Ruta Sepetys - Tengerbe veszett könnyek

Ahogy a molyon megláttam a könyvről a Maxim kiadó karcát, tudtam, hogy ez a könyv kell nekem. Igen, már megint egy második világháborús történet, de ez most tényleg valami egészen más. Hogy miért is? Mert egy olyan megdöbbentő információ csapott arcon, ami mellett a Titanic világszerte ismert tragédiája elveszik. Jó ez egy kicsit túlzás, inkább úgy fogalmazok, hogy a Titanictól nem láttuk eddig a Wilhelm Gustloffot.

FÜLSZÖVEG:

 "A ​háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit…
Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért."

Maxim Könyvkiadó Kft. 2016
382 oldal


Még szerencse, hogy a könyvbe nyaralásunk idején kezdtem bele, mert nem bírtam volna ki munka közben, hogy ne olvashassam. A sorokkal gyorsan lehet haladni, szinte elröppennek az események, de amilyen, könnyed és szellősnek tűnik, annyira tömény.
Gyönyörű és változatos karaktereket alkotott az írónő. Joana az ápolónő, aki még a legínségesebb helyzetben is csak másokra gondol, Florian a katona, aki viszont szinte csak magára, de lassan rájön, hogy a tragédiák sorozata összekovácsolja az áldozatokat. Emilia, a fiatal terhes lány, Alfred, az álmodozó megszállott fiatal tengerész, és kiemelném még a drága "cipőpoétát" az elárvult kisfiúval. Mind-mind egy külön világ, de mégis összefújja őket a tragédiák szele.

Négy hétköznapi, de mégis kivételes ember szemén keresztül látjuk az eseményeket. Különlegesek, mert mindegyikük cipel magával a csomagjain kívül is valamit ezen a hosszú úton. Valami megfoghatatlant. A titkaikat.
Ezek a titkok azok, amik az egyedi karakterek mellett igazán érdekessé, letehetetlenné teszik a történetet.

Hogy mit érez az ember amikor olvassa? Az szinte szavakban kifejezhetetlen. Mély fájdalmat, csalódást, reményvesztettséget. Még nem jöttem rá, hogy miért, de Ruta Sepetys Árnyalatnyi reménye is ugyanilyen mélyen érintett. Annyira elevennek éreztem, olyan közelinek, olyan könnyedén beleéltem magam. Szinte velük toltam a szekeret a hóban, velük cipeltem a lelki és fizikai terheiket. Hogy ezt az írónő, a stílusával, a karakterekkel, az egyszerű és lényegre törő leírásaival, vagy csak egyszerűen a témaválasztásaival éri el, nem tudom, de nekem nagyon tetszik.

Tudja valaki miért nem hallottam én, sem a környezetemben (kérdezősködtem pedig kitartóan) senki erről a tragédiáról? Hát én most mindenkinek elmondom, hogy legyen aki tudja, hallja, hogy emlékezzünk. Mert talán...talán egyszer majd tanulunk a hibáinkból.
Én azt mondom, vegyétek és olvassátok, ezt mindenkinek el kellene olvasnia!

 "Ez egy olyan embertípus, aki ha a falon lógó fotográfiát néz, nem a képet csodálja, hanem magát a kép üvegében."

Az Árnyalatnyi reménnyel az írónő, annyira belegravírozta magát a szívembe, hogy a Kalitkába zárt álmok című csalódásom után is ugyanolyan nagy reményekkel vágtam bele a történetbe, mintha az a kis kitérő meg sem történt volna. Innen már abszolút kedvenc. Ajánlom műveit mindazoknak, akik szeretnének valami szívbemarkolót olvasni, olyan igaz történet köré szőve, ami akár így is megtörténhetett volna, mindezt az ifjúságnak íródott nyelvezettel.

Zsuzsi

10/10