Josie Moraine egy prostituált lányaként született, és mivel az anyja, aki semmire se tartja, és őt teszi felelőssé sikertelenségéért, nem igazán törődött vele, jórészt a bordélyház nőtagjai nevelték fel.
Josie felcseperedve egy könyvesboltban dolgozik, és lakik, illetve a bordélyházban takarít minden reggel, és egy jobb életről álmodozik.
Az érzelmes, és eszes hányattatott sorsú lány ugyanis főiskolára készül, méghozzá nem is akármilyenre.
Azonban mocskos múltja, keresztülhúzza a terveit.
Szerencséjére olyan barátok veszik körül, akik bármit megtennének, hogy segítsenek neki kijutni New Orleans nyomorúságos negyedéből.
Nagyon nagy reményekkel álltam neki a könyvnek, nagyon jó témaválasztás. Igazán izgalmas érzés belelátni az 50-es évek bordélyházainak, prostituáltainak, madámjainak világába.
Azonban nekem elég nagy hiányérzeteim vannak a könyvvel kapcsolatban.
Első helyen említeném , hogy mindenki olyan közvetlen a könyvben, ez már alapból nagyon fura volt. Ezenkívül nagyon kevés volt nekem az információ. Olyan érzést keltett bennem, mintha folyamatosan vártam volna, vártam a információcseppeket, de nem jöttek. Mintha mögé kellett volna látnom, meg kellett volna fejtenem, de nem tudtam, mert kevés volt a rendelkezésre álló alapanyag.
Illetve az embereket is jóval könnyebb lett volna elképzelni, ha kapok hozzájuk támpontot. ( Pl. miért a 273. oldalon tudom meg, hogy Patrick szőke?) Kevéssé voltak kidolgozottak a szereplők, sokszor nem derült ki, ki miért van ott, és mi a szerepe.
Néha a párbeszédeket nem éreztem élethűnek, azt nem tudom, hogy ez a fordítás "hibája", vagy valóban így íródott.
Ugyan a könyv végig fenntartotta a figyelmemet, nem mondhatom el róla, hogy letehetetlen. Nekem túl sok elvarratlan szál maradt. Sajnos olyan érzést keltett bennem, mintha a könyv második felén gyorsan túl akart volna esni az írónő. Igaz, hogy ifjúsági regénynek szánták, de szerintem egy kicsit annak is kevés, pedig nagyon, nagyon jól is kisülhetett volna!
Nagyon szomorú vagyok ez miatt, mert az Árnyalatnyi remény
http://zsuolvas.blogspot.hu/2013/09/ruta-sepetys-arnyalatnyi-remeny.html
nagyon tetszett. :-(
10/6,5
Maxim Könyvkiadó Kft. 2013
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
332 oldal
"Néha elindulunk egy úton úgy, hogy azt hisszük, egy irányba visz, és valahol egészen másutt kötünk ki. De ez jól van így. A lényeg, hogy elinduljunk."
1 megjegyzés:
Egyetértek! :) Nekem is volt valami hiányérzetem a könyvvel kapcsolatban.
Egész jó is lehetett volna, de valami még hiányzott belőle. Talán csak a kor és New Orleans hangulatát sikerült elkapnia.
Az árnyalatnyi reményt így viszont majd el fogom olvasni. :)
Megjegyzés küldése