Octave Mirbeau - Egy szobalány naplója

Voltatok már úgy a könyvtárban/könyvesboltban hogy egy könyv szinte kiabált utánatok, hogy "Engem, engem válassz!"? Na nekem legutóbb ez az aprócska kötet kiabált a könyvtárban, és hogy hagyhattam volna ezek után ott?

"A reménykedés nem kerül semmibe." 

A történet dióhéjban:
Célestine a szobalány a közvetítőirodán keresztül egy újabb polgárcsaládhoz kerül. A csinos és fiatal leány hamar magára vonja az elhanyagolt férfiak figyelmét, na és persze sajnos az irigy asszonyokét is.
Egyetlen bizalmasa a titkos naplója, amiben minden fontosabb eseményt, vérpezsdítő szenvedélyt, és súlyos titkot lejegyez. Nem beszélve régi botrányos szolgálati helyeiről, szerelmeiről.
Mire Célestine beleszokik az új ház napirendjébe, és minden rigolyájába, végre úgy látszik megjelenik előtte a szabadulás reménysugara, de ehhez nagyon sok mindent le kell, hogy tudjon nyelni...

 "De az ember hiába lát és él át nehezebbnél nehezebb helyzeteket, mégsem okul."

A könyvbe egészen gyorsan belelendülten, nem tudom milyen oknál fogva, de szeretem a rövid tőmondatokban fogalmazott, de velős történeteket. Viszont itt úgy az 50. oldaltól valami csúszni kezdett, és azt vettem észre, hogy elkalandoztam olvasás közben.Végül azt leszámítva, hogy voltak pillanatok, amikor kissé csapongónak éreztem és kezdtem elveszni a nevekben, mégis egyre jobban érdekelt, hogyan alakul a kiszolgáltatott Célestine sorsa ebben a minden erkölcsösséget és illendőséget nélkülöző világban.
Biztos vagyok benne, hogy az iromány a maga virágkorában irtó nagy port kavart és végtelen népszerűségnek örvendett. Nem tagadom, hogy még a mai napig megállja a helyét, ha nem is a tartalmát, mint inkább a mondanivalóját vesszük alapul. Hiszen, ami akkor illetlenségnek, gátlástalanságnak, erkölcstelenségnek számított, azon ma a szempillánk se rebben, de a személyiségtípusok, az érzelmeink mit sem változtak. Ugyanúgy köztünk élnek a rátartiak, az élvhajhászok, a lusták, a becsvágyóak, a túlbuzgók és a cselszövők. Persze sorolhatnám még, de a lényeg az, hogy ma is, így, több mint 110 évvel később is megvan minden háznak a szennyese, csak a külsőségek változtak, de a lényeg ugyanaz. Viszont ma már egy kicsit talán jobban tudjuk titkolni.
 Zsú
8/10 

A könyvet kiadta:
Kossuth Kiadó 2016
130 oldal
eredeti megjelenés éve: 
1900 

Film:
A szabadszájú, szórakoztató gúnyrajz többször is megihlette a filmes világot.
Először 1946-ban (Jean Renoir), majd 1964-ben (Luis Buñuel). 
Illetve legújabb, 2015-ös változatát Léa Seydoux főszereplésével Benoît Jacquot rendezte.
Sajnos a filmet még idő, és a férjem érdeklődésének hiányában nem volt alkalmam látni, így nem tudom véleményezni de ami késik nem múlik. :-)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Design in CSS by TemplateWorld and sponsored by SmashingMagazine
Blogger Template created by Deluxe Templates

Blogger Templates