Kedves látogatóim!
Egy hónapig szünetet kell tartanom az olvasás terén, ezért hivatalosan is lelakatoltam a könyvespolcom.
Sajnos (Vagy nem sajnos?) vizsgaidőszakom van, így egy percem se jut az olvasásra.
Nem is olyan rég kaptam egy díjat, amit legközelebb meg is osztok veletek egy bejegyzésben.
De, hogy ne legyen teljesen felesleges a bejegyzés, megosztom veletek legújabb filmes élményem!
Fekete Hattyú
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 108 perc, 2010
A visszahúzódó, anyja árnyékában élő balerina Nina elnyeri a Hattyúk tava előadás címszerepét. A művészeti vezető Leroy tökéletesnek titulálja a lányt a szerepre, azonban kétségei vannak a lány képességeit illetően a fekete hattyú megformálásban. Mindkét szerep más egyéniséget igényel, azonban mindkét szerepet ugyanazon táncosnak kell előadnia. Míg a fehér hattyú az ártatlanságot és a kecsességet, a fekete az érzékiséget és csalfaságot hívatott megtestesíteni. Leroy úgy véli egy másik balett-táncos lány, a könnyed és laza Lily jobban képes megformálni a hattyú fekete énjét.
Valójában kedvelem az elvont filmeket, ezért is kezdtem bele, nem számítva túl sokra (már bocs).
A film tartalombeli leírása tulajdonképpen semmit sem mond. Nem mintha a film többet mondana.
Igazából annyira vegyes érzések kavarognak bennem a filmet illetően, hogy nem is tudok összefüggően fogalmazni róla. Engem egyszerűen fogalmazva: felkavart. Abba a kategóriába tartozik, amikor véget ér csak ülünk a folyó felirat előtt és nézünk szótlanul. Próbáljuk feldolgozni és megérteni. Kielemezni a mondandóját. Sikeresen vagy sikertelenül!
Mindenesetre nem volt rossz.
Nálam 10/7. - :-(
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése