Nemrég Láttam a könyvből készült filmet ami nagyon tetszett és akkor elhatároztam, hogy a könyvet is kiolvasom. Nem bántam meg. A könyv, mint mindig most is sokkal többet adott.
A történet dióhéjban:
A könyv megtörtént, valós eseményeket mesél el, főhőse Louis Zamperini. A történet eleje Louis gyerekkoráról, és gimnáziumi életéről szól. Majd bátyja Pete hatására kezd el futni, ami nagyon megtetszik neki. A futás életcéljává válik, és olyan sikeres lesz benne a sok edzés és kitartásának köszönhetően, hogy kijut az 1936-os Nyári Olimpiai Játékokra. De sajnos a háború véget vet a sportkarrierjének, mert behívják katonának.
Louis-t az első csapás akkor éri, amikor az egyik bevetésük során lezuhan a repülőgépük, és a nyílt, kegyetlen óceánba csapódnak. Hárman élik túl a zuhanást és 47 napig hánykolódnak élelem és víz nélkül. Az írónő nagyon jól mutatja be ezeket a napokat, kis ízelítőt kaphatunk az emberi kitartásról, az egymás iránti bajtársiasságról és az emberi leleményességről. Hogy hogy lehet túlélni egy ilyen helyzetet? Magam sem értem, de Louis-nak sikerül. Miután partot érnek Japán hadifogságba kerülnek. Innét indul el csak az igazi megpróbáltatás az életükben. Először a Kivégzések Szigetére kerülnek Phil-el, majd innét átszállítják, egy hivatalosan nem létező táborba őket, ahol hadititkokat, fontos katonai információkat próbálnak kiszedni a hadifoglyokból a japán őrök. Nem volt könnyű életben maradni a foglyoknak egy ilyen helyen (nem beszélhettek, nem nézhettek egymásra, leszegett fejjel kellet járniuk). De Louis szenvedése csak azután kezdődött el igazán amikor átkerült egy Tokió melletti táborba. Itt találkozott egy Japán tizedessel, Madárral (Mucuhiro Vatambeval) aki egy kegyetlen, szadista, feltehetően beteg, pszihopata őr volt, és célul tűzte ki magának, hogy megtöri Loui-t. Naponta megverte, különböző kínzási módszereket próbált ki rajta, félholtra verte de egyik sem vezetett eredményre. Louis nem adta meg magát. Megpróbáltatásai akkor értek véget amikor átszállították egy másik táborba Naoecuba és az amerikai katonák felszabadították a tábort.
Miután Zamperini hazakerült a fogságból élete sohasem jött igazán rendbe. Hiába nősült meg és született kislánya a táborokban elszenvedett kínzások folyamatosan gyötörték, és rémálmai voltak miattuk. Az alkoholba menekült de a végén már az sem segített a szenvedésén. A változás akkor állt be életében amikor Graham (egykori bajtársa) prédikációját végighallgatta, és olyan hatással volt rá amibe tudott kapaszkodni és megtalálta a kivezető utat. Ez olyannyira sikerült neki, hogy házassága rendbe jött rémálmai elmúltak és leszokott az italról is. Ezután hosszú és boldogsággal teli életet élt, míg 97 évesen 2014 július 2-án Los Angeles-i otthonában tüdőgyulladásban elhunyt.
Az írónő rengeteg kutatás során felgyülemlett információkból,
kéziratokból, adatokból írta meg a történetet. (amit a könyv végén
Köszönetnyilvánításban részletez)
A könyvben öt rész található de én három főbb részre bontanám. Az első részben az írónő élvezhetően mutatta be a főhős gyerekkorát, tinédzserkorát. Általában ezek a részek az elején nekem nemigen szoktak tetszeni de ezen nagyon hamar túljutottam. A második rész már számomra sokkal izgalmasabb volt. Izgalmakkal teli, eseménydús, néha brutális dolgokat írt le az írónő, ami az akkori valóság volt. Ezt a részt olvastam el a leghamarabb, amikor volt egy kis időm, csak olvastam és olvastam.
Nagyon szeretem az olyan történeteket amik igaz, megtörtént eseményeket mesélnek el, mert az valahogy jobban felkelti az érdeklődésem a könyv iránt. A harmadik részt is hamar letudtam, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy zárul a történet.
A könyv elolvasása előtt láttam a könyvből készült filmet. Így kicsit más volt olvasni, de elég rég néztem meg ahhoz , hogy ne emlékezzek mindenre, csak nagyjából, hogy mik történtek benne. De így is nagy hatással volt rám a könyv. A film is nagyon jól visszaadja a könyvet, így tehát mindkettő nagyon tetszett és örülök, hogy ilyen élménnyel gazdagodtam amit a könyv és a film egyben nyújtott nekem. Bárkinek nyugodtan ajánlom mindkettőt!
A könyvben öt rész található de én három főbb részre bontanám. Az első részben az írónő élvezhetően mutatta be a főhős gyerekkorát, tinédzserkorát. Általában ezek a részek az elején nekem nemigen szoktak tetszeni de ezen nagyon hamar túljutottam. A második rész már számomra sokkal izgalmasabb volt. Izgalmakkal teli, eseménydús, néha brutális dolgokat írt le az írónő, ami az akkori valóság volt. Ezt a részt olvastam el a leghamarabb, amikor volt egy kis időm, csak olvastam és olvastam.
Nagyon szeretem az olyan történeteket amik igaz, megtörtént eseményeket mesélnek el, mert az valahogy jobban felkelti az érdeklődésem a könyv iránt. A harmadik részt is hamar letudtam, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy zárul a történet.
A könyv elolvasása előtt láttam a könyvből készült filmet. Így kicsit más volt olvasni, de elég rég néztem meg ahhoz , hogy ne emlékezzek mindenre, csak nagyjából, hogy mik történtek benne. De így is nagy hatással volt rám a könyv. A film is nagyon jól visszaadja a könyvet, így tehát mindkettő nagyon tetszett és örülök, hogy ilyen élménnyel gazdagodtam amit a könyv és a film egyben nyújtott nekem. Bárkinek nyugodtan ajánlom mindkettőt!
Krisztián
10/10
Cartaphilus könyvkiadó
Eredeti megjelenés: 2010
Recenzált kiadás: 2012
496 oldal
A könyv alapján 2014-ben készítettek filmet, egy 137 perces életrajzi drámát Angelina Jolie rendezésében. A főszerepet Jack O'Connell kapta, és remekül illett is a karakterhez.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése