Egyszer az orrom előtt vittek el egy példányt az antikváriumból. Így most egy könyvtári példányt sikerült elolvasnom. Talán jobb is volt ez így!
Egy kicsi koreai falucskában egy nő házasságon kívül szüli meg kislányát, ráadásul egy amerikai férfitól. A falubeliek kiközösítik, ők mégis szerényen, ám boldogan élik életüket, de a közösség szabályai szerint az életével kell fizetnie a családja becsületéért. Ezért az asszonyt felakasztják a kislány szeme láttára.
A leány árvaházba kerül, ahol szinte állatként bánnak a gyerekekkel. Ketrecekbe zárva várják, hogy valaki örökbe fogadja őket. Elizabeth szerencséjére, (vagy sem? Ezt mindenki maga eldöntheti.) örökbe fogadja egy amerikai házaspár. De a kislány hamar megérti, hogy lehetetlen számára a beilleszkedés új, keresztény fundamentalista családjába.
Valami egészen mást kaptam, mint amire számítottam. Talán, mert annyira akartam, hogy olyan legyen, amilyennek képzeltem. ( Lehet, hogy a borító miatt is. Mivel, nagyon hasonlít a fent is említett könyv borítójához. Vicces, de még a betűtípus is majdnem ugyanaz.)
Sok -sok apró dolog szúrja az oldalamat. Először is, vannak könyvek, amikbe nagyon is belevalók a tőmondatok, nekem ebbe valamiért nagyon zavaróak voltak. Néhol nem tartottam helyénvalónak a nyelvezetet, még annak ellenére sem, hogy a könyv "visszaemlékezés". Egy kicsi vallásellenességet, és a vallási fanatizmus kigúnyolását is éreztem a lapokon. Szóval maradtak bennem tüskék.
Nekem a könyv szerkezete, nyelvezete, a megfogalmazás módja nem igazán illett a történethez.
Félreértés ne essék. Elizabeth Kim életútja végtelenül szomorú, és megrázó.
Egy koreai leány, aki miután megtapasztalta a kirekesztettség érzését, majd végignézte anyja halálát, egy olyan hitbuzgó, érzelemmentes, elvakult családba kerül, ahol végtelenül bizarr felfogás szerint élik az életüket, nevelik a "leányukat". Mindez ellenére, sosem sikerül igazán elhomályosítania anyja emlékét, így sosem szűnik meg igazán koreainak lenni!
Trivium Kiadó, 2000
Fordította: Nagy Imre
231 oldal
"Veszteség mindenkit érhet mindaddig, amíg emberi kapcsolatok léteznek."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése