, hogy születnek még Ambrózy-regények. Ráadásul ahogy azt a közösségi oldalakon olvasom, a rajongók bizonyos lázadásokat, tüntetéseket és hasonlókat szerveznek, hogy rávegyenek a folytatásra – én meg elég ijedős ember vagyok."

J.R.Moehringer - Sutton

 Egy számomra nagyon érdekes olvasmányt osztanék meg veletek J.R.Moehringer tolmácsolásában Willie Sutton történetét.

Fülszöveg:
"Willie ​Sutton Brooklyn mocskos, ír nyomornegyedében született, a huszadik század első évében. Mire nagykorú lett, a bankok teljesen elvadultak. Ha éppen nem csődöt jelentettek, ami miatt számtalan amerikai vesztette el munkáját és vált otthontalanná, akkor állami gyorssegélyekért folyamodtak. A tőzsdekrachok, válságok és az elszabadult munkanélküliség ördögi köréből Sutton csupán egyetlen kiutat látott, egyetlen lehetőséget arra, hogy elnyerje álmai hölgyét.
Így kezdődött Amerika legsikeresebb bankrablójának a pályafutása. Sutton három évtized alatt olyannyira tökélyre vitte a bankrablást, akkora mestere lett a szökéseknek, hogy a rendőrség az egyik legveszélyesebb New York-iként kezelte, az FBI pedig a legkeresettebb bűnözők listájának élére helyezte.
A nyilvánosság azonban Suttonnak szurkolt. Hiszen soha egyetlen lövést sem adott le, áldozatai pedig kizárólag a vérszívó bankok voltak. Amikor 1952-ben végleg elfogták, tömegek vették körül a börtönt, és a nevét kántálták. 
Bármennyi bűntettet követett el, akárhányszor esett rabságba – első szerelme (és első cinkostársa) sohasem járt távol gondolataitól. Amikor pedig végleg kiszabadult – meglepő kegyelemnek köszönhetően 1969 karácsonyán –, azonnal elindult megkeresni őt."

 Könyvmolyképző  2013
   492 oldal

Születésnapomra lepett meg kedvesem ezzel a könyvel. Nem olvastam még hasonló témájú és szerkezetű könyvet. Kicsit nézegettem, bele-bele olvasgattam mire rászántam magam, és nekiveselkedtem az oldalak kavalkádjának. Nagyon tartottam a könyvtől vajon tetszeni fog e? Így utólag, aggodalmam felesleges volt.

Nagyon élveztem a könyvet, és sokszor túlontúl is izgultam mi is fog a főszereplővel Willie Suttonnal történni. A könyv Amerika legnevesebb bankrablója élettörténetét meséli el. A történet két szálon fut végig az egész könyvön.
Az egyik szál amikor az öreg Suttont kiengedik a börtönből. Egy riporterrel és egy fényképésszel egy saját térképen bejelölt útvonalat jár végig. Ezen az úton életének fontosabb állomásai találhatóak meg. Ezeken haladnak végig New York városában. Ezt a térképet meg lehet találni a könyv végén. Így vizuálisan is végig lehet követni a főbb állomásokat. Nekem ez nagyon tetszett.
A másik szál mindig az adott helyszínhez kapcsolódó történetet meséli el az olvasónak mi is történt akkor és ott. 
Ez a kettő szál felváltva követi egymást a könyv egészén. A történet egész gyerekkorától indulva halad végig Sutton életének fontosabb eseményein.
 Nagyon sok a párbeszéd a könyvben. Eleinte zavart de hamar hozzászoktam. A második szál sokkal jobban tetszett és jóval izgalmasabb mint az első. Viszonylag hamar végigértem a történeten, de a végén egy nem várt fordulat várja az olvasót. Engem egy kicsit letaglózott. Nem így képzeltem el a könyv végét. Hogy mi ez a fordulat, és milyen dolgok történnek meg Willie Suttonnal azt a könyv elolvasásával megtudhatjátok.

Összességében tetszett a könyv. Kicsit jobban teljesített ahogy elsőre gondoltam. Mindenkinek ajánlom aki szereti a hasonló témájú könyveket.

Krisztián

9/10

Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán /Ambrózy báró esetei 3,5

Kedves Olvasó! Engedd meg nekem, hogy egy kis bevezetővel indítsam a bejegyzésemet, ami a könyv olvasásának körülményeit foglalná magába.

Immáron nyár van, és ez az én munkámban egyet jelent a főszezonnal. Így bármennyire is szeretném nem tudok annyit olvasni (és írni a blogba) amennyit igazán szeretnék. De mint remélem te is kedves Olvasó, mi is kisebb-nagyobb pihenésekkel tarkítjuk a zsúfolt nyarunkat, és erre az elmúlt napokban került sor.
Elő is rendeltem ezt a kis kötetet magamnak, és nem kicsit izgultam, hogy vajon megérkezik e idejében. Szerencsémre ideért, így természetes volt, hogy velem utazik. Így indultunk hát útnak, Krisztián, Én és a kedves kis új szerzeményem, a létező legszebb könyvjelzőmmel tarkítva, hogy a vakító kék tenger partján, néhány szelet dinnye mellett, a fenyőfák hűs árnyékában élvezhessük a 34 fokos meleget.
Hogy jó volt e az olvasmányom? Azt hiszem mindent elmondok azzal, hogy szegény Krisztián folyton könyörgött hogy: "Baba, menjünk már be a vízbe, mindjárt felforr az agyam!", én pedig a következőket feleltem felváltva : "Jó, mindjárt itt a fejezet vége." vagy "Még ezt a két oldalt elolvasom, és mehetünk." vagy "Nézd, már csak ennyi van vissza...".
De ne izguljatok, nem kínoztam meg nagyon, csak kicsit égett le. :-)

Igazából be kell vallanom, hogy én az elmúlt napokban nem csak a tengerpartra utaztam el. Ugyanis a kedves Mili kisasszonnyal tartottam az 502-es járaton Marosvásárhely felé. Igen, annak ellenére, hogy egy általam mindennél jobban kedvelt időtöltésemnek hódoltam, én mégis lélekben Mili kisasszonnyal utaztam. Ott voltam, mikor az ablakon kinyúlva megtalálta a véres inget, és akkor is, amikor rárontottak a hálófülkéjében. Csak egyvalamit bántam, hogy Mili kisasszonnyal is olyan gyorsan véget ért az utunk, mint a férjemmel.

Fülszöveg:

" 1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”.
Az új Ambrózy-történet az Ármány és kézfogó című regény idejében játszódik, és Hangay Mili kisasszony első önállóan felderített bűnügyét meséli el."

 Könyvmolyképző 2017
196 oldal

 Mint a kisgyermekek karácsonykor az ajándékot, úgy nyitottam ki ezt a kötetet, és penderültem egyenesen 1900-ba. Kicsit sem volt nehéz újra felvenni a történet fonalát, a hangulatot, a korszak életérzését. Ami egy kicsit hiányzott, az az Ambrózy báró és Mili kisasszony közti csipkelődés, viszont kárpótoltak érte a remek kis szereplők, a kidolgozott kis jellemeikkel egytől-egyig rendkívül szórakoztatóak. Mint a sorozat minden eddigi  részében, itt is hamar a szívünkbe lopják magukat.
Egyszóval: Fantasztikus!
Bárcsak ne kellene várni a következő részre...

Zsuzsi

10/10

 Kedvenc idézetem:

"- Aztán meg úgy eltűnt, mint polgárjány szemérmessége, ha huszárezred jő a városba."

(Nektek is szívmelengető érzés, mikor olyanokat olvastok, hogy "A kupacon heverő kabát egyik zsebéből pálinkásbutykos vége kandikált elő,..." ? Ilyenkor érzem át igazán, hogy ez tényleg nekünk szól, magyaroknak.)
 A sorozat eddigi részei: 

Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten /Ambrózy báró esetei 1./ 

Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok /Ambrózy báró esetei 2./ 

Böszörményi Gyula - Beretva és tőr 

Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó /Ambrózy báró esetei 3./ 

Rajiv Chandrasekaran - Zöld Zóna

 Egy igaz beszámolót osztok meg veletek, a Bagdad és Irak amerikai felszabadítását  követő történésekről, Rajiv Chandrasekaran újságíró tolmácsolásában, a Zöld Zóna című könyvet.

Fülszöveg:
" Széles ​körű elismerést aratott amerikai bestseller, amely a Zöld Zóna című film készítőjét is megihlette. Fejedelmi élet a Smaragdvárosban – Irak Zöld Zónája belülről A Nemzeti Könyvdíj döntőse Az év könyve a The New York Times Book Review szerint Egy részletekbe menő (…) kép arról, hogyan fuserálta el a kormányzat és gondosan válogatott legénysége a háború utáni Irak első évét (…) Az embernek néha olyan érzése van, mintha egyes részleteket A 22-es csapdájából, vagy a MASH-ból merítettek volna. (The New York Times) Zöld Zóna, Bagdad, 2003: Egy fallal körülkerített, úszómedencékkel és egyéb luxuscikkekkel felszerelt zónában élve Paul Bremer és az irányítása alá tartozó Koalíciós Átmeneti Hatóság megpróbál egy új, demokratikus Irakot felépíteni. A Hatóság, amelynek tagjai olyan idealisták, akiket az abortuszról vagy a halálbüntetésről alkotott véleményük alapján választottak ki a munkára, a háború utáni döntő első évben olyan célokat próbálnak megvalósítani, amelyeknek a háború sújtotta ország valódi szükségleteihez nem sok köze van. Rajiv Chandrasekaran, aki korábban a Washington Post bagdadi irodájának vezetője volt, betekintést ad számunkra, milyen volt az élet ebben az Óz-féle, világtól elzárt zónában."

Könyvmolyképző kiadó 2010
    504 oldal 

 A könyvtárban nézelődve akadtam rá a polcok között erre a könyvre. Ahogy megláttam egyből a film jutott eszembe, aminek pont ugyanez a címe. Belelapoztam és rájöttem, hogy nem igazán van köze hozzá de jónak tűnt és érdekelt is a téma, ezért kikölcsönöztem és bele is kezdtem az olvasásba.

Az amerikai hadsereg 2003-ban megdöntötte Szadám Huszein iraki rezsim uralmát, elfoglalta Irakot és Bagdadot. Ez a könyv Rajiv Chandrasekaran újságíró által összegyűjtött anyagok, tudósítások, beszélgetések összegzése az utána történt eseményekről.

 Rajiv Chandrasekaran

A könyv  rögtön fejest ugrik a dolgokba. Azt próbálja bemutatni az olvasónak, hogy az amerikaiak miként próbálják meg újjászervezni és újjáépíteni Irakot. Létrehoznak egy zónát Bagdadban, ahonnan ez egészet kivitelezni szeretnék , ezt nevezik el Zöld Zónának. Ez egy fallal körbevett szigorúan ellenőrzött és védett terület. Ide zsúfolódnak össze azok az emberek akik ezekért a műveletekért lesznek a felelősek. 

Ahogy haladtam a könyv olvasásával egyre több névvel, információval és helyszínnel találtam szembe magam. Néha már ott tartottam, hogy nem is tudtam ki kivel van. Számomra ez sokszor gondot okozott, mert vissza kellett lapoznom és megkeresnem ki is volt ő és mit csinált amikor ismét felbukkant a történetben. Mindenről egyszerre próbált írni az író, ezért pár laponként más történetbe,  más személyekkel fogott bele. Épp hogy megjegyeztem volna a dolgokat egy újabba csapott át. Ez a csapongó, ide-oda belekapó stílus (sajnos) végigfut az egész könyvön. Viszont nagyon sok dolgot is megtudhat az olvasó, hogy mi, hogyan és miért történt akkor Irakban.

Az amerikaiak kész forgatókönyvvel érkeztek meg a Zöld Zónába. Elképzelték miként fogják az új demokratikus Irakot felépíteni egy addig diktatórikusan működő államban. Ahogy megismerkedtek a helyzettel kezdtek rádöbbenni, hogy nem egészen úgy festenek a dolog ahogy ők elképzelték. Sokszor olyan emberekre bíztak olyan dolgokat akik soha nem dolgoztak vagy foglalkoztak az adott területtel, amit nekik kellett volna újjászervezni. Ebből adódóan nem is igazán sikerült megvalósítani a terveiket. Ez számomra nagyon megdöbbentő volt. Sokan sokszor nem is az irakiak érdekeit tartották szem előtt hanem azt, hogy ők hogyan nyerhetnek a dolgon. Voltak azonban olyan emberek is akik próbáltak segíteni is az irakiaknak, de ezek sajna kevesen voltak. Ha kíváncsi vagy kinek, hogy sikerült az adott feladattal megbirkóznia akkor olvassátok el a könyvet.

Összességében tetszett a könyv leszámítva a sok nevet, információt és helyszínt. Nem olvastam még ilyen típusú könyvet, de nem tettem le róla, hogy kezembe fogjak majd valamikor a későbbiekben valami hasonlót. Bárkinek ajánlom akit érdekel ez a téma és egy kis betekintést akar az akkor történtekbe.

Krisztián   

8/10

     

Filmről kicsit:

A fimet 2010-ben adták ki Matt Damon főszereplésével, aki tömegfegyverek után kutat Bagdadban. Mivel nemigen találnak semmit kezd rádöbbenni, hogy valami nem stimmel a dolgok menetében. Próbál rájönni mik és kik állnak a dolgok mögött, de folyton zsákutcába jut. Végül egy CIA ügynökben talál szövetségesre, és együtt nyomoznak tovább. Hogy miként alakul a történet azt a film megnézésével tudhatjátok meg. Nagyon jó és látványos akciófilm, bárkinek merem ajánlani nem fog csalódni benne.

Kate Morton - Felszáll a köd

Régóta kacsintgatok a könyvre, vagyis, igazából azóta, hogy elolvastam az írónőtöl az Elfeledett kertet. Minden könyvesbolt látogatás alkalmával a kezembe vettem, átforgattam, de végül mindig ott maradt. Most viszont a könyvtárban leltem rá, így nem is kellett gondolkodnom, elhozzam-e.

