Jodi Picoult - Vezeklés

Még tavalyi nyaralásunkon olvastam ezt a könyvet először. Tehát ez már a második olvasás volt, de legszívesebben most azonnal újrakezdeném.

Sage Singer egy keresztény pékségben dolgozik pékként. Szereti a munkáját, mert éjjel kell dolgoznia, így senki sem láthatja sebhelyes arcát. A lelkileg és testileg sérült, a világ elől elbújó fiatal lány három éve vesztette el az édesanyját, ezért a "Segítő kezek"- be, egy a szeretteik elvesztésének feldolgozását segítő terápiás csoportba jár, ahol a világtól elbújva éldegélő Sage új barátra lel Josef, egy kilencvenes éveit taposó idős ember személyében. Ám nemsokára kiderül, hogy Josef, nem véletlenül választotta őt barátjául. Bevallja, hogy SS tiszt volt a halálfejes osztagban, az Auschwitz-i koncentrációs táborban, és feloldozást kér bűneiért a zsidó származású lánytól, illetve megkéri, hogy segítsen neki meghalni. A lány először megrémül, majd felkeres egy az emberiség ellen elkövetett bűnösöket kutató csoportot. De a bűnösségét nem is olyan egyszerű bebizonyítani, és ha mégis, joga van e ítélkezni a férfi felett, vagy ha teljesíti a férfi kérését, nem-e lesz ő is ugyanolyan szörnyeteg?

Az írónő eme könyvével is egy nagyon érzékeny pontot feszeget, rengeteg pengeélen táncoló kérdést vet fel bennünk. Van e jogunk ítélkezni mások bűnei felett?

A történet az írónőhöz híven négy különböző szemszögből ismerhetjük meg. Nagyon érdekes, Minka, Sage nagymamájának története, aki kislányként megjárta a koncentrációs tábort. A könyv kb 1/3-ad részét teszi ki, és az írónő külön kiemeli, hogy a történetében leírt események, ugyan, így ebben a formában egy személlyel nem történtek meg, vagyis Minka a képzelete szüleménye, mégis a történet minden eseménye hiteles forrásból származó elem.

Imádom, hogy ilyen különleges és szerethető karaktereket teremt, és hogy az adott témában ilyen mély kutatómunkát végez. Hiszen ki hinné el, ha még nem olvasott tőle mást, hogy nem pékként dolgozik, mert ilyen áhítattal írni egy-egy témáról csak akkor lehet, ha valahol, legbelül ő maga is átlényegül a főszereplőjévé. Ilyen nagy kutatómunkát végezni egy könyv megszületéséhez, nagyon nagy teljesítmény, örülök, hogy megírta.

Jodi Picoult mesterien képes átadni az érzelmeit, gondolatait. Az írónő megint hozta a formáját. Kaptunk tőle művészi pontossággal kidolgozott karaktereket, egy végletekig boncolgatható témát, elvarrott szálakat, a végére egy csavart, és egy idegtépően izgalmas, a történetbe szőtt mesét. Varázslat amit tett.

Nekem az egyetlen problémám a könyvvel, hogy nem Sage-et szerettem meg legjobban a könyvben, hanem Minkát, és ez a végére valamiért frusztrált egy kicsit. De ez csak egy egyéni probléma.

Akaratlanul is feltör belőlem egy kérdés, hogy van e szükségünk arra, hogy erről olvassunk, vagy hagyjuk csak a múltban ezeket a dolgokat? A könyv mélyén erre is több válaszlehetőség lapul. Valamilyen formában a mai napig élnek elnyomásban emberek, valahol éheznek, valahol megaláztatásokat tűrnek, és mindig lesz egy másik fél, akik a kegyetlenségeknek okai, akik csak teszik, amit tenniük kell, amit elvárnak tőlük, hogy beolvadhassanak, és minél többször teszik meg annál jobban meggyőzik magukat, és egymást, hogy egy jó ügy érdekében cselekszenek. A történelem tényleg ismétli önmagát, vagy csak mi hasonlítunk mindent a múlthoz?

 10/10

Athenaeum, 2013
Fordította: Babits Péter
580 oldal

 " Amíg valaki más érdekeit a magunké elé helyezhetjük, addig van valaki, akiért élhetünk. Ha már nincs senki, mi értelme bárminek is?"

 " Az embereknek olyasmiket is meg kell élniük, ami elborzasztja őket. Ha nem, hogyan értékelnék a biztonságot?"

 " -Nem az az erő, ha valami retteneteset teszel a náladnál gyengébbekkel, Reiner. Az az erő, amikor hatalmadban áll valami retteneteset tenni, mégsem teszed...."

 " Ha a földi lét maga a pokol, a halál a mennyország."

 " Ha valamit elég hosszú ideig ismételünk, végül helyesnek fogjuk érezni."

 " Úgy fedik el az igazságot, mint a festékrétegek, egyik a másik után, míg már azt is elfelejtjük, milyen színnel kezdtük."