Jodi Picoult - Találj rám! /Találj rám! 1./

Jodi Picoult már a legelső tőle olvasott kötettel a szívembe zárta magát. Na de ez a könyve... Ez megvezetett, elvarázsolt, padlóra küldött és belém tiport, mégis a keblére ölelt. Ez az a könyv, ami után fel alá járkálsz és csak azt mondogatod, miért?miért?miért?miért nem lehetett volna valahogy máshogy?

"...a gyász olyan, mint egy ronda kanapé, amitől nem tudsz megszabadulni. Körbedekorálhatod, leboríthatod egy csicsás takaróval, betolhatod a szoba másik sarkába, de végül meg kell tanulnod együtt élni vele."

Fülszöveg:
"A világ tele van olyan emberekkel, akiket senki más nem lát.

Mi a közös Virgilben, Alice-ben, Jennában és Serenityben? Adott pillanatban mindannyian ugyanott voltak – csakhogy nem mindegy, az a pillanat mikor volt az időben.
Jenna, a tizenhárom éves kislány az anyját, Alice-t keresi, Alice viszont nem keresi Jennát. Virgilt tíz éve foglalkoztatja a baleset, amely az elefántrezervátumban történt, s pontosan azóta tudja, hogy egykor, nyomozóként nagyot hibázott. Serenity, az egykori sztármédium épphogy belecsöppent ebbe az ügybe, máris nyakig benne van: vajon megtalálja-e újra szellemi vezetőit vagy továbbra is csak unatkozó amerikai háziasszonyok mindennapjait dobja fel?
A Találj rám! Jodi Picoult legjobb regényeit idézi: a misztikumot a valósággal, a mesét az álmokkal, a bűnt a bűnhődéssel ötvözi."

 "Nincs idegesítőbb, mint olyan jelet kapni, amiről nem tudjuk mire utal."

Ezerszer leírtam már, hogy nem kedvelem a spiritualitással, misztikummal feltöltött könyveket, ideje lenne befejeznem, mert már annyi jött velem szemben, amit aztán elolvasás után imádtam, hogy talán mégis azt mondhatom, hogy szeretem őket, vagyis megválogatva, de bírom őket.

Főként, ha Jodi Picoult szövi bele a történetébe.

Jenna egy imádnivaló kamaszlány, akinek küzdelmébe, hogy megtalálja tíz éve eltűnt édesanyját, bárki bele tudja élni magát. 

Alice karakterére egy kicsit nehezteltem, (természetesen, mert nem voltak meg a miértek) de aztán szépen lassan sodródtam az eseményekkel, és nagyon megszerettem. Nem beszélve az elefántok és az állatok iránti szenvedélyéről. Nagyon nagyot lendített a történeten ez a rengeteg információ, amit az elefántokról megtudunk. Nincs az az ember, aki ne másként nézne a könyv elolvasása után a legnagyobb szárazföldi állatunkra.

Virgil, aki nyomozóként nem tudja túltenni magát egy régerégen elfeledett ügyön, viszont tisztában van vele, egyetlen esélye, hogy békére leljen, ha segít Jennának.

Serenity pedig minden szereplőnk közötti kapocs. (Akit én, bárhogy is írt le a színésznő, nem tudom másként elképzelni, csakis Whoopi Goldberg-ként.) A valamikori sztármédium, aki egykoron hatalmasat hibázott, és meg sem állt a lejtő legaljáig. Állítása szerint minden képességét elveszítette azon a végzetes napon, de Jenna bízik benne, és nagyon úgy tűnik, hogy ez is több már, mint amit a kislány az elmúlt tíz évben remélhetett.

Történetünk pont olyan ütembe bontakozik ki, hogy még véletlenül se unatkozzunk, és meg se próbáljuk letenni a könyvet. A végére pedig azt ajánlom az érzékenyebb lelkűek készüljenek fel:

1-lehet, hogy nem fogsz tudni aznap esete elaludni, mert a történeten fog járni az eszed,

2-legyen nálad papírzsepi, mert esélyesek az alattomosan kicsorduló könnycseppek.

"S akit már elveszítettünk. nem veszíthetjük el még egyszer."

Borsa Brown - Sapho második rész

Míg az első résznél még egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ez a "maffia világ" tetszeni fog nekem, most már kétségem sincs felőle. Jól felépített történet, megszerethető karakterekkel, tele vívódással. Bátran ajánlom az erotikus / romantikus történetek kedvelőinek. Egy mindent elsöprő szerelem története, ami elé az élet megmozdíthatatlannak tűnő akadályokat gördít.
Egy újabb példa, hogy a társadalmi helyzetünk vagy a vérünk mennyire befolyásolhatja, és megpecsételheti a sorsunkat. Az pedig csak rajtunk áll, hogy hagyjuk-e neki.

"Tűz csak ott lobbanhat fel, ahol van szikra."

Fülszöveg:

"Szerelem és megtorlás a bűn kapujában.
Umberto Sapho, a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának vezére, alapos leckét kap. Nemcsak arra jön rá, hogy a hatalom ingatag, mindennap meg kell érte harcolni, hanem arra is, hogy a szíve az egyik legnagyobb ellenségéhez húzza.
Lia Dortella, a nyomozónő, elérheti azt, amit már gyerekkorában kitűzött célként. Apró lépések választják el a lelki békéjétől, de az érzéseivel nem tud harcba szállni.
Mindenkinek megvan a maga fegyvere, és nem fél használni a másik ellen… De megtanulják, hogy „Aki háborúba kezd, annak két sírt kell ásnia!”
Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.
Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!"

 "Ha valamit bánat elveszíteni, akkor öröm érte harcolni!"

 Tartottam ettől a kötettől, mert nagyon-nagyon szerettem volna, hogy izgalmas folytatása legyen a történetnek.
Az első részt egy kicsit dinamikusabbnak éreztem, ebben viszont hangsúlyosabb események követték egymást, és nagyobb szerepet kapott a két főszereplőnk belső vívódása.
Míg az első részben az egész könyvön át ott lebegett annak a lehetősége, hogy Lia előtérbe helyezi nyomozói beosztását a szerelemmel szemben, és ettől egy folytonos feszültség lengett felette, itt már kevésbé érezhető, sokkal inkább őrlődik a lelkében, mint, hogy a düh vezérelné.
Míg Umberto karakterével kapcsolatban hadilábon állok, hiszen egyrészt úgy érzi az olvasó, hogy teljesen rendben van, hiszen nyitott könyv számunkra, máskor viszont egyik látszólag értelmetlen döntést hoz a másik után, és fogalmunk sincs róla, hogy vajon valóban őszinte, vagy minden csak érdek.
Mindkét karakterünk izgalmas, rendkívül jól felépített. Rejtélyesek és kiszámíthatatlanok. Kicsit szívesen beleláttam volna még a Borelli család karaktereibe is, illetve hiányzott ebből a részből Umberto húga és Massimo közötti feszültség. Talán majd legközelebb? ...

Végül sok minden maradt a levegőben, talán nem is véletlenül. Lehetne ezzel még mit kezdeni. Kíváncsi vagyok, hogy folytatódik-e a történetük.

Fábián Janka - A rózsalugas

"... az ember cselekedeteit nem mindig a szív parancsa irányítja."

FÜLSZÖVEG:
 "Radványi Endre az 1848-49-es szabadságharcot még gyermekfejjel éli meg, és a rá következő, sivár években apa nélkül, az „elveszett nemzedék” tagjaként tengődik a világban. Mikor végre megállapodna Balaton-felvidéki birtokán, és a szerelmet is megtalálná, egy váratlan tragédia hatására újra elveszít mindent, és a hazáját is kénytelen elhagyni.
Hátrahagyott szerelme, Anna kétségek közepette és a nyugodt családi élet reményétől megfosztva próbál boldogulni, mígnem egy szerencsés véletlen következtében befolyásos pártfogókra tesz szert a kiegyezés előtti császári udvarban.
Endre Amerikában próbál új életet kezdeni. Új barátokra talál, és egy új szerelem lehetősége is felcsillan számára, ám ekkor kitör a polgárháború, Észak és Dél ádáz harca, amiből az Egyesült Államokba csak nemrég érkezett emigránsok, köztük Endre sem maradhatnak ki.
Túléli-e Endre a polgárháborút, s elképzelhető-e, hogy Anna és Endre sorsa újra keresztezi egymást?"

Libri kiadó
 468 oldal

Minden újabb és újabb könyvnél megfogadom, hogy nem várok tőlük semmit, és nem skatulyázom be előre, mégis mindig azon kapom magam, hogy már rég megtörtént. Pedig milyen jó is lenne, hogy amíg a kezünkben tartjuk, elfelejtünk minden mást, csak egyszerűen belemerülünk a cselekménybe, elutazunk az időben évszázadokat, belebújunk valaki más bőrébe, lazulunk és élvezzük a történetet.
De rájöttem, ha hirtelen döntök egy könyvvel kapcsolatban, azaz bemegyek, leemelem a polcról és már vetem is bele magam, akkor élvezem a legjobban.
Ez most is így alakult.

Kicsit először furcsa volt, hogy ugyan Endre és Anna szemszögéből is teljes képet kapunk, mégis Endre van igazából a reflektorfényben, de aztán hamar megszoktam, és nagyon örülök, hogy a várakozásaimmal ellentétben, nagyon jól sikerültek a róla szóló részek is, teljesen hitelesnek tűnt.
Anna karakterét is nagyon szerettem, viszont kicsit többet is szívesen láttam volna belőle.

Maga a kor, a rengeteg idilli helyszín számomra remek kikapcsolódás volt, annak ellenére, hogy először nem értettem, hogy és miképpen kerül majd az amerikai polgárháború a képbe. De összességében kerek történet, szerethető, és szépen fejlődő szereplőkkel. Volt egy két fejezet, ahol ugyan egyet-egyet ásítottam, de az összkép szempontjából viszont hiányzott volna a történetből.
Ajánlom azoknak akik könnyed kikapcsolódásra vágynak. Egy finom sütemény, és illatos kávé mellé. Na igen és persze a borító... Imádom.

