Alessandro Baricco - Selyem

" - Különös fájdalom. 

Halkan.

- Belehalni a vágyódásba olyasmi után, 

amit soha nem fog az ember átélni."

Sokan nem szeretnek olyan könyvet olvasni, amit már láttak filmen. Én nem tartozom közéjük. Szerintem egy történet könyvben sokkal többet adhat, és teljesen más megvilágításba helyezheti a fimen látottakat. Ebben biztosan egyetért velem az, aki olvasta és látta már filmen Michael Morpurgo - Hadak útján-t.
De visszatérve a lényegre, ez a könyv ugyanannyira ütött, mint filmen.

 "Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak."

A történet röviden:
 Hervé Joncour egy kis franciaországi városkában éli nyugodt kis életét, feleségével. Gyermekük nincs.
Egy szép napon vállalkozó szellemű férfi érkezik a városba Baldabiou személyében és a közösség nemsokára a selyemgyártás egyik legnagyobb európai központjának a részévé válik. Azonban a 1860-as évek elején titokzatos szemcse-kór támadja meg a selyemhernyók petetenyészetét, így a selyemgyártók egyre messzebb utaznak egy-egy peteszállítmányért, reménykedve, hogy az nem fertőzött. Baldabiou Hervé Joncourt bízza meg az utazásokkal, és utolsó lehetőségként egy titokzatos és misztikus szigetre, Japánba küldi, a férfit.
 A majdnem három hónapos út végén Hervé, egy picinyke, a világtól eldugott kis zugában rátalál a tökéletes petékre, és a mindent elsöprő, szenvedélyes szerelemre. De, bár ő maga még nem tudja, vágyukés szerelmük halálra van ítélve...

"...letett az íróasztalra egy alkonyszínben játszó selyemsálat, s azt kérdezte 

- Tudja mi ez?

- Valami női dolog.

- Téved. Férfidolog: pénz." 

 Engem ez a kötet pont jókor talált meg. Bár igazán inkább csak "füzetecskének" nevezném, annyira kis vékonyka, de ez senkit ne tévesszen meg. Ebbe a néhány oldalba, valami olyasmit sűrített bele az író, ami nem sokaknak sikerül. Megmutatja, hogyan vágyik egy férfi, hogyan hánykódik a szerelem, a vágy, a szenvedély és a hűség között, és hogyan tűri az ebből fakadó, életen átívelő szenvedést.
Ez kellett most az én lelkemnek. Ezen a borús hosszú hétvégén, mit is olvashatnánk nagyobb kedvvel, mint egy szívfacsaró történetet a beteljesíthetetlen vágyódásról. Szerintem mindenki tapasztalta már ezt az érzést, persze leggyakrabban a tinikori szerelemben éljük át, amikor a hormonjaink még megzabolázhatatlanok és egy hétvégi szerelem a világ legnagyobb, és legfontosabb történése.
De van akit egy egész életen át gyötör a reménytelen szerelem, vagy az a fajta szexuális vágyódás amiről tudja, hogy soha, de soha nem fog beteljesedni. Mint egy életen át tartó kínzás. (Vajon miért kapja valaki ezt a terhet? Így tesz próbára minket az élet?)
Leírhatatlanul erős érzelmeket váltott ki belőlem, leginkább Marguerite Duras - A szerető című művéhez hasonlóan, maradandó élményt nyújt.

 "Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Harmincegy évesen, első regényével kezdte gyűjteni a díjakat. Három regénye után van egy francia és egy olasz díja, köztük a legrangosabb, a Viareggio-díj. jelen regényét valamennyi világ- és sok kis nyelvre lefordították."

 10/10
 
Helikon 2015
104 oldal
Fordította: Székely Éva

 A könyv alapján filmet is forgattak. Lenyűgöző képi és hanghatásokkal. Egy kicsit elvettek belőle, egy kicsit hozzátettek, de végül egy igazán gyönyörű szemet és szívet melengető film született belőle. Michael Pitt és Keira Knightley (Imádom, imádom, imádom!) főszereplésével.