Karácsonyra kaptam a páromtól 3 könyvet, köztük ezt is. Kivételesen úgy választotta nekem a könyveket, hogy az interneten elolvasta rövid kis lábjegyzetüket. :-)Kedves tőled, köszi, jól választottál.
A történet: Adott egy lány és egy fiú a 60-as években, akik minden társadalmi norma dacára, nem vágynak másra, csak sok-sok gyermekre egy nagy házban, ahova a hatalmas rokonság minden ünnepre összegyűlik, és zsivajjal töltik be a teret.
A vágyuk teljesül, minden rokoni helytelenítés ellenére, megvesznek egy óriási házat és sorra születnek a gyermekeik. Az életük olyan, amilyennek elképzelték, megálmodták, bár pénzük nincs, így a háztartáson kívül minden költségüket gazdag rokonaik fizetik helyettük.
A rokonok minden ünnepre akár hetekre is odaköltöznek a házba. Kiélvezve a kiegyensúlyozott, boldog családi élet minden örömét. Harriett-nek (az anyának) segítsége is akad, édesanyja személyében, aki a háztartásból és gyermeknevelésből egyaránt kiveszi a részét, nem is kevéssé.
Minden szép és jó mindaddig, míg az anya 5-ödszörre teherbe nem esik. A rokonok ellenzik, és megvetik a házaspárt felelőtlenségük miatt, emellett az anya terhessége sem éppen egyszerű. Nehezen viseli, szinte szenved a magzattól, ez pedig kialakít benne egy utálatos érzést a méhében növekvő gyermek iránt.
Amikor Ben, az ötödik gyermek megszületik felbolygatja az egész család békéjét.
A gyermek agresszív kitörései, gyors növekedése, fizikai ereje, testi adottságai "gnóm, manószerű kinézete" (irja a könyv) mind megrémisztik a családot, mégsem esik szó semmiről, senki nem veszi a szájára, senki nem említí, hogy bármi baj lenne vele, egyszóval az anyán kívül senki nem ismeri be, hogy a gyermek beteg.
Még az orvos is egészséges gyermeknek állítja be, holott valahol belül, mindeki tudja, hogy nagy a baj. A rokonok elmaradoznak, féltik a saját gyermekeiket Bentől. A ház lassan kiürül, még a többi testvér is elvágyódik otthonról.
Az anya minden figyelmét csak ötödik gyermekének szenteli, próbálja fejleszteni, szocializációra nevelni, de semmi eredménye. A házassága kihülőben, a család szétesett, a rokonok eltűntek, de Harriett mit sem vesz észre mindebből.
Nagy nehezen beismeri, hogy nincs más lehetősége, intézetbe kell adnia Bent. A fiút elviszik, és úgy érződik egy kis időre minden a régi lesz, de mégis valahol mélyen ott van Ben, mindenki fejében.
Harriett nem bírja tovább és hazahozza Bent, annak árán, hogy ezmiatt a családi béke örökre felborul.
A férje szinte haza se jár a munkából, a gyerekek elköltöznek, a rokonok elmenekülnek, Harriette pedig mindent megtesz egyetlen beteg fiáért, míg-csak az is ki nem repül a házból. Konkrét befejezés nincs, az írónő a levegőbe lógva hagyja a történet végét, de ehhez a könyvhöz nem is illene a befejezés.
Nem egy nagy terjedelmű olvasmányról van szó, de így is jó volt, és bár néha kicsit sokminden történt néhány oldalon belűl, ez mégsem vesz el a könyv élvezhetőségéből.
Egy igazi családi dráma, ami akár így, akár úgy fejeződik be, sehogy sem lehet jó vége.
Megismerjük egy anya gyötrelmeit, akinek beteg gyermeke születik. Beleérzünk, minden szépítés nélkül mit él át egy ilyen anyuka, aki feje fölött nem törhetünk pálcát, hiszen fogalmunk sincs, hogy mi hogy cselekednénk az ő helyébe.
Láthatjuk hogyan ítéli el a rokonság a szabad szellemű házaspárt, és mindenki félrefordított fejjel figyeli a kínok között vergődő nőt, mégsem tesz senki semmit, még csak empátiát sem tanúsít.
Őszinte leszek, nagyom megrendítő erről olvasni, és kell hozzá egy lelkiállapot.
Nincs szerethető karakter, néha egyetértettem a történtekkel, máskor felháborodtam.
(Az egy dolog, amit nem értek, hogy ha nem futja a házaspárnak nagy házra, sok gyermekre, miért él úgy, mintha megtehetnék, holott más pénzéből élnek. Hogy lehet valaki boldog, amikor szinte minden költségét más fizeti helyette?) Ez csak egy költői kérdés.
Összességében jó könyv, és ajánlom mindenkinek, bár ha most terveznek babát, vagy éppen borús hangulatban vannak, inkább tegyék félre későbbre!
10/9
Kedvenc mondatot most nem tudok írni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése