Elizabeth Adler - Nyár Capri szigetén

Két dolog van az életemben, amitől megszűnik létezni körülöttem a világ. 
Az egyik, ha leülhetek egy csendes szobába egy hófehér vászon elé az ecsetemmel a kezemben.
A másik egy jó könyv, mint például ez.

A történet:
Bob egy gazdag iparmágnás,aki autóbalesetben életét veszti. Viszont leveleket és végrendeletet hagy hátra, amiben 6 ember nevét említi Montana nyomozónak, aki egyben jó barátja és bizalmasa is volt. A 6 név, hat lehetséges gyilkost takar. De ki akarhatta leginkább Bob halálát?

Daisy, Bob titkárnője és egyben legjobb barátja és Montana nyomozó összefog, hogy kiderítse, a hat ember közül ki lehet a gyilkos. 

Bob részletes utasításokat ad hátrahagyott leveleiben. A gyanúsítottakat egy földközi tengeri luxushajoutra viszik, amit Bob áll, ráadásul még fizet is nekik érte, nehogy valakinek eszébe jusson otthon maradni.

Közöttük van egy volt feleség, egy szerető, két ex üzlettárs, egy régi barát és egy örök szerelem.
Persze az út során fény derül mindenki mocskos titkára és indítékaira. Majd az út végén, mindenki aki megérdemli, kap egy új esélyt Bobtól a végrendeletében.

Ahogy a nyomozópáros történetekben lenni szokott, itt is egymásba gabalyodik Daisy és Montana. Szerencsére ez nem túl "nyálas". Szerintem még nagyon is belefér.
Na és persze a csattanó, az elmaradhatatlan gyilkosunk, nos azt képtelenség előre megfejteni. Bár bevallom kicsit azért én is jó irányba gyanakodtam, de így is nagyon meglepő volt a vége.

Tetszett a könyv, jól elszórakoztatott. Jó volt, hogy nem csak az "ügy" állt a középpontba, hanem szerepet kapott egy kis romantika és szép tájleírás. Ettől jobban át tudtam élni, oda tudtam képzelni magam a hajóra.

Csak egyetlen bukkanó volt a könyvben. Nekem ez a 250. oldal táján volt, hogy valamiért kicsike unalmat véltem érezni, de lehet, hogy csak az álmosságom zavart meg, mindenesetre, ott nekem volt egy holtpont, ahol át kellett esni, de aztán ment minden, gördülékenyen, és izgalmasan.
+ Előfordult, hogy elvesztem a nevekben(főként a hajóra érkezéskor a férfinevekre, nagyon oda kellet figyelni, nekem kicsit sokan voltak. :-)
Viszont tetszettek a karakterek. Mindenki szerepe nagyon találó volt.

Két dolog biztos:
1. Ez volt az első Elizabeth Adler könyv, amit olvastam.
2. Nem ez volt az utolsó.

+ Egy mondat a könyvből: (nem szó szerint idézve)

"Mindig nézd a dolgok pozitív oldalát! Nem zsákutcában vagy, csupán keresztúthoz érkeztél. Rajtad múlik, merre mész tovább! "





10/8

2 megjegyzés:

Ancsa980 írta...

Szia Zsú!

Én Elizabeth Adlertől jelenleg a Villa Mimosa Titkát olvasom!
Én sem olvastam még eddig tőle könyvet,de nagyon tetszik,így én is mindenképp szeretném folytatni Adler könyveinek megismerését! :)
Többek között ezt is!

Képzeld,jelenleg a Burokra sem sikerült ráhangolódnom! :S De nem adom fel! :)

üdv: Ancsa

Ancsa980 írta...

Nem tudom ajánlottam e már ,hogy nézz be hozzám,ha van kedved:

http://ancsaszemevel.blogspot.com/

:)

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Design in CSS by TemplateWorld and sponsored by SmashingMagazine
Blogger Template created by Deluxe Templates

Blogger Templates