A könyvet szintén Karácsonyra kaptam, és lett a második, amibe idén belevágtam. A könyv alapján készült, azonos című filmet már régebben láttam, és nagyon, de nagyon tetszett, ezért is áhítottam a könyv után. Be kell vallanom, hogy nagyon féltem, mert nagyon jóra számítottam és nem akartam csalódni. Kijelentem: NEM KELLETT!
Vianne Roscher és kislánya egy kicsi faluba érkezik, állandó vándorlásuk legújabb helyszínére: Lansqunet-be, és elhatározzák ez lesz vándorlásuk végállomása, itt megállapodnak.
Húshagyókeddi érkezésükkel nemsokára felfordítják a kis csendes francia falu életét.
Vianne csokoládézót nyit. A falu két részre szakad, egyik fele Vianne mellett a másik, minden erővel azon van, hogy ellehetetlenítse a nő különleges hatású csokoládézóját. Tudniillik Vianne csokoládézója gyógyír szinte mindenki problémájára.
Az ellentábor "vezetője", aki szinte szítja Vianne ellen az embereket nem más mint a helybéli pap: Francis Reynaud.
A történet mindösszesen 2 hónap, fejezetenként váltakozva ismerjük meg a történetet, hol Vianne szemszögéből, hol a pap gondolataiba látunk bele.
A faluba "vizi vándorlók" érkeznek, s hajójukkal elfoglalják a kikötőt. Itt is megmutatkozik a falu zárkózottsága, egyik boltba sem engedik be őket, de a csokoládézó előttük is nyitva áll.
Itt jön egy kis romantikus szál, Vianne és az egyik "vizikutya", Roux között, akit szintén szerettem.
Imádtam a hangulatot ami körüllengte, szinte éreztem a csokoládé olvadását a számba, sőt, még most is, ahogy ezt írom.
Szerettem Viannet, bár néha nem értettem vele egyet, nem ez a lényeg.
Reynaud nagyon vegyes érzéseket váltott ki belőlem, néha megértette és szerettem, néha ki tudtam volna radírozni a betűket, amiket gondol. :-)
A csokoládézó törzsvendégei is mind egytől egyig szerethető karakterek, hétköznapi problémákkal, akiknek nincs másra szükségük, csak, hogy valaki meghallgassa őket,egy kávé és egy szelet finom sütemény mellett.
A történet haladtával megismerjük Vianne életútját is, édesanyját, akivel szintúgy vándorló életmódot éltek.
Van egy kis boszorkányság is belecsempészve, amit nem tudok eldönteni, de szerintem a könyvben Vianne sem, hogy anyja kártyavetései, babonái igazak volnának, vagy csak anyja (szerintem kicsit megtört) elméjének szüleményei. De ez is mindegy, mert ezt is imádtam.
Ahogy ez a kis zárkózott, begyöpösödött faluba beköltözik egy kis vidámság, szín, és egy kis "bűn" egyszerűen lenyűgöző.
Kiderülnek a titkok, amikből nem is kevés van, és az emberek végre megpróbálnak egymásra is figyelni, egymással is törődni, nem csak azt figyelni mi helyes, és mi nem.
Sokat adott nekem ez a könyv, és egyszerűen, imádtam, örülök, hogy a polcomon pihen, és tudom, ha előveszem vidámságot visz a szívembe!
Egy napra nincs az a nő, aki ne bújna bele a mindig vidám Vianne szerepébe.
Én személy szerint, alig várom, hogy elolvassam a folytatást!
Persze, hogy:
10/10
Kedvenc mondat:
" Kínában az emberek fehérbe öltöznek a temetésekre"
"Rakétákat gyújtanak és pipacspiros csomagokban szerencsét hozó ajándékokat adnak egymásnak.Beszélgetnek, nevetnek, táncolnak, kurjongatnak.És a végén mindenki egymás után átugorja a halotti máglya parazsát, hogy megáldják a felszálló füstöt."
"Ők a halálban a halott életét ünneplik."
"Az élet egészét. Amihez a vége is hozzátartozik."
A Film
Így, hogy a filmet előre láttam (ugyan régen már) akaratlanul is a film szereplőit láttam magam előtt olvasás közben, de ez nem is volt baj, legalább nem csalódtam, hogy : " Ez nem is úgy néz ki, mint, ahogy elképzeltem!"
Nyilván a könyvet úgy filmvászonra vinni, ahogy van, nem lehet, de amit a film rendezője tett, mégiscsak csoda, mert a néző majdnem olyan jól érezheti a film hangulatát és mondanivalóját, mint a könyvben.
Szóval, aki nem olvassa el, annak kötelező a film, mert nagyon jó kedvre derít!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése