Nekem nagy álmom, hogy egyszer bebarangolhassam a francia vidéket, és ha ez a vágy, már a fejem fölé tornyosul, na akkor jön Joanne Harris egy újabb kötete.
"Néha merő véletlenségből
esik meg. Éveken át tartó várakozás után - a csillagok kellő
együttállására, véletlen találkozásra, váratlan ihletre - a megfelelő
körülmények maguktól megteremtődnek."
A történet dióhéjban:
Jay egy kérészéletű író, és mióta megírta egyetlen nagy sikerű regényét valahogy nem tud visszakapaszkodni a csúcsra. Egy nap megelégeli a városi savanyú életét és szó szerint csapot-papot hátrahagyva otthagyja az otthonát, hogy visszatérjen gyermekkori vakációinak isten háta mögötti színhelyére egy francia vidéki kis falucskába, hogy végre nyugodtan befejezhesse legújabb regényét. De ahogy megérkezik, visszatérnek a múlt emlékei, árnyai, és újra felfedezi a rég elfeledettnek hitt nyarak varázsát. Megelevenedik a múlt és kísértetként öleli körül Jay életét, és amíg rendbe rakja vadiúj kis varázslatos otthonát, és beilleszkedik a falucska mindennapjaiba, először észre sem veszi, hogy lassan újra önmagára talál.
Ulpius-ház Könyvkiadó, 2002
340 oldal
Mint az írónő néhány másik kötete, ez is itt lapult a polcomon, olvasatlanul, de szerintem ő is tudta, hogy egyszer sorra kerül. Ahogy a régi borosüvegek, úgy pezsgett, bugyogott ő is nekem. :-)
Szeretem Joanne Harris fantáziáját. Szeretem, hogy egy egyszerű kis történet köré milyen varázslatot épít. Mint a fűszereket egy jól begyakorolt receptúrában, úgy adagolja jól bevált kis trükkjeit. Itt egy kicsi varázslat, ott egy csipet mágia. Reménytelenül beleszerettem a műveibe. Pedig valójában ez nem egy eget rengető, különös történet, de mégis, ezzel a körítéssel azzá lett.
Azt hiszem most már nem tudok úgy eljutni Franciaországba, hogy ne keresném ott a szememmel könyvei szereplőit, és lehetséges színhelyeit. :-)
Zsú
10/9
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése