B. A. Paris - Zárt ajtók mögött

Már nagyon régóta szemeztem a könyvvel, de valahogy feledésbe merült. Aztán a múltkor a könyvtárban, mivel semmit nem találtam a kínálópulton, eszembe jutott és elő is jegyeztettem magamnak. Íme hát az eredmény!
"Néha úgy érzem, megőrülök. 
Tulajdonképpen nem is bánnám."

A történet dióhéjban:
Grace egy nehéz sorsú fiatal nő, akinek szülei rideg távolságtartó emberek, így arra kényszerül, hogy hamar elhagyja a családi fészket, ráadásul Down-szindrómás húgát is a szárnyai alá veszi. 
Egy véletlen folytán azonban megismerkedik egy híres, jól menő ügyvéddel, aki egyszerre minden problémájára gyógyírt jelent, ráadásul a lány fülig beleszeret hódolójába. 
Nemsokára összeházasodnak, és Grace belecsöppen egy teljesen más világba, egy olyanba, ami eddig a rémálmaiba se létezett, és ami még ennél is rosszabb, hogy tudja, elkerülhetetlen,  hogy a húga is ugyanerre a sorsra jusson. A lány mindenre elszántan keresi a kiutat rettentő helyzetéből, de napról napra fogy az ereje, az ideje, és be kell látnia, hogy minden irányba csak falakba ütközik...

Művelt nép könyvkiadó 2016
320 oldal

Nem tudtam, mire számítsak a könyvvel kapcsolatban, csak a molyok jelenlegi 86%- os átlag értékelése volt az egyetlen támpontom, hiszen ennél jobban nem akartam, hogy bárki, vagy bármi is befolyásoljon.
Kezdjük talán a szerkezeti dolgokkal. Az egész történetet főhősünk, Grace szemén keresztül látjuk. Tetszett, és különlegessé tette az egészet a váltakozó időrend, haladunk egyrészt a jelenben, másrészt a múltban is fejezetenként váltakozva. Az azonban nem nyerte el a szimpátiámat, hogy egész végig olyan érzésem volt, mintha egy általános iskolás "Mit csináltál a nyári szünetben?" fogalmazást olvastam volna. Tényszerű volt, részletekbe menő, de Grace érzelmei gondolatai mégis, mintha árnyékba ragadtak volna. Egyszerűen képtelen voltam a szerepébe élni magam, és úgy érzem ez egy kicsit a leírás, megfogalmazás számlájára írható.
Az viszont nagyon tetszett, hogy szerepel benne egy teljesen különálló, mégis kulcsszerepet betöltő szereplő, Milli, Grace húga, aki egy végtelenül szerethető karakter, és nagyon tetszett a szerep, amit az írónő talált ki neki.
Az biztos, hogy ez egy nagyon beteg elme, nagyon beteg története, de hogy rettegtem volna olvasás közben az erősen túlzás lenne. Mindenesetre tetszett a történet, és hajtott a kíváncsiság, hogy megtudjam mi is lesz végül Grace sorsa. Bevallom jó darabig tejesen mást gondoltam, mint ami végül történt, ezért viszont plusz pont, mert igazán jól megvezetett az írónő a rengeteg kilátástalan helyzettel. De nem szaporítom a szavakat, nem egy hosszú olvasmány, tehát tessék kézbe venni és elolvasni, mert igenis ez egy rövid, de annál jobb könyv.
Zsú
9/10

Csikász Lajos - A kuruc király (A félhold alkonya 2.)

 Egy nagyszerű sorozat második részét hozom Csikász Lajostól A kuruc királyt!

Fülszöveg:
"Magyar ​Királyság, ezerhatszáznyolcvanas évek. A három részre szakadt ország nagy részét a török tartja megszállás alatt, a magyar királyi címet bitorló Habsburg Lipót birodalma tartományává akarja alacsonyítani a nemzetet, Apafi Mihály Erdélyi Fejedelemsége teljes mértékben a Portától függ, nem tud, és talán nem is akar a magyar függetlenségi harc élére állni.
A császári végvárakból elbocsátott vitézek, a vad és zabolátlan hajdúk, az udvar kegyéből kiesett, birtokukat vesztett nemesek, az üldözött protestánsok és a mindenféle rendű és rangú földönfutók az ország keleti részében gyülekeznek. Ők a „felkelők”, az „insurgensek”, a „kurucok” az egyetlenek, akik a független Magyar Királyságért és a vallásszabadságért harcba szállnak. Az ő vezérükké választják 1680 elején a fiatal, feltörekvő késmárki grófot, Thököly Imrét.
Csikász Lajos A félhold alkonya című regénysorozatának második kötete, A kuruc király szerves, de önállóan is olvasható folytatása a sorozat első részének, a Vörös-kék lobogóknak. Thököly Imre a szultán fermánjáért cserében vállalja, hogy a török és az erdélyi sereg támogatásával elfoglalja Fülek várát. A vár védői Koháry István várkapitány vezetésével készülnek az ostromra, ám a császári seregtől várt segítség egyre csak késlekedik, és végül majdnem tízszeres túlerővel szemben kell felvenniük a harcot...."


       Gold Book kiadó 2017
                320 oldal

Az első rész után sajnos rögtön nem tudtam belekezdeni a másodikba, a könyvtárból kivitték előlem. Akkor megvárom míg visszahozzák, gondoltam. Mire legközelebb néztem a katalógusban már valaki elő is jegyeztette, így még egy hónapot várnom kellett.  :(  Nem gondoltam volna, hogy ilyen kapós ez a regénysorozat. De eljött az én időm, mert én is előjegyeztettem. Vártam már nagyon az sms-t a könyvtárból, hogy mehetek a könyvért. Az addigi olvasásaimat úgy alakítottam, hogy arra végezzek mire A kuruc királynak nekiállhatok. Egyszer csak csipogott a telefonom, és megjött az értesítés hogy mehetek a könyvért. Kivettem és bele is vetettem magam az olvasásába.

A történet ott folytatódik, ahol a Vörös-kék lobogók befejeződik Kassa várának ostrománál. Innét kapcsolódhatunk be a cselekménybe. Míg az első kötetben három szálon futnak az események, a másodikban csak kettőn. Ezeket váltogatva meséli el az író a történetet. Így tudhatja meg az olvasó mi is történik egy időben két helyszínen.
Egyik helyszín a Füleki vár, és a várvédők szemszögéből látjuk a cselekményt. A másik a török és kuruc tábor, és az ostromlók szemszögéből élvezhetjük a történések menetét.

A Kuruc király igazából Fülek ostromának lépésről lépésre való feldolgozása. Kassa hamar megadja magát a török és kuruc sereg nagysága láttán. Miután elfoglalták a várat az egyesített hadak Fülek irányába veszik az útjukat. A török szemében régóta nagy szálkát mutató Koháry István várkapitány által védett füleki vár elfoglalása az elsődleges cél.
Az egész ostrom leírása a könyv körülbelül kétharmadát teszi ki. Csikász Lajos zsenialitását mutatja, hogy ilyen hosszan úgy volt képes megírni a cselekményt, hogy az olvasó figyelmét képes fenntartani végig a várostrom elmesélésével. Mindig vitt bele új színt vagy egy történeti csavart nem csak simán az öldöklést írta le. De azért voltak benne jócskán véres csatajelenetek is és persze a humoros részek sem maradhattak ki. Nagy részletességgel tárja az olvasó elé a védők és a támadók elszántságát. A várban lévő főhőseink jelentős túlerővel kell hogy szembenézzenek, de minden elszántságukat és bátorságukat beleadva hősiesen védik a várost.
Míg a török-kuruc táborban sörbet iszogatása közben nézi Tököli és a budai pasa a vár ostromát és az ágyúzást, addig a védők kimerülve szomjasan életük kockáztatásával próbálják visszaverni a támadásokat. Sokszor nagyszerűen fogalmaz meg dolgokat az író, ami kifejezetten tetszett. Én ennek tükrében teljesen átéltem a könyvnek köszönhetően a vár ostromát otthon a kanapén olvasva. Hogy miként alakultak a várostrom menetének sorrendjei, és hogyan ér végül véget az ostrom azt a könyv elolvasásával tudhatjátok meg.

Összességében nagyon tetszett a második kötet. Egy igazi történelmi regény. A sorozat és maga az író is a  kedvenceim közé lépett elő.  A könyv minden szempontból kiszolgálja az olvasót. Nagyon várom majd a folytatást ha tervezi az író további részek megírását. Remélem minél hamarabb a kezemben tarthatom majd és olvashatom miként is fognak alakulni kedvenc főhőseim kalandjai. :)

Krisztián 

 10/10

A sorozat részei: 
                            -Vörös-kék lobogók (A félhold alkonya 1.)  


Karen Rose - Érints meg

Mindenkinek kell néha-néha egy ütős krimi. Ha legközelebb te is szívesen olvasnál egyet ajánlom ezt a könyvet!

"Vannak pillanatok, amikor majd felrobbanok, és legszívesebben letépném az elkövető fejét. Attól vagyok jó rendőr, hogy nem teszem meg. Attól vagyok ember, hogy ezt akarom tenni."

A történet dióhéjban:
Tess egy jól menő pszichiáter, aki egyik napról a másikra belebonyolódik egy gyilkossági ügybe.
Mivel a betegei nagy része kényes ügyek résztvevője, akik bármit megtennének, hogy titkukra sose derüljön fény, nem beszélve arról, hogy nem egy gyilkos ül rács mögött és szigorúan őrzött pszichiátriai intézményben a doktornő szakvéleménye jóvoltából, Tess ráébred, hogy valaki rá akarja kenni a gyilkosságot. 
Viszont a dolgok egyre csak bonyolódnak, amikor újabb gyilkosságok történnek, és az áldozatok egytől egyig a kezeltjei, Tessnek, pedig nem csak a nyomozókat kell meggyőznie arról, hogy nem ő kergeti öngyilkosságba az áldozatokat, hanem az egyre gyérülő számú betegeit is.
Ahogy növekszik az áldozatok száma, úgy válik egyre biztosabbá, hogy a legfontosabb célpont maga a doktornő...

Ulpius-ház 2010
628 oldal 

Csak azt tudnám, miért állt ez a kötet már évek óta olvasatlanul a polcomon. Ha tudtam volna, hogy ennyire jó sztorit rejt már réges-régen "kivégeztem" volna.
Imádtam a történetet, szinte sodortak magukkal az események és én csak egyre kíváncsibb lettem, hogy vajon ki üldözheti Tess-t. Nagyon jók a karakterek is, a komoly és tiszteletet parancsoló doktornő, akinek jégszíve érző lelket takar, és a komor, de jóképű és előítéletekkel teli nyomozó.
Ugyan nem egy lélegzet visszafojtós történetről beszélünk, és olvasás közben sem járjuk át a lakást, hogy csukva vannak e az ajtók, ablakok, mégis nagyon izgalmas a történet egy csipetnyi romantikus szállal, amiről mindenki eldöntheti, hogy tetszett e neki vagy sem. Engem bevallom nem igazán nyűgözött le, én nem hiszek ezekben a "három napja ismerem és totál kész vagyok" szerelemben, sem abban, hogy ez egy ilyen szituációk közepette működőképes lenne, de ez csak az én véleményem. Mindenesetre az biztos, hogy azért a romantikus szál abból az okból kifolyólag, hogy enélkül túl száraz lett volna, mindenképpen kellett bele.
Amit még kiemelnék, hogy azért a könyv nagy részében nem lehetett kisilabizálni, ki mit fog lépni legközelebb és ezért plusz pont, mert az, valljuk be, elég kellemetlen tud lenni.
Mindenkinek ajánlom a könyvet, és azt kell mondjam az írónő ezennel állandó helyet bérelt magának a polcomon.

Zsú
10/10



Edward Kelsey Moore - Szikomorfán születtem

Kellett most nekem valami csajos, könnyed, humoros olvasmány, és mivel már rég itt csücsül a polcomon ez a kötet, hát belekezdtem.

"...amit mi csodának hívunk, az valójában pontosan az, aminek történnie kell. S mi vagy megyünk vele, vagy az útjába állunk."

Fülszöveg:
" - ​Irtó ronda ez a ruha rajtad… A nagymamám varrta nekem. Szépen tud varrni, de már nem lát. – Azzal a szájába tömött egy másik karamellát, és hozzátette: – De nem ez a legrondább. Azt majd holnap veszem fel.”
Ezzel a párbeszéddel indul két kislány életre szóló barátsága az ötvenes években, és hamarosan elválaszthatatlan társuk lesz egy harmadik is, akivel a poros amerikai kisváros közismert trióját alkotják. Évtizedekkel később még mindig törzsasztaluk van Earl mindenki által kedvelt, Amennyi beléd fér nevű vendéglőjében.
Itt ebédel – családostul – a vasárnapi istentiszteletek után a három, immár középkorú barátnő is: a különös képességekkel bíró Odette, Clarice, a háziasszonyok gyöngye és a gyönyörű Barbara Jean. Már mindhárman megtalálták lelki nyugalmukat, de nem akármilyen éveken vannak túl. Hogy mi történt velük és Amerikával a megelőző évtizedekben, azt fergeteges humorral beszéli el a szerző, aki úgy mesél emberi gyarlóságokról és érzelmekről, hogy közben minden figurát megért és szeret. Edward Kelsey Moore, a chicagói csellista-író könnyes-vidám regénye kiváló szórakozást ígér."


I.P.C. 2014
384 oldal

Bevallom, nem túlzottam csigázott fel ez a fülszöveg, sőt, amikor elkezdtem a könyvet még azon is elgondolkodtam, úgy a 150. oldal táján, hogy inkább visszateszem pihenni a polcra.  Úgy éreztem csak pörögnek a lapok, de ez a történet nem halad semerre se.

De aztán nagy nehezen belelendült a történet, és nem is akárhogy. Kicsit a jeleneteket a Született feleségek című filmsorozathoz tudom hasonlítani.
Három teljesen átlagosnak tűnő, mégis a maguk módján különleges sorsú nőt ismerhetünk meg, akik egy egész életen át a legjobb barátai egymásnak.
Clarice az odaadó feleség, és ígéretes tehetség, de az élet nem azt szánta neki, amire számított.
Odette a szókimondó, bátor asszony, akit még élete alkonyán is próbatétel elé állít a sors.
Na és persze Barbara Jean, az örök szépség, aki valamikor régen talán rosszul döntött, és nem tudja még, hogy sosem késő...
Váltakozva járunk múltban és jelenben, így ismerjük meg, hogyan is jutott a három elbűvölő kislány a mindenki által annyira áhított révbe.
A végére egy szép kerek történetet kaptam, ami így összességében remek kikapcsolódás volt, hiszen megnevettetett, megsiratott, kellőképpen kikapcsolt. Voltak ugyan benne olyan pici kis részek, amikor elkalandoztam, illetve előfordult az is, hogy nem voltam képben a szereplőkkel, de úgy érzem ez nem von le a könyv értékéből, hiszen egy nagyon szívmelengető történetet ismerhettem meg, szerethető szereplőkkel. Ez az a fajta könyv, aminek bezárása után elfog az elégedettség, és megcsillan a remény a szívünkben.

Zsú
9/10

"Kész csoda, gondolta Clarice, hogy ez az ördögi, örök időktől létező, megzabolázhatatlan érzés, a szerelem képes egyszer felütni a fejét, és mindent összezavarni olyankor is, amikor az ember már a legkevésbé sem számít rá."

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Design in CSS by TemplateWorld and sponsored by SmashingMagazine
Blogger Template created by Deluxe Templates

Blogger Templates