Gerald Durrell - Családom és egyéb állatfajták

Annyi jót hallottam már e könyvről, hogy nem mehettem el mellette csak úgy. Most, hogy elmúltak a napozós-nyaralós hónapok, a felhők gyülekeznek, a reggelek csípnek, és a karácsony még igen messze, ideje felvidítani magunkat. Ehhez ajánlom szívvel eme könyvet.

Gerald Durrel ebbe a kis kötetbe zsúfolta a nyirkos angliából, a csodaszép görögországi Korfura költöző családját, és az ott felfedezett állatvilágot. Az 1925-ben született brit zoológus és író édesanyjával és három testvérével töltött négy mesés évet ezen a paradicsomi szigeten, ahol még gyermekként átélt kalandjairól rengeteg humorral és öniróniával mesél.
A természetre és a környezetére egyaránt fogékony kisfiú szenvedélyesen szerette az állatait. Gyűjtötte és gyakran haza is vitte, hogy otthon akár a  fürdőkádban nevelgesse, vizsgálhassa őket, mindezzel az őrületbe kergetvén furcsa és vicces családját. 

Én hihetetlen jókat derültem rajta, sokszor hangosan fel is olvastam belőle a férjemnek. Jómagam is nagy természet és állatrajongó voltam (vagyok). Kislányként én is gyakran kutattam, vizsgáltam a környezetem, mindenféle élőlény után kutatva, és bár kígyókat a kádba nem raktam, de gyűjtöttem katicabogarat gyufásdobozba, vagy éppen csigákat süteményes tálkába. Képes vagyok a mai napig örülni az élet aprócska csodáinak, és hiszem, hogy ez jó.

Az egész könyvből árad a nyugalom, a varázslatos leírásoktól az olvasó szinte látja maga előtt az állatokat a szőlőültetvényeket és az egzotikus Korfu-i villákat.
Már attól kiszakadunk egy pillanatra a "mókuskerékből", ha bele-bele olvasgatunk.

Ezt a rendkívül vidám és szórakoztató regényt érdeklődési körtől, és életkortól függetlenül mindenkinek ajánlom, szerintem semmi nem tudja feldobni jobban a szürke hétköznapokat, egy gyermek szemszögéből elmesélt történetnél. A történetét olvasva pedig ráeszmélünk, hogy Gerald Durrell nem csak fantasztikus természetismerő, de nagyon jó emberismerő is volt.


10/8

Európa könyvkiadó 2001
335 oldal


   " Minden nap oly nyugodt volt, oly időtlen, hogy az ember csak azt kívánta, soha ne érjen véget."

 " A rózsának aszpirint kell adni. A krizantémnak pénzdarabokat, a rózsának aszpirint, a szagos bükkönynek pálinkát, a húsosabb virágoknak, mint például a begóniafélék egy csöpp citromlevet."

Képek a regény alapján készült 2005-ös filmből: 

  Gerald Durrell Korfu 1930, és a  Durrel Wildlife Park-Jersey