Kristin Hannah - Fülemüle

 Annyiféle szemszögből olvashatunk manapság a második világháborúról. Számtalan könyv állít emléket a koncentrációs táborokban elveszetteknek, a fontvonalon elesetteknek, vagy a bombázások áldozatainak, de én még eddig nem olvastam a nők szerepéről mindebben, az igazi női hősökről.

"Én még ahhoz a generációhoz tartozom,amelyik nem várta el,hogy minden veszélytől megóvják.Emlékszem,milyen volt azokban a napokban,amikor azt várták az embertől hogy okos döntéseket hozzon.Ismertük a kockázatokat,mégis vállaltuk őket!"

FÜLSZÖVEG:

" Franciaország, ​1939
Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.
Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért."

Park Könyvkiadó 2017

542 oldal

 

 "A szeretetnek erősebbnek kell lennie, mint a gyűlöletnek, különben nem létezik jövő a számunkra."

Annyi érzelmet sűrített ebbe az 542 oldalba az írónő, hogy az valami zseniális. Az oldalak elperegnek, és szinte észre sem vesszük, mennyi mindenről is szól ez a könyv. Még felsorolni is hosszadalmas.

Vianne (bevallom nekem a karaktere annyira Joanne Harris - Csokoládé -jának főszereplője, bár erre nagyban rásegített az azonos név is, ezért őt nem tudtam másképpen elképzelni, csak Juliette Binoche - ként) a családanya, aki bármire képes, hogy túléljék kislányával a háborút, és reméli, hogy, ha a háborúból végre hazaérkezik a férje, minden újra úgy lesz, mint régen.

Isabelle, a húga viszont egész máshogy látja a háborút. Vérbeli lázadó típus, aki nem túlélni akarja, hanem részt venni benne és lassanként meg is találja a szerepét, nem kis áldozatok árán, az életét kockáztatva másokért az Ellenállási mozgalom részese lesz.

Talán Vianne a szívemhez kicsit közelebb állt, de szerettem Izabelle-t is. Nagyon tetszett, hogy mindkét női főszereplőnkhöz ilyen közel engedett az írónő, szinte velük lélegezhetünk.

Ha nagyon össze akarnám sűríteni, azt kell mondanom, ez a könyv minden volt, amit tudnunk kell a háború következményeiről. Arról, hogyan szakadtak szét a családok, vagy éppen hogyan menekültek kilátástalanul. Az otthon maradottaknak pedig nem volt más választásuk, mint, hogy reménnyel a szívükben várjanak és túléljenek, bármi áron. Vagy esetleg maguk is elindították a saját kis háborújukat. Az életüket kockáztatva küszködtek a saját igazukért, a hazájukért egy jobb élet reményében.

Látjuk, hogyan váltak felnőtté a gyermekek egy szempillantás alatt a háború gyötrelmeitől. Na és mi van a hazatértekkel? Vajon lehet-e minden ugyanolyan, mint előtte? Kötve hiszem. Az embereket megváltoztatta a háború. Megtörte őket. Hiába lett vége és bárhogy is élte túl, mindegy, hogy otthon volt és megalkudott, vagy menekült, esetleg körmeszakadtáig küzdött, akármit is tettek mindent magukkal kellett cipelniük az emlékeikben, életük végéig, s csak reménykedhettek, hogy valahol valamikor újra teljes egészek lesznek majd.

Gyönyörű, megrázó és szívszorító történet volt. Mindenkinek szívvel ajánlom.

Zsú

10/10

"A sebek begyógyulnak. A szeretet kitart. Mi megmaradunk."