Jodi Picoult - Szívtől szívig

Jó ideje várólistás volt nálam ez a könyv, de valahogy, nem is tudom tulajdonképpen, hogy a borítója, vagy a címe miatt, de attól függetlenül, hogy imádom Jodi Picoult könyveit, nem szimpatizáltam vele, de tudtam, hogy előbb-utóbb sorra kerül ő is.
" Minden rab valakinek a gyermeke. Mint ahogy minden áldozat is."
A történet dióhéjban:
June egyedül neveli szívritmuszavarral küzdő kislányát, így minden napjuk egy küzdelem a túlélésért. Egyetlen esélyük, ha Claire minél előbb megfelelő új szívet kap.
 June évekkel ezelőtt eltemette rendőr férjét, Kurt-t és nagyobbik lányát Elizabeth-et. 
Shay Bourne, a kettős gyilkosság elkövetője azóta is a halálbüntetésének végrehajtását várja és minden vágya, hogy szívét Claire-nek adományozhassa, de eme utolsó kívánsága szinte a lehetetlennel egyenlő, viszont különc természete miatt nagy port kavar a médiában, így különleges kérése hamar olyanok fülébe jut, akik mindenáron szeretnének segíteni neki, hogy elnyerhesse lelki békéjét...

Athenaeum 2015
448 oldal

"Az élet néha hatalmas táblákat tart az orrunk alá, úgy jelzi, hogy rossz irányban keresünk, nem igaz?"

Az írónő minden kötete szélsőséges érzéseket vált ki belőlem. Legtöbbször lassan haladok a műveivel, egyrészt, mert szeretném, ha minél tovább tartana, másrészt, mert mindig van bennük valami, amit fel kell dolgoznom, meg kell emésztenem, el kell rágódnom rajta, mint a csonton, és ez egy nagyon jó dolog. Kevés könyv váltja ki ezt nálam, de Jodi-nak szinte minden könyve.
Igazából nem néztem utána, hogy mit is vettem a kezembe, így hatalmas meglepetésként ért, hogy valójában miről is szól a történet, főként a halálsoron lévők életéről szóló részek hatottak rám leginkább. Nagyon tetszettek a karakterek, igazán illettek ebbe a történetbe. June, Shay, Michael, Maggie, Lucius, mind-mind felejthetetlen alakok, imádtam a történetüket.
Dühített, hogy igenis megtörténhet bármelyikünkkel,  amin June és Elisabeth keresztül ment. Pont ez az a düh ami életben tartja Jodi Picoult történeteit és felejthetetlen nyomot éget bennünk. Én mint mindig, hálás vagyok neki azért, hogy mindig átmozgatja az empatikus készségeimet, hogy megdolgoztatja az érzelmeinket, hogy elgondolkodtat és ennek eredményeként átformál. Befogadóbbnak és nyitottabbak, türelmesebbnek érzem magam az olvasmányai után.
Mindenkinek szívvel ajánlom.
Zsú 
10/10

"...az ember csak akkor bocsáthat meg, ha előbb felidézi az elszenvedett kárt, és csak akkor felejthet, ha megérti, neki magának milyen szerepe volt a történtekbe."
 "Az egyetem burok. Négy évre beköltözöl, és elfelejted, hogy más is létezik a világon, mint esszéleadási határidők, dolgozatok és ivóbajnokságok."


1 megjegyzés:

tees06 írta...

Én is mindig hasonlóan érzek Jodi Picoult könyveivel kapcsolatban, bár nekem ez a kötet annyira nem kedvenc. Viszont A Tizenhárom perc vagy az Egyszerű igazság óriási élmény volt. :)

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Design in CSS by TemplateWorld and sponsored by SmashingMagazine
Blogger Template created by Deluxe Templates

Blogger Templates