"De persze sohasem hal meg az, aki emlékeinkben él."

Fülszöveg:
" 1924, nyár:
Az előkelő társaság tündöklő estélyén, egy elegáns angol udvarház parkjában, a tóparton egy fiatal költő kioltja életét. A tragédiának két tanúja van: két nővér, Hannah és Emmeline Hartford, akik ettől fogva soha többet nem beszélnek egymással.
1999, tél:
A 98 esztendős Grace Bradleyt, a Riverton udvarház hajdani szolgálóját felkeresi egy fiatal rendező, aki filmre akarja vinni a költő öngyilkosságát. A Grace lelkének sötét zugaiba száműzött szellemek és emlékek előbújnak a réseken.
Döbbenetes titok merül fel; valami, amiről a történelem elfelejtkezett, de amit Grace nem feledhet soha."

Könyvmolyképző kiadó 2015
598 oldal

Nagyon nehezen indult a kapcsolatom ezzel a kötettel. Valahogy annyira vontatottnak éreztem. Ugyan nagyon ötletes volt, hogy az eleje mintha egy kis forgatókönyv lenne, leírja az alapszituációt, így tökéletesen bele tudjuk élni magunkat a helyzetbe, az időbe, a korszakba. Szinte érezzük az illatokat, halljuk a cselédfertály neszezését. Mennyei érzés, csak egy a baj vele, hogy ez az érzés számomra egészen a könyv nagyjából egyharmadáig tartott. Ez kb. olyan, mint amikor egy film első néhány perce, ami sokszor egy néma helyzetvázolás egészen a film huszadik percéig tartana. Egyszerűen türelmetlen voltam.

Főszereplőnk egyik szálon az idős Grace, aki örökre megőrizte élete legnagyobb titkát. Viszont most, hogy már tudja közeleg az ő órája is, úgy dönt megosztja unokájával életének történetét. Másik szálunkon pedig a fiatal tizennégy esztendős Grace aki anyja nyomdokaiba lépve cselédnek áll a Riverton házba.
Innen idulunk erre a nagy utazásra egészen 1914-be, hogy lassan kibontva megismerjük Hannah, Emmeline és Robbie keserű történetét.

Ahogy a történetben lassacskán, de haladtam, egyre jobban tudatosult bennem, hogy mi is az, ami idegesít engem. Nem tudtam megszeretni Grace-t. Valahogy nem egy kedvelhető karakter. Ugyan az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket, mégsem ismerjük meg igazán. Nem látunk bele a gondolataiba, hogy mit miért tett, vagy éppen miért nem. De leginkább akkor vált számomra ellenségessé, mikor szenvtelenül közölte, hogy annyira nem érezte magának az anyaságot, hogy az első pár évben a kislányát nem ő nevelte, ekkor már egyszerűen nem tudtam a szívembe fogadni őt.
Végül pedig sajnálatot éreztem irányába, szántam őt az elvesztegetett esélyeiért, azért, mert a testvéri szeretetért feláldozta az egyetlen esélyét a boldogságra, ráadásul teljesen feleslegesen. Megérteni őt mégsem tudtam.

Mindenképpen nagyot lendített a könyv élvezhetőségén a szerkezete. Az, hogy előbb tudjuk meg bizonyos dolgok következményeit, mint ahogy azok megtörténtek, izgalmassá és különlegessé teszi a történetet. Ugyanígy a levelek, újságcikkek is nagyban hozzájárultak, hogy szép kerek, a két szálból gyönyörűen  összefonódó sztorit kapjunk.

Említést kell még tennem a könyv egy kis apróságáról. A háborúból visszatért depresszióval küzdő hősök nekem nagyon tetszettek benne, ezért külön pont jár, és az is tetszett ahogyan az írónő belecsempészte és beleszőtte a történetünkbe, végül is elég központi szerepet adva neki.

Összességében ez egy remek történet volt, lágy és kellemes, amolyan igazi női regény, csak Grace lehetett volna szerethetőbb karakter. Vagy csak nekem volt vele bajom?

Zsú        

7/10

"-Nem élvezem a társaságot - ...-Túl sokan költenek túl sok pénzt, hogy olyanoknak imponáljanak, akik ostobák ahhoz, hogy észrevegyék."

Böszörményi Gyula - Beretva és tőr /Ambrózy báró esetei 2,5/

Íme elérkeztem a 2,5. részhez. Semmi pénzért ki nem hagytam volna ezt az élményt, bár egy keveset váratott magára a szállítás késlekedése miatt, de így is minden a helyén volt, hogy felcserélődött az Ármány és kézfogóval.

 "– Menjen, kedves, de előbb ígérje meg, hogy semmi meggondolatlanságot nem követ el!
Szavamat adtam, és komolyan is gondoltam, hisz amire készültem, abban tényleg nem volt szemernyi meggondolatlanság sem – elvégre mindent jó előre alaposan kiterveltem."

Fülszöveg:
 "1900 ​verőfényes őszén Budapest székesfővárosa a mesés Perzsia uralkodóját látja vendégül. Muzaffer ed-din Qajar egész udvartartásával utazgat Európában, két marokkal szórva a pénzt és a kitüntetéseket. A magyar fővárosban négy kellemes napot szándékozik tölteni, amiről a sajtó részletesen be is számol, ám még a szemfüles firkászok sem találnak magyarázatot néhány érthetetlen történésre.
Vajon a perzsa uralkodó Budapestre érkezvén miért azt tartja a legsürgetőbbnek, hogy fehérneműt vásároljon? Mi oka lemondani első napján szinte minden programját, és elzárkózni attól, hogy az ország legfőbb méltóságaival találkozzék? Rudnay Béla rendőrfőkapitány vajon miért zárja le légmentesen a Hungária nagyszállót, ahol a sah és kísérete lakik, és mi lehet a magyarázata annak, hogy a személyzet kísértetjárásról pusmog?
Mikor Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató és Ambrózy Richárd báró is a szállodába siet, már mindenki sejtheti, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak – pedig Hangay Mili kisasszony még csak eztán érkezik!"

Könyvmolyképző kiadó 2016
86 oldal

Egy (sajnos) nagyon rövid kis olvasmánnyal, amolyan "melléktörténettel" van dolgunk, de ez senkit ne tévesszen meg, és semmiképpen ne térítsen el olvasási szándékától, hiszen ez a kötet, amilyen kurta, olyan velős.
Mint már megszokhattuk szintén egy izgalmas, humoros, vérpezsdítő történetet kaptunk az írótól. Tökéletesen, leleményesen kifundált Ambrózy-ügy, ami 1-2 órácskára kirepít a mindennapok mókuskerekéből és képes újra és újra meglepni, megnevettetni, és elfeledtetni velem minden problémámat.

Bármeddig el tudnám olvasgatni a történetet, hiszen egyszerűen imádom a szereplőket. Itt is a tőlük megszokott stílusban, Ambrózy báró a csalhatatlan megérzéseivel és éles szemével, Mili kisasszony pedig vakmerőségével, leleményességével, bátorságával göngyölítik fel ezt a nem mindennapi, sőt számomra a végén kicsit hátborzongató ügyet. (Coupert alakjától, bár sokat nem szerepelt a könyvben valóban kirázott párszor a hideg.)
Jah, és külön köszönet a könyv végén a néhány szóért az olvasóhoz. Felettébb furcsa, de nagyon-nagyon jó érzés, amikor egy történet végén választ kapsz a felmerülő kérdéseidre. Ezt be kellene vezetnie mindenkinek.

Zsú         

 10/10

 "Abban pedig én voltam tökéletesen biztos, hogy nekem ott a helyem, ahol ama bizonyos éjszakai kísértet a titokzatos keleti uralkodót le akarta mészárolni. Ezt a véleményemet azonban Richárd sajnos nem osztotta, ezért úgy otthon felejtett, mint valami feleslegesnek vélt esernyőt."

Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó /Ambrózy báró esetei 3./

Bármennyire is szerettem volna sorrendbe haladni a sorozattal, sajnos ezt a részt előbb megszereztem, mint a Beretva és tőr-t. De mikor nagy izgalmak közepette beleolvastam, megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy ugyanott folytatódik, ahol a Rudnay-gyilkosságok véget ért.
Így hát nekiláttam, gondolván, hogy, ha megérkezik a 2,5. rész, ezt majd addig leteszem. De nem így lett, ezt nem lehet csak úgy letenni!

" Vannak az életben olyan pillanatok, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni vagy  orrba verni volna-e jobb."

Fülszöveg:
 "A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?"

Könymolyképző kiadó 2016
704 oldal

Történetünkben egyre csak bonyolódnak a szálak, miközben gyötrő lassúsággal haladunk annak irányába, hogy kibogozzuk a rejtélyeket, főhőseink újabb és újabb vakmerő kalandba vetik magukat, így a kötet minden oldalán van miért izgulnunk.
Mindezt fokozza a könyv szerkezete, ahogy fejezetről fejezetre váltakozó szemszögből látjuk az eseményeket. Bevallom jómagam minden egyes fejezetnél alig vártam, hogy a következőhöz érjek és folytatódjon a másik szálon is a történet.

