"A reménykedés nem kerül semmibe."
A történet dióhéjban:
Célestine a szobalány a közvetítőirodán keresztül egy újabb polgárcsaládhoz kerül. A csinos és fiatal leány hamar magára vonja az elhanyagolt férfiak figyelmét, na és persze sajnos az irigy asszonyokét is.
Egyetlen bizalmasa a titkos naplója, amiben minden fontosabb eseményt, vérpezsdítő szenvedélyt, és súlyos titkot lejegyez. Nem beszélve régi botrányos szolgálati helyeiről, szerelmeiről.
Mire Célestine beleszokik az új ház napirendjébe, és minden rigolyájába, végre úgy látszik megjelenik előtte a szabadulás reménysugara, de ehhez nagyon sok mindent le kell, hogy tudjon nyelni...
"De az ember hiába lát és él át nehezebbnél nehezebb helyzeteket, mégsem okul."
Biztos vagyok benne, hogy az iromány a maga virágkorában irtó nagy port kavart és végtelen népszerűségnek örvendett. Nem tagadom, hogy még a mai napig megállja a helyét, ha nem is a tartalmát, mint inkább a mondanivalóját vesszük alapul. Hiszen, ami akkor illetlenségnek, gátlástalanságnak, erkölcstelenségnek számított, azon ma a szempillánk se rebben, de a személyiségtípusok, az érzelmeink mit sem változtak. Ugyanúgy köztünk élnek a rátartiak, az élvhajhászok, a lusták, a becsvágyóak, a túlbuzgók és a cselszövők. Persze sorolhatnám még, de a lényeg az, hogy ma is, így, több mint 110 évvel később is megvan minden háznak a szennyese, csak a külsőségek változtak, de a lényeg ugyanaz. Viszont ma már egy kicsit talán jobban tudjuk titkolni.
Zsú
8/10 A könyvet kiadta:
Kossuth Kiadó 2016
130 oldal
eredeti megjelenés éve:
1900
Film:
A szabadszájú, szórakoztató gúnyrajz többször is megihlette a filmes világot.
Először 1946-ban (Jean Renoir), majd 1964-ben (Luis Buñuel).
Illetve legújabb, 2015-ös változatát Léa Seydoux főszereplésével Benoît Jacquot rendezte.
Sajnos a filmet még idő, és a férjem érdeklődésének hiányában nem volt alkalmam látni, így nem tudom véleményezni de ami késik nem múlik. :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése