Khaled Hosseini - Egyezer tündöklő nap

Azt hittem Hosseini már nem tud nekem többet adni. De valójában már règesrèg tudtam, hogy mindhárom könyve kell nekem. Itt vannak a polcomon ès figyelnek. Várják, hogy újra kinyissam őket. Nem kell attól félnikük, hogy elfelejtem őket.

  "Eszébe jutott, hogy Náná egyszer azt mondta,

 minden egyes hópihe egy megbántott nőt jelent

 valahol a világban.

 Hogy minden sóhaj felszáll az égbe,

 ott felhőkbe gyűlik, ami aztán apró darabokra törik,

 és a darabok csendesen lehullnak az emberekre."

FÜLSZÖVEG:
"Afganisztán, 80-as évek. A perzsa kultúra egykori bölcsőjének életét ellehetetleníti a terror és a háború. Mirjam a társadalomból kivetett törvényen kívüliként születik, s kamaszkorában még azt a kevés szeretetet is megvonja tőle a sors, amit gyerekként még megkapott. Leilára akár boldogság is várna, ha életét nem forgatná fel mindenestől a véres háború. A két nőt közel hozza egymáshoz a szenvedés és a szeretett emberek elvesztése, sorsuk összefonódik a kegyetlen férfivilágban."

   Amilyen nagy vágyakozással, olyan nagy félelemmel vettem a kezembe a kötetet. Szeretem Khaled Hosseini stílusát, a szereplőit, a történeteit... mindent.
   Pont itt van a baj, annyira akartam, hogy ez is olyan jó legyen, mint a másik kettő, hogy rettegtem nekiállni, nehogy csalódnom kelljen. Nehogy lerombolódjon minden, amit eddig felépítettem magamban.
Az eleje bizony-bizony döcögött, de ahogy lassan kibontakoztak a szereplők, és az egész kezdett alakot ölteni, valami furcsa vágyat ébresztett bennem, egy ilyen csodás szeretettel teli, őszinte kapcsolat iránt, ami Marjam és Leila között szövődött.
  Ugyanarról az érzésről van itt szó, amit az És a hegyek visszhangozzák testvérpárja illetve a Papírsárkányok örökre szóló barátsága keltett bennem.
Annak a valószínűleg nem létező, (mondhatni már-már kihalt) irigylésre méltó kisebbségnek, aki részesedett hasonló kegyben, és megtapasztalhatott ilyen mélységes mély őszinte kapcsolatot, innen üzenem, őrizzétek meg szívetekben, nem is tudjátok, milyen szerencsések vagytok.

  Mindig olyan megsemmisítő érzelmeket vált ki belőlem az író minden története, hogy nem tudok még egy használható bejegyzést sem összehozni. Csak cikáznak a gondolataim, annyi minden van, amit el szeretnék mondani a könyvről, de egyszerűen nem lehet szavakba önteni. Mindenkinek ajánlom, aki szereti az érzelmes történeteket.
   Nem egy eget rengetően különleges történet, nincs túlzás, nincs szélsőség, mégis olyan gyönyörű, szívmelengető érzéssel töltötte tele az író, hogy öröm olvasni a mondatait. Olvassátok el, éljétek át ti is!

Zsuzsi

9/10

Libri Kiadó 2014
480 oldal
Fordította: Bobory Dóra
(Köszönöm a Libri kiadónak és a fordítónak, hogy megosztották velünk ezt az igazi élményt.)

+Egy gondolat:
A könyvben rengeteg visszautalás van. Amikor egy szereplő a gondolataiban vissza idézi egy régi beszélgetés szavait. Bárcsak így emlékezhetnénk! Bárcsak ne homályosítaná el az idő az egyetlen, és egyben legfontosabb jogos tulajdonunkat, az emlékeiket!

 "Egy száraz, meddő talajon, kívánságon és panaszon, álmon és kiábránduláson túl. Ott a jövő nem számított. És a múlt csak egy tanulsággal szolgált: hogy a szeretet ártalmas hiba, és bűntársa, a remény, álnok illúzió."