Íme hát hozok most egy igazi minőségi magyart!
A történet dióhéjban:
Történetünk mozgatórugója egy tündéri testvérpár Hangay Mili és Emma.
A cselekmény a két lány szemszögéből váltakozva tárul elénk.
-Emma 1896-ban Marosvásárhelyről Budapestre utazik a milleniumi ünnepségekre. Nagynénje fiára bízza, hogy megmutassa neki a várost, de egyik nap a 16 esztendős leány nyomtalanul eltűnik.
-Négy év telik el a szörnyű események után, mire Mili, és édesapja hírt kapnak Emma eltűnésével kapcsolatban. A lány, hogy utánajárjon nővére eltűnésének hamarosan útra kel, abban a reményben, hogy bejárva a nővére kitaposott ösvényét újabb nyomra bukkan.
A rengeteg véletlen esemény folytán eljut Ambrózy báróhoz, aki a megoldatlan rejtélyes bűnügyek megszállott önkénteseként segít kibogozni Milinek a szálakat, nem is sejtvén, milyen veszélyekbe sodorja ezzel a lányt, édesapját, és önmagát is.
Könyvmolyképző 2015
334 oldal
"
Ha érdekes helyen jár az ember, az idő szinte megbolondul, s oly
nyargalásba kezd, hogy mire kettőt pislantunk, már el is szaladt a nap."
Amennyire zavart a könyv elején a furcsa nyelvezet, és a rengeteg
idegen szó, (amihez persze a lapok alján számozva megtaláljuk a
meghatározást) annyira kilátástalanul szerettem bele.A cselekmény részletgazdag és lassan bontakozik ki, mégsem unalmas még egy pillanat erejéig sem. Izgalmas, rejtélyekkel teli, mégis humoros, és szórakoztató. Gyönyörű, összetett mondatokkal tarkított, régies, de mégsem túlzó, remekül kidolgozott, érthetően, gyorsan olvasható.
Hogyan lehet egyetlen könyvbe ennyi barátságos, humoros, és imádni való szereplőt összeválogatni? A makacs, és bátor Mili, a mindig morcos Ambrózy báró, a derűlátó és jóságos Terka asszony, és még sorolhatnám a végtelenségig, mind-mind a szívembe lopták magukat. Rendkívül kíváncsivá és mohóvá tett, alig várom a folytatást.
Csak egyetlen egy dolog hiányzik egy nőnek a történetből, amit viszont úgy tudom a következő részben meg is kapunk, és ez nem más mint a romantika.
Zsú
10/10
"
A Széchenyi-emlékmű tövébe helyezett virágok bús feje csendesen
bólintgatott, amint szirmaikat elérték az égből hulló felhőkönnyek."
Köszönöm Tisztelt Böszörményi Gyulának, hogy létrehozta nekünk ezt az igazi hamisítatlan csodát, és persze köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak, hogy elérhetővé tették számomra.
Olvassuk, élvezzük, szeressük hiszen ez kell nekünk. Magyarokról, magyaroknak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése