Lee Child - A titokzatos látogató

"Az amerikai hadseregből leszerelt nők titokzatos körülmények között gyilkosságok áldozatai lesznek. Az FBI pszichopata gyilkosra gyanakszik, mert mindegyik áldozat korábban feljelentést tett szexuális zaklatás miatt. Külsérelmi nyom nincs rajtuk, ezért komoly fejtörést okoz megállapítani haláluk okát. Az FBI erre a nyomozásra a legalkalmasabb személy segítségét akarja igénybe venni. De Jack Reachert nem könnyű csőbe húzni. 
Csellel ráveszik ugyan, hogy segítsen, azonban egy idő múlva úgy tűnik, még ő is arra kényszerül, hogy feladja a nyomozást. A véletlenen múlik, hogy Reacher végül is hihetetlen logikával lépésről lépésre megfejti a gyilkosságok motívumát. Az izgalmas rejtvény kibogozásának szinte észrevétlenül maga az olvasó is részesévé válik."(Libri)

Valamikor nagyon régen olvastam már a könyvet, de akkor nem nagyon tett rám mély benyomást. Nem is értem miért, hiszen most szó szerint bedaráltam ezt a fantasztikus krimit. Úgy izgultam rajta, mint egy óvódás.

A történet nagyszerű, adott egy gyilkos, aki a hadseregből való, erőszakos behatolásra utaló nyomok nincsenek, ujjlenyomat nincs, a halál oka ismeretlen, csak annyit tudnak, hogy a nők valószínűleg ismerték gyilkosukat, és hogy a holttestekre zöld katonai festéket önt a fürdőkádba. A tökéletes gyilkosság. Semmi sem tökéletes, ezért is hibázik. 
A könyvbe közben beleshetünk a gyilkos fejébe, hogy hogyan gondolkozik, tervez, és persze, hogyan hajtja végre a gyilkosságokat.
Imádtam, hogy egészen az utolsó oldalakig nem tudjuk, ki lehet a tettes, és nagy döbbenet, hogy olyasvalaki, aki egész a könyv elejétől ott volt velünk. 
Aztán a végén elkapott az ideg, hiszen az FBI mit sem tud jobban, mint eltusolni, olyan ügyeket, amik nem kéne, hogy napvilágra kerüljenek. 
Vajon Reacher-el vitetik el a végén az egész balhét?

Ajánlom mindenkinek, akik maximális izgalomra vágynak. Olyan volt, mintha én is ott nyomoznék velük. Egyszerűen zabáltam. Próbáltam összerakni a megfejtést, össze illeszteni a kirakós darabkáit.

10/10

Danielle Steel - Gyalázat

A könyvet nem először lapoztam, hiszen, egyik kedvencem Danielle Steel - től.
Egy blogon olvastam róla, és neki is láttam az előbányászásának, hogy újra átélhessem és magamba szívhassam, ezt az egyszerű, hétköznapi, mégis nagyon kényes témával foglalkozó történetet. Talán ezért is olyan letehetetlen, mert igazából, bárki válhat áldozattá, bántalmazottá, főként, amikor és akitől a legkevésbé számít rá.

A történet:
Grace17 éves, amikor 4 éve súlyos beteg édesanyja, hosszú szenvedés után meghal. A lány bízik benne, hogy anyja szenvedéseivel együtt az ő rémálma is véget ér. 
13 éves kora óta édesapja folyamatosan bántalmazza, megerőszakolja. Grace, hogy a beteg anyját védje a verésektől, mindent megenged apjának. Anyja temetésének éjszakáján döbben rá, hogy a szenvedései korántsem értek véget. Ha ő nem lép, senki más nem mentheti meg. Lelövi a saját (köztiszteletbe álló, amolyan mindenki szereti és a legkedvesebb hapsinak tartja a városban) apját.
Grace, az anyjának tett ígéret miatt, nem mondja el a rendőrségnek, hogy valójában miért ölte meg apját, mire meg elmondaná, egyrészt már mindegy, másrészt senki sem hisz neki. (ki hinné el, hogy az a jószívű apja, akár a légynek is ártana?)
2 év börtönre és 2 év felfüggesztettre ítélik. Egy hírhedt illinois-i  börtönbe kerül, ám álmodni se merte volna, hogy itt még sötétebb és gonoszabb minden, mint eddig volt.
Chicagoba kerül szabadulása után felfüggesztettre, ahol megismerkedik a szennyes modellvilággal, és ahol nevelőtisztje mindent megtesz azért, hogy megkeserítse az életét. (még ennél is jobban?)
Grace elkeseredettségében más hasonló helyzetű, bántalmazott gyermekekkel, asszonyokkal foglalkozik önkéntesként, saját helyzetét pedig teljesen kilátástalannak tartja a férfiak terén, míg meg nem ismerkedik Charles MacKenzie-vel.
Élete teljes fordulatot vesz, de múltjának sötét árnyai folyton ott tornyosulnak felette. Rajta múlik továbblép, vagy enged a mocsoknak.

Régen rengeteg Danielle Steel könyvet olvastam, és imádtam őket, majd valahogy, nem is tudom hogy fogalmazzak: "Kiábrándultam" belőlük. Vagy csak inkább egyszerűen többre vágytam. 
Ezt a könyvet azonban érdemes elolvasni, még, ha azt is gondoljuk: "Jajj, csak d.s.-t ne."
Nagyon találó a bántalmazott lány szemszögéből látni, amit átélt. Érdekes a magyarázat, ami miatt nem árulja el, hogy bántalmazták (nehogy bemocskolja apja nevét, és megszegje anyjának tett ígéretét.)
Őszintén mondom, kínomban üvöltöttem, hogy :miért?? miért véded?? Az apját mocsoknak tartja ez tény. De kérdem én: az anyja nem az? Milyen anya az, aki lefogja a lányát, hogy a tulajdon férje megerőszakolja. Ezek betegek, nem is kicsit. 
De ha utánanézünk, megértjük, hogy valóban valahogy így gondolkodnak ezek a gyerekek. Hiszen, mit is gondolhatnának mást? Pont az nyomorítja meg az életüket, akiben feltétlenül bízniuk kellene. Még legalább holnap estig tudnám sorolni, melyik részeken akadtam ki és miért, de inkább vedd a kezedbe, és tapasztald meg.
Tehát a könyv, teljesen valóságosnak tetszik, és átélhető.Ugyan nincs vérpezsdítő izgalom, eget rengető végkifejlet, de jó, egyszerűen, csak JÓ!
Nem is adhatok mást mint:


10/10

Kedvenc mondatok:

"Isten ajándékait nem firtatni kell, hanem okosan felhasználni!"

Jodi Picoult - Törékeny

Charlotte és Sean mindennél jobban vágynak egy közös gyermekre. Sok-sok próbálkozás után végül megszületik kislányuk, Willow, aki viszont csonttörékenységgel jön a világra.
Egy rossz mozdulat, egy tüsszentés, mind- mind életveszélybe sodorhatják a kislányt, aki 6 éves korára 75 csotját törte már el.
Charlott feladja nagy álmát, hogy saját cukrászdát nyisson, és minden idejét kislánya felügyeletével, állandó riadókészültségben tölti.
Ugyan Sean, rendőrként mindent megtesz a családjáért (túlórázik, plusz műszakot vállal) a család mégis folyamatos anyagi gondokkal küzd.

Egy családi hőn áhított kirándulás azonban teljesen felborítja az amúgy is hajszálon függő békét.
Willow eltöri mindkét combcsontját, mire apja be akarja perelni a Walt Disneyt.
Az ügyvédi idodában viszont, teljesen más mulasztásra derül fény.
Felajánlják, hogy idndítsanak pert Charlotte szülész-nőgyógyásza, Piper ellen, aki nem mellesleg Charlotte legjobb barátnője is egyben, szakmai mulasztás miatt.
Charlotte vállalja a pert.
Sean ezt nem fogadja el, mert ezzel azt kellene állítania, hiba volt Willownak megszületnie.
Itt már teljesen felborul a család. Állandóak a veszekedések, egyre nő a feszültség. 
Amelia, Charlotte előző házasságából származó lánya pedig önsanyargató módon, minden erővel próbálja magára vonni a szülők figyelmét. Mindebből a két szülő, semmit se vesz észre, sőt naivan azt hiszik, Willow, a mindent tudó, okos kis csodabogár kislányuk sem sejt semmit az egészről. 
Sean elköltözik és beadja a válópert, sőt kiderül, hogy Charlott ellen fog tanúskodni, ami végleg rányomja a bélyeget kapcsolatukra.
Egy másik szálon futó történet is zajlik közben. Marin, az ügyvédnő kálváriája, akit kisbabaként adott örökbe édesanyja. Marin mindent erejét az ügynek szentelve kutatja biológiai anyját, akit a történet végén egy véletlen folytán talál meg. 
Hogy megnyeri e a család a pert? Hogy Willow és Amelia hogyan vészeli túl mindezt? És hogy egy anya mit képes megtenni a gyermekéért? Aki kíváncsi, olvassa el a könyvet, nem fog csalódni a végében!     

Jodi Picoult szerintem egyik legjobb könyve.Naplószerűen van megírva, mintha a könyv szereplői Willownak mesélnék a történteket. Az utolsó oldalakon egy Jodi Picoul-tól megszokott mellbevágó, robbanásszerű csavarral.
Az ember annyit gondolkodik, miközben olvassa, és utána is napokig a fejében vannak még a benne rejlő dilemmák, megválaszolhatatlan kérdések. Hogy lehet jól dönteni, amikor a lányunk jövője a tét? Mi hogy döntöttünk volna a helyébe. Végül megérte?
Ami idegesített a könyvben, az Charlotte és Sean kommunikációja. Miért nem hallgatják meg egymás érveit, miért nem mondják ki mit miért tesznek, mit gondolnak jónak, és egyáltalán, miért nem próbálják megérteni a másik gondolatait, egymás állásfoglalását?
Az ember nyílván akaratlanul is állást foglal olvasás közben, valamelyik szülő oldalán, ami miatt rengeteget tudnék vitázni bárkivel is. Hiszen az abortusz téma mégiscsak egy eléggé megosztó témakör. De én most nem árulom el, és nem indoklom állásfoglalásom, mindenki olvasás után döntse el, szerinte mi a helyes.
Rengeteg kérdés merül fel bennem a könyvvel kapcsolatban, tipikusan az a könyv, amin még napokig kattog az agyad.
Ajánlom mindenkinek, mert egyszerűen REMEK könyv, egy kivétellel, ha éppen most, vagy a közeljövőben szeretnél kisbabát, mert akkor ez a könyv TILOS!
Ui.: FONTOS!Először nem olvastam el a könyben a fejezetek közé ékelt receptleírásokat, amit csak később vettem észre mekkora hiba volt, ugyanis több helyen is infók vannak bele rejtve Charlotte érzelmeiről. 

10/10

Kedvenc mondatok:

"Amikor az ember biztosan tudja, hogy igaza van, akkor téved csak igazán."

"Ha szeret valaki, eleve csak a legjobb lehetsz neki. Számára a tökéletesség abban fogalmazódik meg, milyen vagy , és nem abban, milyen nem vagy." 

" Isten soha nem ad hordozhatatlan terheket." 
     

Kate Furnivall - A fehér gyöngy

1941. Malajzia. A történet Constace Hadley, gazdag gumiültetvénytulajdonos-feleségről szól.

Egy balesettel indít. Connie elüt egy bennszülött asszonyt, aki megátkozza. A bennszülött nő 2 gyermekén Connie mindenáron segíteni akar, de mivel pénzt nem fogadnak el, felveszi őket munkára.

Közben egy másik szálon is fut a cselekmény. Madoc, kaszinótulajdonos, és felesége Kitty.

Mikor a Japók benyomulnak Malajziába, és bombák kezdenek hullani rájuk. A hadley család, fiúkkal,(Teddy) a 2 bennszülött fiatallal, (Maya, és Razak)a család egyik jó batátjával,(Johnnie, repülő hadnagy), illetve egy házaspárral (Court házaspár), és a titokzatos Hajókereskedő Fitzpayne-nel, kihajóznak a Fehér Gyöngy fedélzetén, hogy Szingapúrba meneküljenek a japánok elől.

Útjuk során rengeteg kaland várja őket, viharba keverednek, ami elől menekülve Fitzpayne egy öbölbe navigálja a jacht -ot.

Itt ér össze a két szálon futó cselekmény, ugyanis találkoznak a Japán bombák elől gyalog, a dzsungelen keresztül menekülő Madoc házaspárral, akiket felvesznek hajójukra. Mindeközben, valaki gyilkosságot is elkövet az öbölben.

Mielőtt elérnék Szingapúrt, a szemük láttára kezdenek hullani rá a bombák, így, csak egy kiút lévén, rábízzák magukat Fitzpayne-re, aki egy lakatlan, biztonságos sziget reményével kecsegteti őket. Közben még egy személlyel kevesebb lesz a hajón.

Egy kalózhajó követi őket, és melléjük érve, kiderül, Fitzpayne barátai, aki ráveszi utasait, cseréljenek hajót a kalózokkal, hogy ne legyenek első számú célpont a japóknak.

A szigetre érkezve, különös, rejtélyes, kalózoktól hemzsegő világba érkeznek, ahol szigorú törvények uralkodnak. Ebben az állandó feszült helyzetben, mégis megszületik egy szerelem, Connie és Fitzpayne között.

Ám, arra senki nem számít, hogy egy árulót is magukkal hoztak a szigetre, aki miatt nemsokára, elárasztják a szigetet a japánok. Megkezdődik a fejvesztett menekülés!

Kijutnak e szigetről élve, miután felrobbantották a hajóikat a japánok?

Ez az első könyv, amit Kate Furnivall-tól olvastam. Az elején, kicsit furcsa volt a stílusa, és az érdekes hasonlatai, aztán nagy nehezen hozzászoktam. De mire a könyv véget ért, rájöttem, ehhez a történethez, pont ez a stílus illett.

Ugyan, nem tudom, a többi könyvében milyen stílusban ír, az már biztos, ez egy jó könyv, szerethető karakterekkel.!

 Tetszett, hogy nem szokványos véget ért. Eddig azt hittem nem szeretem az ilyen jellegű kalandos történeteket, hát tévedtem!!

(Az egyetlen dolog, ami egy ici-picit zavart, azok a helyesírási hibák, de ez ügyebár nem az írónő hibája!)

9/10

Kedvenc mondatok:

"Az úszás olyan, akár a sírás. Kiüríti az embert.Elmossa a görcsöket, és csomókat az elméjében; elmozdítja a köveket, melyek egymáshoz surlódnak és dörzsölődnek minden mozdulattal.Az úszás mindent felszabadít. Kiürít mindent a vízzel."

"az életben nincs második próbálkozás. Elsőre kell jól csinálni."

" ha ennyire szereti valaki az embert, attól biztosan szétveti szívét a boldogság. Nem fájhatott ilyen boldogan meghalni."