Nem tudok magyarázatot találni, hogy miért vettem a kezembe ezt a könyvet, mert éppen egy másik könyvet olvasok, de mindenképpen közrejátszott az a tény, hogy ne tudtam elaludni egyik éjszaka így levettem a polcról a legközelebb eső könyvet, ami ez volt, kinyitottam és a kezemhez ragadt.
Nem is tudom hogy jellemezzem a könyvet, ami különben egy szerelmi szállal körbefont lightos krimi. Különösképpen nem nagy szám de azt hiszem tanulhatunk ebből a könyvből, méghozzá a megbocsájtásról. Ez az ami miatt tetszett a könyv.
A történet: A főhősünk Miles egyedül neveli kisfiát, Jonaht , ugyanis Missy, a felesége 2 évvel ezelőtt cserbenhagyásos gázolás áldozata lett. A baleset okozóját azóta sem találják.
Az iskolába ahova Jonah jár új tanárnő érkezik, aki felhívja Miles figyelmét, hogy Jonah le van maradva a tananyaggal, ráadásul nem is kicsit, és felajánlja hogy segít behozni neki a lemaradást. Lassacskán Sarah ( a tanárnő ) és Miles egymásba szeret, mint ahogy már az olvasó előre sejti.
Mégis van a könyvben egy bizonyos szál, ami folyamatosan tartja a kíváncsiságot az olvasóban.
A történet írója első szám egyes személyben dőlt betűvel jelenik meg a sorok között, s mint kiderül, ő Missy halálának okozója. Tehát a gázoló ott van Miles szeme előtt, mégsem sejti senki ki lehet ő.
Mire kiderül, kissé elszabadul a pokol, és tanúi lehetünk az emberi megbocsájtás felső fokának, amikor rájövünk, hogy bizonyos tényeken a bosszú nem segít. Nem fog tőle megnyugodni a háborgó lelkünk.
Nem mondom, hogy majd megőrültem, úgy olvastam, mert az nem felelne meg a valóságnak, de szerintem tanulságos történet volt.
10/6
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése