Megtaláltam Édesanyám régi olvasónaplóját, és nagyon jókat írt benne erről a könyvről, ezért is ástam elő ezt a már réginek mondható könyvet, amit 1970-ben adott ki a Kriterion Könyvkiadó, Bukarestben.
Ezért nem is az eredeti könyvről teszek fel képet, mert az elég sivár lenne, ugyanis egy sima, világoskék borítóról van szó. Az új kiadásban viszont nagyon szép kis borítót kapott!
A történet:
Bart háborúból tér haza, Japánból. Még elutazása előtt megfogadták, hogy várnak egymásra, Jannal, azonban, azt akkor nem is sejtette, hogy Jan állta a szavát és ott vár rá a kikötőben.
A két szerelmes próbál újra egymásra találni, felfedezni a szerelem örömeit. De nagy boldogságukra árnyék borul, ugyanis kiderül, Jan TBC-s.
Bart megfogadja, hogy bármit megtesz a lányért, és minden pénzét arra áldozza, hogy a lány magánszanatóriumba juthasson, ahol mindent megtehetnek a gyógyulásáért.
Jan bekerül a szanatóriumba, ahol azonban egyáltalán nem érzi jól magát, hiányzik a nyüzsgő város, és a koszfészek kis dohos lakásuk a nővérével, hisz csak ketten vannak egymásnak.
Bart heti egyszer látogatja a lányt, aki nagyon szépen gyógyul, ám amikor egy véletlen folytán ráébred, hogy Bart más nőnél keresi a boldogságot látogatásai között, visszaesik az állapota. Jan mellé már állandó felügyelet kellene, de ezt már nem bírják anyagilag, így kidobják őket.
Jant hetekig otthon ápolják, mivel az állami szanatóriumba várólista van, és kihalásos alapon szabadul fel ágy. S mire bekerül állapota sokat romlik. Közben nővéréről is kiderül, hogy megfertőződött, viszont szolgálata miatt, teljes ingyenes ellátást kap. Innentől, már csak Bart marad Jannak, ezért feleségül veszi a súlyos beteg lányt, s mikor végre bekerül az állami szanatóriumba, ő is vele tart és kisegítőként dolgozik a férfi részlegen, hogy mindig vele lehessen.
A nagy álom, hogy csoda történik és a lány meggyógyul szertefoszlik, mikor a betegség tovább terjed a másik tüdejére és gégéjére.
Jan kérésére a fiú elviszi egy tóparti házba, ahol Bart hazatérése után nyaraltak, s itt ápolja egyedül a haldokló lányt, amíg egy nap csendesen el nem alszik.
Borzasztóan nyomasztott a könyv hangulata és az állandó reménykedés, a kórházak, ahol a négy fal közé szorulnak az emberek, illetve néhol a szereplők makacssága. Nem tetszett, hogy Jan sokszor nem mondja el, amit érez és gondol Bartnak. Bár lehet, ez így volt jó, de engem mégiscsak bosszant. Másrészt meg annyira érezni, hogy a lány nem is akar igazán meggyógyulni. Vagy lehet, csak én érzem így???
Valószínűleg azt akarja ezzel érzékeltetni velünk a könyv írója, hogy milyen kilátástalanság volt akkor, és milyen nehéz volt, ha valakinek nincs pénze, de nekem akkor is kevés volt az az erőfeszítés, amit a lány a saját életéért tett.Írjatok, ha nem jól látom!!! Bár, könnyű mondani, ki tudja hasonló helyzetbe mi hogyan viselkednénk!?
De mindezt leszámítva tetszett, mert nagyon szépen megírt könyv, gyönyörű mondatokkal, és nagyon megindító. A szereplők is szerethetőek.
+Egy mondat a könyvből: ( nem szó szerint idézem, hanem összerakom a lényeget! )
"Aki azt hiszi, ostobaság, ha az ember nem azt csinálja, amit szeret, az még nem jött rá, hogy a kívánságait a lehetőségeihez kell igazítania! "