Szereplőinket egyre részletesebben megismerjük és én egyre inkább vágyódom, hogy újra és újra felbukkanjanak a könyvben. Kezdve Mili kisasszony igaz barátaival, "Cili" kisasszony hű cinkostársain át, mind annyira egyedi és imádni valók, hogy szinte szárnyalnék örömömben, ha egyszer belemászhatnék a könyvbe és egy pár órácskát velük tölthetnék az Ambrózy villa közegében, Terka néni süteményével, Agáta mama megtisztelő figyelmével kitüntetve, Isti frappáns megjegyzései közepette, Gáspár bácsi óvó szárnyai alatt. Vagy csak egyszerűen beülnék egy tejeskávéra a szókimondó Renée és a vakmerő Mili kellemes társaságában.

Na és a könyv vége... Bár van egy erős tippem (vagy reményem) mégis majd megesz a kíváncsiság. Epekedve várom a folytatást!

"Igaz, hogy sokszor szertelen, meggondolatlan és végtelenül önfejű vagyok, ám ellenállni saját természetemnek olyan volna, mintha a Teremtőm szándékát akarnám kicsúfolni."

Hozzá kell fűznöm, hogy olyan humoros jelenetekkel pöttyözte tele Tisztelt Böszörményi Gyula ezt a regényt, hogy a férjem többször rám szólt, hogy a néhány oldalanként ismétlődő hangos kuncogásommal megzavarom őt az olvasásban. Köszönöm az írónak, és bocsánat a férjemtől. :-)

 Zsú          

"- Az én vőlegényem lakatos!

-Túl ügyes aligha lehet, ha a kulcsának a te likadnál jobb helyet nem talált-"

 10/10

Előző részek: 

Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok /Ambrózy báró esetei 2./

Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten /Ambrózy báró esetei 1./

"...a nadrágos népséggel nem szembeszegülni, harcolni, marakodni kell, inkább engedelmességet mímelve meghódítani azt, hogy végül zablát csapva a szájukba a nekünk tetsző útra irányíthassuk őket."

"-A nők gonoszsága, ezt már megtanultam, szélesebb spektrumon mozog, mint a fény és mélyebb, mint az óceán -...-A huncut csínytől a jogos férfibosszantáson át egészen a méregkeverésig terjed, így tehát gonoszságnak tán nem is ildomos nevezni. Fegyvertár ez inkább, igen!"

Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok /Ambrózy báró esetei 2./

Ezt a könyvet aztán tényleg nem lehet letenni. Nem is tettem, de mivel ez egy igazán mozgalmas időszak volt számomra, ezért mindenhová vittem magammal. Munkahely, tömegközlekedés, váróterem, és még sorolhatnám hova el nem cipeltem magammal ezt a "nem kis" terhet, de az igazság az, ha csak két oldalt is, de sikerült olvasnom belőle, már megérte! :-)

"Én csupán annyit mondok, a folyó sodrása ellen úszni bolondság. A szerelemnél pedig nincs erősebb folyam, nekem elhiheti."

A történet dióhéjban:
Bárhogy is szeretnék, Mili kisasszonynak és Ambrózy bárónak nincsen újabb nyomuk Hangay Emma kisasszony ügyében.
Ennek ellenére egy perc nyugtuk sincs, mivel Rudnay főkapitány egy nagy paksaméta lezáratlan rendőrségi ügy aktáját adja át a bárónak. A hét gyilkossági ügynek látszatra semmi köze egymáshoz, azonban van egy apróság, amiben mind egyezik, méghozzá, hogy az elkövetők egyike sem tudta megindokolni tettei miértjét. Így hát Mili kisasszony a maga vakmerőségével, Ambrózy báró pedig a tőle megszokott megfontolt higgadtságával veti bele magát, hogy együttes erőikkel megtalálják a gyilkosok mozgatórugóit. Mindeközben persze nem is sejtik milyen közel kerülnek ahhoz, hogy egyúttal újabb nyomra leljenek Mili nővérének megleléséhez...

Ez a rész jóval mozgalmasabb, mint az első. Tele van nyomozással és sok-sok izgalommal, ezért ez az amúgy is gyorsan olvasható kötet egyszerűen odatapaszt az oldalakhoz.
 Részletes, de még a rengeteg információ ellenére is átlátható. A kellő időben, és számban ismétli a fontosabb részleteket, így könnyű képben lenni, ezzel együtt pedig nagyszerűen követhetőek az események.
 Fejezetenként más és más érzelmet váltott ki belőlem a könyv olvasása. Volt hogy kacagtam, hogy izgultam, hogy dühös voltam, (Néha a báró helyett én bosszankodtam Mili vakmerőségén.) de a legmeghatározóbb érzésem a kíváncsiság volt. Kíváncsi vagyok hogy alakul a sorsuk és remélem a legjobbakat, de arról, hogy kitaláljam mi lesz benne, már rég lemondtam, hiszen eddig egyszer sem jött be a jóslatom a könyvvel kapcsolatban. Ez pedig mindenképpen jót jelent. ;-)

 "- Mán megbocsássa nékem, hogy elterültem itten, mint a lópotyadék a Gimpliszigeten, de hát ollan szépen süt a nap, muszáj magamba színi a melegét."