Zsú

9/10

Lisa Wingate - Elrabolt életek

 Vannak könyvek, amik egyszerűen már csak azért is kellenek nekem, mert önmagában olyan gyönyörűek, és hogy is lehetne, hogy egy ilyen szépséges könyv, ne egy fantasztikus történetet rejtsen.

FÜLSZÖVEG:
"Memphis, ​1939
A tizenkét éves Rill Foss és négy kisebb testvére szegénységben, de nagy szeretetben él szüleivel a Mississippi egyik lakóhajóján. A szülők távollétében Rill vigyáz a kistestvéreire, ám egyszer csak idegenek jelennek meg, hogy a gyerekeket a tennessee-i árvaházba vigyék. Bár hitegetik őket, hogy rövidesen hazatérhetnek, a kislány hamar rájön, hogy ez hazugság. Más sorsot szánnak nekik…
Dél-Karolina, napjainkban
Avery Stafford gazdag és kiváltságos családban született, s mindent megkapott az élettől. Szövetségi ügyészként dolgozik, a karrierje szépen ível felfelé, ám súlyosan beteg édesapja miatt egy időre haza kell térnie a szülői házba. Egy véletlen találkozás azonban kényes kérdéseket vet fel benne, és Averynek nem marad más választása, mint hogy elinduljon a múltba vezető hosszú, fájdalmas úton, és feltárja családjának eltitkolt történetét."

Libri 2018
460 oldal

Egyszerűen nem értem, hogyan nem jutott még el hozzám eddig Georgia Tann neve, és a vele összefüggő bűncselekmény sorozat.
 Azoknak, akik még eddig ugyanígy nem hallottak róla:
A gazdasági világválság idején, amikor Amerika jelentette az embereknek az új élet reményét, emberek tízezrei nyomorogtak a kontinensen. Ezt a zűrzavart kihasználva Georgia Tann egy olyan hálózatot hozott létre, ahol gyerekek cseréltek gazdát, holmi árucikként. Több, mint ötezer gyermekről van szó. Mélyszegénységben élő, akár írni-olvasni nem tudó szülőktől csalták ki gyermekeiket, hogy aztán jó pénzért eladhassák őket a dúsgazdag gyermektelen örökbefogadó szülőknek, akiket sokszor szintén csőbe húztak, hogy még több pénzt tudjanak kicsikarni belőlük.Számtalan esetben vették el az újszülötteket már a kórházban, azt hazudva, hogy a gyermek meghalt, vagy írattak alá a szülőkkel olyan szerződést, amit még elolvasni sem tudtak, majd több tízezer dollárért "cseréltek gazdát" szerencsétlen gyermekek. Nem is csoda, hiszen a hálózat működéséhez nem kis összeg szükségeltetett, ugyanis meg voltak kenve a rendőrök, az egészségügyi dolgozók, hivatalnokok, tehát a kétségbeesett szülőknek esélyük sem volt Georgia Tann kegyetlensége ellen.
A gyönyörű szőke, szép arcú kisgyermekeknek még talán szerencséjük is volt, ha lehet ezt mondani, hiszen kelendőek voltak (talán még jó helyre is kerülhettek), azonban rengeteg gyermek esett áldozatul a gondozók nemtörődömségének, hanyagságának, vagy éppen kegyetlenkedéseinek. Gyógyszereket nem kaptak, így közel ötszáz "árva" halt meg miattuk.
Georgia Tann, akit az "örökbefogadás anyja"-ként emlegettek, valójában egy emberkereskedő hálózatot működtetett Tennessee Gyermekotthonok Szövetsége néven, közel három évtizedig, amiből aztán jól megszedte magát. A legszörnyűbb az, hogy híres emberek is népszerűsítették a hálózatát, mit sem sejtve a mögötte lappangó titokról, hogy valójában a kis árvák, nem is voltak árvák.
Minderre 1950-ben derült fény, de a tehetős örökbefogadó családok (érthető okokból) nem engedték, hogy nyilvánosságra kerüljön a gyermekek valódi kiléte, ezért azt zárolták, amit aztán sajnos csak 1995-ben tettek nyilvánossá. (A gyermeküket gyászoló szülőknek már túl későn!)

Egy hatalmas pofonként ért ez a könyv. A valós események köré épített lakóhajón éldegélő Foss család története egyszerűen fantasztikus. De Avery történetével, szerepével, sőt magával a karakterével nem voltam kibékülve. Túl keveset mutatott belőle az írónő, illetve sokszor, talán amit mutatott az meg feleslegesnek hatott számomra. Akkor vagy legyen felépítve lényegre törően, vagy inkább hagyjuk ki a részleteket, mert így elég suta lett szerintem. De az is lehet, hogy én voltam vele túl szigorú, mindenesetre nem kedveltem őt az olvasás alatt.
Viszont, mivel ennyire jó maga az alaptörténet, ez szinte mit sem számít a könyv értékét tekintve.
Örülök, hogy a polcomon tudhatom ezt a kötetet és mindenkinek jó szívvel ajánlom.

Zsú

9/10