Lena Dunham - Nem olyan csaj

Ritka, hogy olyan könyvbe kezdek, amihez azelőtt semmilyen kapcsolat nem fűzött, azaz nem szerepelt a kívánság, vagy a várólistámon, nem néztem ki a borítója miatt a könyvesboltban, vagy nem hallottam/olvastam volna róla pozitív véleményeket. Ebben az esetben viszont kivételt tettem, mert a könyvtár ajánlópultján szembenézett velem és „kiválasztott engem” az elolvasására. Jó ötlet lett volna? Még most sem tudom a választ igazán.

FÜLSZÖVEG:

"Nem vagyok szexszakember, sem pszichológus, ahogy dietetikus sem. Nem vagyok 3 gyerek anyja, és sikeres harisnya-üzletláncom sincs. Viszont olyan lány vagyok, akit nagyon is érdekel, milyen, ha „mindened meglehet” – vallja a szerző, Lena Dunham. Könyvében az összes csajosnak mondott témát szóba is hozza, a pasiktól kezdve az ideális testképen át egészen a karrierig. Mindezt pedig olyan egyedi megközelítésben, szókimondóan és merész humorral, ami tényleg csak egy NEM OLYAN CSAJ sajátja.
Lena Dunham 1986-ban született New Yorkban, ahol jelenleg is él és dolgozik. Az HBO Csajok című Golden Globe-díjas sorozatának írója, rendezője és főszereplője."

Lena Dunham egy igazán erőteljes, nyomulós, szinte már idegesítően narcisztikus karakter. Végletes, és cikis sztorijainak gyűjteménye ez a könyv, amiről egyszerűen nem tudom megmondani, hogy becsülendő az őszintesége miatt, vagy szánandó. Értem én ugyan, hogy ez tényleg a való világ, és igen, igazából így zajlanak a való életben a konfliktuskezelések, a szeretkezések, nem könyvben vagy filmben tökéletesen megkomponált koreográfia szerint, hanem bénázunk, hibázunk, egyszerűen emberek vagyunk. 

Miért is ne adhatna Lena Dunham könyve valamit a fiatalságnak? Hiszen ez az igazság, a valóság, vicces és bolondos, és igen végre ráébredünk, hogy más élete se tökéletes, és nem tündérmese, és hogy mindannyian részben ugyanazokkal a problémákkal küzdünk ugyanazt az utat tapossuk végig,  hasonló akadályokkal. Bár bevallom, nekem túl sok volt az önirónia, és sokszor nem értettem ebben mi a vicces, legjobban Helen Fielding: Bridget Jones naplójára hajaz, amit viszont ebben a kategóriában igazán jó könyvnek tartok(, leszámítva az angol humorát). 

"Sem megfélemlítéssel, sem az értelmi fölény fitogtatásával nem fogod elérni, hogy tiszteljenek. Ez csak úgy fog menni, ha az életed arról szól, hogy teszed a dolgod, és úgy bánsz az emberekkel, ahogy szeretnéd, hogy veled is bánjanak."

      Valahogy nekem semmi különleges nem jött át a könyvből, olyan mint egy nagy katyvasz.  Memoárt akart írni, de mint ahogy ő maga is megfogalmazta a könyvében, nem élt meg még hozzá elég időt, illetve nem is érett meg erre a feladatra. A szerkezete is hagy kivetni valót maga után. Olyan érzetem volt olvasás közben, mintha egy jó másfél éven keresztül jegyzetelte volna az éppen eszébe ötlő emlékeit, amit aztán valaki több-kevesebb sikerrel, és erőfeszítéssel fejezetekre taglalt és csoportosított volna. Volt olyan fejezet ami egyszerűen semmi értelmeset nem mondott nekem, egyszerűen elvesztem benne. Egymondatba sűrítve, szörnyű, összefüggéstelen katyvasz, még csak időrendet sem követ. Nem beszélve a magyar alcímről: „Egy fiatal nő útmutatója az élethez” – kétlem, hogy, ha valaki leírja, hogy húszas évei elején folyton bénázott az életében, hogy eleinte egyáltalán nem élvezte a szexet, és hogy csajokkal is kipróbálta, és a leggázosabb pasikkal feküdt össze, tény hogy megnyugodnak a fiatalok, hogy lám-lám, egyáltalán nem vagyok abnormális és cikis, mégis kétlem hogy útmutató lenne. Inkább a hibáztam és tanultam belőle útmutató. Voltak ugyan benne érdekesebb bölcsességek, de meg tudom számolni egy kezemen is. 

Lena Dunham munkássága igazán tiszteletreméltó, de én nem tudtam őt megérteni, nem éreztem át a problémáit, és nem is értettem a mondanivalóját, pedig csak néhány évvel idősebb nálam, nem tudom, hogy azért mert ő tényleg ennyire különc, vagy csak egyszerűen a társadalmi és neveltetésbeli különbségek miatt, esetleg csak én nem tudtam értelmezni őt? De ha tippelnem kellene, miért íródott ez a könyv, azt hiszem azt akarta kifejezni, hogyan talált önmagára, a kezdeti identitásváltogatástól egészem a fiatal felnőtté válásik, a baj csak az, hogy ez nem történt meg, legalábbis a könyvön belül nem.

4,5/10 :-(

Belenéztem a Csajok (HBO) című sorozatába, de egyszerűen nem jött be, azt hiszem egy rész elég is volt belőle. 

Azonban a neten kutakodtam utána, és minden attól zeng, hogy fejlődik, egyre karakteresebb, és teljesen más a világképe, és önképe, mint ahogy a könyv kibontja őt. Hááááát. Talán majd később kap még egy 

esélyt.