Mint ahogy az első résznél, most is szinte mámorítóan hatott rám ez a rengeteg sok imádni való szereplő. Fecska és Márika örökre a szívembe vésték magukat.
Egyre élesebben kirajzolódik Mili jelleme is, a szókimondó, erős akaratú, hajthatatlan és makacs kislány, lassú de biztos jellemfejlődésen megy keresztül, és próbálja kiismerni a mi titokzatos bárónkat.
Imádtam amikor borsot törtek nyomozásukkal a rendőrség és a bűnözők orra alá.
Micsoda nyomozópáros!
Az egész annyira eredeti. Más is érzi, hogy mennyire megnézné a filmvásznon?
Egy icipicit azonban türelmetlen is vagyok a két főhősünk miatt, ugyanis úgy kerülgetik egymást, mint macska a forró kását. Mili és a báró közti feszültség csak áll, és nem mozdul előrébb, de azt hiszem ez az a löket, ami repíti tovább az én szívem a következő rész felé. És hiába, a műfaja még mindig krimi, de én nagyon, nagyon várom azt a romantikát.
A másik dolog ami szintén az őrületbe kerget, hogy nem tudtuk meg Richard báró titkát. De végül is, nem az a jó regény, aminek olvasása közben az érzelmeiddel kell hogy megküzdjél?
Összességében szerintem abszolút méltó a moly értékelések szerint a legjobb krimi, kortárs, és romantikus(?) helyezéshez. 

Nagyon jó ötlet volt az írótól, hogy a kötet végén végre megkapjuk a válaszainkat a két könyvvel kapcsolatban. Tetszettek a fejezetek címei is, nagyon mókásak és találóak.
Már megnyugodhatok, mert úton van hozzám a két következő rész. :-)

 Zsú

10/10

/Most kell, hogy megjegyezzem azt is, mennyire szép borítót tervezett a kiadó a könyvre. Gyönyörű történet, gyönyörű köntösben az igazi. :-)

+ Egy figyelmeztetés:
Én is, mint szerintem sok mindenki más, szoktam olvasni egy kicsit elalvás előtt, hogy elálmosodjak. Kedves könyvolvasók! Semmiképpen ne olvasgassátok ezt a könyvet elalvás előtt, ha korán keltek, mert úgy jártok mint én:
a; a kíváncsiságtól és az izgalmaktól nem fogtok tudni elaludni.
b; hajnalig fent lesztek, mert nem tudjátok letenni.

"- Egyéb rangot nem kíván? - billentettem oldalra a fejemet. - Javasolnám a Címzetes Gazember vagy a Bérgyilkosok Céhének elnöki posztját.

- Fölösleges. - vágott vissza Vörös fölényesen. - Mindez már benne foglaltatik az ügyvédi titulusban."

Könyvmolyképző Kiadó 2015
560 oldal

Sarah Maclean - A hódítás tíz szabálya /A csábítás kilenc szabálya 2./

A sorozatokkal mindig az a bajom, hogy nem tudom mit várhatok a következő résztől, ezért félve kezdek bele. Most is így történt.

A történet dióhéjban:
A sorozat második részében megismerjük Ralston márki öccsét, Lord Nicholas St. John-t. 
A szerelemről már rég lemondott sebzett szívű, de annál jóképűbb gavallér egy újságcikk miatt szinte menekülni kényszerül a házasulandó hölgyek elől, így hát kapóra jön neki, amikor egy régi barátja felkéri elszökött húga felkutatására. De mikor elvállalja küldetést még nem is sejti, hogy ezzel kezdi meg csak igazán utazását a szerelem felfedezéséhez.
Lady Isabel Townsend egy kis eldugott zugot rejteget, ahol menedéket nyújt az otthonról menekülni kényszerülő hölgyeknek. A határozott, erős, és akaratos nő, azért hogy titkára ne derüljön fény, bármit képes feláldozni, még akár a kínálkozó szerelem lehetőségét is.

 Könyvmolyképző 2014
448 oldal

 A sorozat első része, annyira jól sikerült, így nagy reményekkel vágtam bele az olvasásba, és ahogy kezdett kibontakozni, nagyon is érdekesnek mutatkozott a háttértörténet. Egy női "menedékotthon", egy csak nők lakta és uralta eldugott házban a 19. században? Igen, valóban érdekes téma, és többször elgondolkodtam rajta, hogy vajon valójában lehettek ilyenek, mert végül is miért ne? Ennek még utána kell járnom! Esetleg hallott már valaki ilyenről?
De visszatérve a történet lefolyására...háát, nem is tudom, egy kicsit most úgy éreztem, mintha valahová sietnem kellene. Olyan sürgető volt az egész, igazából túl akartam már lenni rajta, és úgy érzem, hogy ezt a könyv sugallta felém, pedig tényleg érdekelt a sztori. 
Viszont tetszettek a karakterek. Ahogy az első részben Callie a kis szürke, hétköznapi egyszerűségével, itt Isabel a határozottságával, makacsságával egy erős, karakán nőként lopta magát a szívembe. Illetve annak is őszintén örültem, hogy Lord Nicholas, nem olyan macsó stílusban nyomult, mint kedves bátyja a csábítás kilenc szabályában.
Ja, és még egy pár szó a Gyöngyök és pelerinek című női magazincikk 10 tanácsáról: Nagyon jókat szórakoztam rajta, nagyon találó volt.
Most pedig pont azért lesz nehéz pontoznom, mert ami tetszett, nagyon tetszett benne, ami pedig nem, az nagyon nem, szóval elég szélsőségesek az érzéseim vele szemben.

Zsú

Végülis, azt hiszem, kicsi jóindulattal:

8/10  

-Isabel, meg kellene kérned arra, hogy menjek el.

-Miért? - kérdezte értetlenül.

-Mert különben itt maradok.

Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten /Ambrózy báró esetei 1./

Van nekünk magyaroknak egy különleges képességünk. Ez pedig nem más mint a beskatulyázás. Amiben nincsen idegen nyelvű hangzás, az már jó nem is lehet. S miközben mindenből azt keressük, ami minőségi (ami valami oknál fogva egyenlő azzal, hogy "német" vagy "olasz"...)  észre se vesszük saját értékeinket.
 Íme hát hozok most egy igazi minőségi magyart!

A történet dióhéjban: 
Történetünk mozgatórugója egy tündéri testvérpár Hangay Mili és Emma.
A cselekmény a két lány szemszögéből váltakozva tárul elénk.
-Emma 1896-ban Marosvásárhelyről  Budapestre utazik a milleniumi ünnepségekre. Nagynénje fiára bízza, hogy megmutassa neki a várost, de egyik nap a 16 esztendős leány nyomtalanul eltűnik.
-Négy év telik el a szörnyű események után, mire Mili, és édesapja hírt kapnak Emma eltűnésével kapcsolatban. A lány, hogy utánajárjon nővére eltűnésének hamarosan útra kel, abban a reményben, hogy bejárva a nővére kitaposott ösvényét újabb nyomra bukkan. 
A rengeteg véletlen esemény folytán eljut Ambrózy báróhoz, aki a megoldatlan rejtélyes bűnügyek megszállott önkénteseként segít kibogozni Milinek a szálakat, nem is sejtvén, milyen veszélyekbe sodorja ezzel a lányt, édesapját, és önmagát is.

 Könyvmolyképző 2015
334 oldal

 " Ha érdekes helyen jár az ember, az idő szinte megbolondul, s oly nyargalásba kezd, hogy mire kettőt pislantunk, már el is szaladt a nap."

 Amennyire zavart a könyv elején a furcsa nyelvezet, és a rengeteg idegen szó, (amihez persze a lapok alján számozva megtaláljuk a meghatározást) annyira kilátástalanul szerettem bele.
A cselekmény részletgazdag és lassan bontakozik ki, mégsem unalmas még egy pillanat erejéig sem. Izgalmas, rejtélyekkel teli, mégis humoros, és szórakoztató. Gyönyörű, összetett mondatokkal tarkított, régies, de mégsem túlzó, remekül kidolgozott, érthetően, gyorsan olvasható.
Hogyan lehet egyetlen könyvbe ennyi barátságos, humoros, és imádni való szereplőt összeválogatni? A makacs, és bátor Mili, a mindig morcos Ambrózy báró, a derűlátó és jóságos Terka asszony, és még sorolhatnám a végtelenségig, mind-mind a szívembe lopták magukat. Rendkívül kíváncsivá és mohóvá tett, alig várom a folytatást.
Csak egyetlen egy dolog hiányzik egy nőnek a történetből, amit viszont úgy tudom a következő részben meg is kapunk, és ez nem más mint a romantika.

 Zsú

10/10

 

" A Széchenyi-emlékmű tövébe helyezett virágok bús feje csendesen bólintgatott, amint szirmaikat elérték az égből hulló felhőkönnyek."

Köszönöm Tisztelt Böszörményi Gyulának, hogy létrehozta nekünk ezt az igazi hamisítatlan csodát, és persze köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak, hogy elérhetővé tették számomra.
Olvassuk, élvezzük, szeressük hiszen ez kell nekünk. Magyarokról, magyaroknak.