Kate Morton - A tóparti ház

Hirtelen elhatározásból választottam ezt a könyvet, amolyan "megláttam és megkívántam" alapon. Ez a harmadik könyvem az írónőtől. Az elfeledett kert egyszerűen lenyűgözött, így mindjárt tudtam, hogy nem ez lesz az utolsó Kate Morton könyvem, de a Felszáll a köd egy kicsit csalódást okozott, bár cseppet sem tántorított el a további olvasástól.

"Ilyen az élet. A lehetőség ajtaja meg-megnyílik és le-lezárul, ahogy az ember vakon tapogatózik az útján."

A történet dióhéjban:

Ahogy már Kate Mortontól lassan megszokom, most is több szálon, több szemszögből, generációkon keresztül ismerhetjük meg a cselekményt.

- Sadie Sparrowt nyomozónőt egy időre kényszerszabadságra küldi a főnöke egy munkahelyi incidens miatt. Ezért nagyapja vidéki birtokára száműzi önmagát, hogy erőt gyűjthessen az újabb feladatokhoz. Ám hamar ráébred, hogy nem igazán megy neki a semmittevés, ezért gyakran bolyong a környékbeli birtokokon. Egyik ilyen alkalommal lel egy gyönyörű elhagyatott  házra. Ösztönei azt súgják, hogy a kísérteties birtok mélyen eltemetett titkokat őriz, és mivel neki amúgy sincs jobb dolga, így nyomozásba kezd, hogy előássa az Edevane család tragikus múltját.

- 1933-ban az Edevane család birtokában volt az akkor fénykorát élő gyönyörű tóparti ház. A sokak szerint idilli család, a háborúból hazatért, de mély sebeket hordozó apával, a gondterhes, de mindenre elszánt anyával, a három gyönyörű, egymástól annyira különböző leánygyermekkel, és a család kincsként őrzött egyetlen fiúgyermekével sötét titkokat őriz, amik lassan felemésztik mindnyájukat.

- Hetven évvel később, amikor Alice Edevane megkapta első kíváncsiskodó levelét Sadie Sparrow rendőrnyomozótól rég összeforrt sebek szakadtak fel benne. Itt az ideje, hogy újra visszatérjen a múltba, és feloldozást kapjon rég elkövetett tetteiért...

Cartaphilus 2016

512 oldal

"...akármennyire messzire fut el valaki, akármennyire igyekszik elölről kezdeni mindent - a múltnak megvan az a tulajdonsága, hogy átnyúlik az éveken, és utoléri az embert."

 Bevallom a Felszáll a köd után volt bennem egy kis félsz, de ahogy belekezdtem nem volt kérdés, hogy ez egy nagyon, de nagyon jó történet lesz.

 Úgy látszik lassan össze lehet gyűjteni Kate Morton könyveinek összetevőit, hogy létrejöjjön egy újabb bestseller. Rengeteg visszatérő közös kis elemet találhatunk a könyveiben, mégis fantasztikusan gazdag fantáziával, rengeteg szerethető szereplővel, és generációkon átívelő titkokkal fűszerezve mindig valami újat mutat nekünk.

  Nagyon megkedveltem Sadie-t. A lelkileg sérült, munkamániás, önmagát kereső nő remek választás volt az írónőtől, hiszen könnyedén a helyébe képzelhettem magamat, és izgatottan vártam a fejleményeket. 

 Szintén tetszett az Edevane család múltban játszódó története, igazán életszerű volt, és valóban ott éreztem magam az 1930-as években. Itt újabb pontot kap tőlen a háborúból hazatért lelkileg sérült "légnyomás" - ban szenvedő katonákról ismét sok mindent megtudhattunk.

Viszont Alice idősebb alakja, ( ugyanúgy, ahogyan a Felszáll a ködben Grace karaktere, ) egyszerűen idegesített. Úgy néz ki minden könyvében találok egy ellenszenves szereplőt magamnak, pedig becsület szavamra nem szánt szándékkal keresem. 

 Meg kell, hogy említsem még a könyv csattanóját, amin egy kicsit meglepődtem, de egyszerűen nem tudtam hova tenni. Tudom, már megint kötekedek, de valamiért hiányzott nekem a tragédia, úgy érzem inkább maradt volna Theo a múltban. Minden kukacoskodásom ellenére tökéletesen összeillesztett kirakós darabkákból álló, fantasztikusan felépített történet, mindenkinek ajánlom, remek kikapcsolódásra számíthattok.

 Zsú

10/10