Péterfy-Novák Éva - Egyasszony

Egy számomra nagyon kedves "Csajszitól" kaptam kölcsön ezt a könyvet. Jelezte ugyan, hogy lelkileg készüljek fel, de szerintem erre lehetetlen felkészülni.
Az ember csak olvassa, döbbentem, lemerevedve, gombóccal a torkában, de letenni nem tudja.
Nem, mert végig vár, valami csodát, valamit ami felszabadítja, mindezen szenvedés alól, de mind tudjuk, hogy nincs semmi ami mindezt felülírná. Nincs megnyugvás. Nincs semmi...

Mélyen meghajlok Péterfy-Novák Éva előtt, hogy képes volt megírni, és ezzel újraélni mindazt a szörnyűséget, ami vele történt.

Összefoglaló:
"Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve
Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak.
Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar."

A könyv hullámokban árasztott el különféle érzelmekkel, de leginkább, valamiféle elszántság volt amit éreztem, összeszorított foggal küzdöttem vele.

Mi mind külön - külön buborékban élünk, éljük a kis saját világunkat, a kis aprócseprő problémáinkkal. Észre sem vesszük, sokan mekkora terhet visznek a vállukon egész életükön át. Szeretném kinyújtani a kis buborékomat és megóvni, őket is bezárni, hogy mindezek után ne érje őket több bánat, több keserűség.
Mindenkinek ajánlom, olvassátok el!