Így lett, hát, hogy a szívet melengető történet helyett egy jó nagy pofont kaptam.
"A vidéki kisvárosban élő rövidáruboltost, Jocelyn Gourbette-et egy nap hatalmas szerencse éri: nyer a lottón. Bármit megvehetne magának, amit csak akar, őt mégis az foglalkoztatja, nem éppen most veszít-e el mindent, ami fontos volt számára."
Jocelyn Guerbette, a 47 éves családanya, férjével Jo-val éli nem túl eseménydús életét egy kis franciaországi városkában. Két gyermekük kirepült, a harmadikat születésekor elvesztették. Jocelynnek egy kis rövidáru boltja van, a férje pedig egy gyárban dolgozik. Így szerényen, de "boldogan" éldegélnek a kis világukban, mígnem Jocelyn meg nem nyeri a lottó főnyereményt.
De ő nem, hogy őrült költekezésbe nem kezd, még csak meg sem mondja senkinek, hogy mekkora szerencse érte. Jocelyn számba veszi, kis életüket és nagyravágyó terveit legyőzve arra a megállapításra jut, hogy inkább választja mostani élete nyugodt kis hétköznapjait, az apró boldogságokkal, mint a luxus nyújtotta kényelmet, de egyben bizonytalanságot. De van valaki, aki ezt teljesen máshogy képzelte el...
A könyv olvasása közben az ember fejében folyamatosan közhelyek kattognak olyanok, mint a "pénz nem boldogít", illetve a " na, én megmondtam, hogy ez lesz".
Lényegében az egész könyv erre épül. A csalfa vágyainkra. Annak ellenére, hogy tudjuk az életünk megváltozna a pénz hatására, és vele együtt mi is, mégis vágyunk egy rakás pénzre, mert hazugság azt mondani, hogy valaki nem álmodozott arról mit is venne, ha hirtelen nagyobb összeg ütné a markát. Később pedig nem e gondolt arra, hogy mennyire is lényegtelen, haszontalan lett volna, ha megveszi ezt, vagy azt.
Nyaralásunk alatt a férjem egy hatalmas Yacht mellett állva megkérdezte tőlem, ha lenne neki egy ilyenje hajóznék e vele a tengeren. Én azt feleltem, nem. Mire ő: miért, hiszen attól még én lennék az.
-Nem, hidd el, hogy akkor már valaki más lennél.
De mindeközben behunytam a szemem, és szinte éreztem a sós levegő csiklandozását, ahogy a hajamba kap a szél, és előttem terül el a végtelen tenger, a Yacht fedélzetén ülve egy hófehér bőrfotelen, Pina Colada-t kortyolgatva.
Ezek vagyunk mi emberek a gyarló vágyainkkal.
Nem is tudom igazából eldönteni, hogy most akkor ez a könyv tetszett nekem vagy sem. Már maga az a gondolat is kíváncsivá tett, hogy férfi szerzőként női főszereplővel írta meg Grégoire Délecourt ezt a történetet. Női szemszögből, női gondolatokkal, érzésekkel.
Akárhogy is csinálta, sikerült neki. Egészen bele tudtam élni magam Jocelyn Gourbette szerepébe.
Igazán reális történet a vágyainkról, álmainkról, emberi kapcsolatainkról, a pénz hatalmáról, arról, hogy mi mindent vagyunk képesen elviselni mi, NŐK.
"A korábban reklámszakemberként dolgozó Grégoire Delacourt Franciaország egyik legnépszerűbb írója. Már első könyve, a L'Écrivain de la famille (Te vagy az író a családban) számos díjat nyert, de a 2012-ben megjelent Vágyaim listája közel félmillió példányban kelt el, színdarab és film is készült belőle."
10/8
Park Könyvkiadó 2014
Eredeti cím: La liste de mes envies
Fordította: Tóth Réka
188 oldal
"Van amit el kell engedni, hogy élni tudjunk. Nem lehet minden fájdalmat őrizgetni, ragaszkodni hozzá."
" A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert csinál."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése