Fülszöveg:
"1326. Anjou Károly úgy érzi, a három évvel korábbi tengermelléki hadjárattal lezártnak tekintheti a belháborúk korszakát, és fényes visegrádi udvarából nekifoghat egy erős birodalom felépítéséhez. Felesége már a második egészséges fiúgyermekkel ajándékozza meg, piacain végre értékálló, erős pénz cserél gazdát, Erdélyben és a Felvidéken egymás után tárják fel a zsíros ezüstbányákat, ő pedig a keresztény királyok közül elsőként saját, világi lovagrendet hoz létre, amely Szent György nevét viseli.
Ám ahogy negyedszázados uralkodása során újból és újból mindig, úgy ezúttal is felüti fejét a baj: Dalmáciában belháború tör ki, a Kőszegiek és a Babonicsok saját szakállukra nyugat felé settenkednek, Havasalföldön pedig Basarab vajda kezd sötét ténykedésbe, miután függetleníti magát a magyar királytól.
Visegrádon eközben egyre erősebbé és befolyásosabbá válik a Bátor Attila örökségét őrző Lackfi István, de ott van az udvarban az az ember is, akit túlontúl nyomasztanak a múlt árnyai, és aki maga sem tudja, bírhat-e szabadulni régi esküje terhétől: Zách Felicián."
Athenaeum kiadó 2017
360 oldal
Amikor végeztem az első három rész elolvasásával (Bíró Szabolcs - Anjouk (Liliom és vér, Lángmarta dél, Az utolsó tartományúrig) még nem lehetett tudni mikor jön a folytatás. Sűrűn nézegettem, hogy mikor jelenik majd meg a következő rész. Amint láttam, hogy október elejére ígérték a megjelenést nagyon megörültem. Vártam már nagyon mikor rendelhetem meg előrendelésben a könyvet, amint lehetőség adott volt meg is tettem. Ez szeptember elején volt. Hosszú 4-5 hét volt mire értesítettek, hogy a könyvet átvehetem. Ahogy a kezembe került neki is kezdtem az olvasásának.
Szabolcs az előző három részt egy trilógiának szánta. A Szent György Lovagjai egy új trilógiának az első része. Egy korszak lezárult Bátor Atillával a harmadik rész végén. Nagyon kíváncsi voltam, hogy is fog folytatódni a történet. Maradt pár lezáratlan történeti szál, amire gondoltam majd a folytatásban fog Szabolcs visszatérni. Ehelyett a negyedik részben Lackfi István felemelkedésének történetét meséli el az író.
Lackfi az előző részekben is feltűnt már, és lassacskán mászott felfele a ranglétrán. Ezt elsősorban harcmodorának, éles eszének, jó taktikai meglátásainak köszönhette. A negyedik részben teljesedik ki igazából az ő személyisége. Olyannyira magasra jut a királyi udvarban, hogy a király közvetlen környezetébe fogadja.
Nekem hamar a szívemhez nőtt István is, mint ahogy Bátor Attila is az előző részekben. A karakterét Szabolcs szerintem nagyon jól eltalálta, tudott lenni olykor humoros, komoly és szigorú is.
Lackfi István megörökölte Bátor Atilla udvartartását és házát Visegrádon. A könyv első harmadában megismerkedhetünk a Lackfi testvérekkel, és az új lovagrend megalakulásával. Számos érdekes dolgot tudhat meg az olvasó a korabeli visegrádi életről.
A háborús részek sem hiányozhatnak a könyvből, erre a fennmaradó részekben szentel nagyobb figyelmet Szabolcs. Számos cselszövés és taktikázás is beleszövi magát a dolgok menetébe. A hadjárat amit a király indít nyugat irányába Lackfi Istvánra bízza aki él is a lehetőséggel. Hogy miként azt a könyv elolvasásával tudhatjátok meg. A végére egy nagy fordulatot is hagyott Szabolcs, amire nem számítottam. Ennek fényében remélem nem túl sokáig kell várni a folytatásra, mert nagyon kíváncsivá tett miként is fog folytatódni a történet!
Összességében nagyon tetszett a negyedik rész is. Nagyon gyorsan a végére értem. Elég könnyedén lehetett haladni az olvasással. Nem voltak benne unalmas részek. Nemigen tudtam letenni. Szabolcs hozta a precizitását és magas szinten mutatta be a történelem ezen korszakát a könyv által. Nagyon várom már a folytatást!
Krisztián
10/10
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése