"...az önutálat az a fajta gyűlölet, amelyet az ember minden
áldott reggel megalapozottnak érez, amikor ébredés után meglátja magát a
tükörben."
A történet dióhéjban:
Sonny egy különleges fiatal, akit tizennyolc éves korában csuktak le gyilkosságért. Azonban a fiú ártatlan, de mivel úgy érzi már nincs semmi számára ezen a világon a drogon kívül, elégedett azzal, hogy kis zárkájában ülve megkapja az adagját, olyannyira, hogy bármilyen bűncselekményt magára vállal, amit a korrupt rendőrség az alvilággal együtt el akar tussolni.
A börtönben mindenki amolyan fura szerzetként gondol a csendes, különc fiúra, akinél jobb hallgatóságot nem is kívánhatnak maguknak, ezért sokan az intézmény lelkésze helyett neki gyónnak, mikor a szívükből kikívánkoznak elkövetett mocskos bűneik. Az egyik ilyen gyónás azonban teljesen megváltoztatja a fiú életét. Kiderül, hogy elhunyt apja nem öngyilkos lett, hanem egy összeesküvés áldozata. Sonny elhatározza, hogy kideríti az igazat apja halálával kapcsolatban, ezért megszökik a szigorúan őrzött büntetés - végrehajtási intézményből, hogy felgöngyölítse az ügyet, és levadássza apja gyilkosait. De arra nem számít, hogy nem akármilyen hálózat működteti a szálakat...
"A szerelem körülvesz, ahogy a gőz a zuhany alatt."
Animus 2014
432 oldal
Adott tehát egy főszereplő, aki látszólag hidegvérrel gyilkolássza végig a könyvet, de mi mégis szeretjük, imádjuk, drukkolunk neki, és csak azt hajtogatjuk, ez az, igazad van. Tök beteg ez az egész, de tényleg így van...
A könyv tele van meglepő fordulatokkal, rengeteg nagyszerű karaktert felvonultat, de a sok szereplő ellenére is végig képben voltam, nem éreztem elveszettnek magam, mindig tudtam ki kicsoda és kivel van.
Nagyon bejött nekem Jo Nesbo stílusa, ugyan azt nem nem tudom a többi könyvében milyen szerkezetben írta meg a történeteket, de engem lenyűgözött ezzel az egyszerű, mégis kiszámíthatatlan írásmóddal. Ahogyan a történet folyamán szépen lassan elénk tárulkoznak az események, egyszerűen esélyünk sincs kisakkozni, mi is lesz a következő lépés.
Így visszagondolva kicsit furcsa (és talán ritka is) ugyan, hogy nem látunk bele a főszereplő fejébe, de olvasás közben ezt szinte észre se vettem, egyáltalán nem hiányzott.
Fantasztikus volt ez a kacifántos, izgalmas történet, egy szerethető főszereplővel, persze néhány önzetlen segítőtárssal az oldalán, egy mindenre elszánt bűnbandával és a korrupt cimboráival, akiket úgy tudok elképzelni, mint egy nagy ragacsos pókhálót, amiből egyszerűen nincs menekvés.
Hát, ha Jo Nesbo e recept szerint írta a többi könyvét is, én vevő vagyok rájuk. Ez az a könyv, amit garantáltan nem fogsz tudni félbehagyni. :-)
Zsú
10/10
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése