Azonosítatlan halott újszülöttre bukkannak egy, a Pennsylvania állambeli, fundamentalista amis család birtokán álló istállóban.
A gyilkossággal a Fisher család egyetlen, tizennyolc éves, hajadon lányát, Katie-t vádolják. A vád szerint Katie, titokban hordta ki és szülte meg a gyermeket, és hogy megóvja a családot és önmagát a szégyentől, megfojtotta az újszülöttet.
Ellie Hathaway, sikeres ügyvédnő. De hírnevének ára van. Az ügyvédnő elért szakmai sikerei ellenére, saját magánéleti, és erkölcsi démonjaival küzd, amikor úgy dönt vállalja a lány védelmét, sőt, azt is, hogy a Fisher birtokra költözik. De nem is sejti, mire vállalkozott. Az amis közösségek szabályok szerint élnek, és mostantól neki is e szabályok szerint kell élnie. De ahogy beilleszkedik, ebbe a furcsa világba, ahol semmi sem az, aminek látszik, annál inkább kezdi érteni életformájuk miértjeit, és ez neki is segít megoldást találni magánéleti krízishelyzetére.
"A dolgok akkor végződnek a legjobban, ha engedjük, hogy kifussák magukat."
Mint Jodi Picoult legtöbb könyvében, itt is szerephez jut egy kis misztika, /amit nagyon kis diszkrét mellékszálon csempészett bele a történetbe/, az elmaradhatatlan bírósági tárgyalás, és a történet több szereplő szemszögéből történő megvilágítása.
Nagyon tetszett a könyv, és ami leginkább megfogott amellett, hogy betekintést engedett eme zárt közösségek életébe, hogy mindvégig fenntartotta a két világot megtestesítő főszereplő közti feszültséget, a két életforma, és felfogás egymásnak ütközését.
Átfogó és részletes képet rajzolt az amis kultúráról, ebből a szempontból bánom, hogy már vége is lett, szívesen olvastam volna még róluk.
Egy kicsit talán hosszúnak, és elnyújtottnak éreztem a bírósági tárgyalásokat, ami ugyan feltétlenül kellett a történet végkifejletéhez, mégis egy ici-picit untam már.
+Néhány gondolat a könyvhöz:
Ezeknek az embereknek meg kell tagadniuk maguktól bizonyos ösztönös érzelmeket, mint például a büszkeség, a vágyakozás, az irigység, a gőgösség, mohóság, és önzőség, - de végül is, nem ezek a dolgok azok, amik tönkretesznek és kísértenek bennünket, modern embereket?...
Az emberben önkéntelenül is felvetődik, hogy nekünk is ilyen önzetlen, szelíd és megbocsájtó emberekké kellene válnunk, mint az amisok, csak egy probléma van ezzel.: A mi világunkban az ilyen embereket, a végtelenségig kihasználják, és eltiporják... :-(
"Az egyszerű embereket ostobának tartják, mert hagyják,
hogy fát vágjanak a hátukon. Pedig az egyszerű emberek okosak, csak nem
tudják, hogyan legyenek önzők."
Athenaeum 2013
Eredeti cím: Plain Truth
Fordító: Bihari György
482 oldal
9/10
"Az egyszerű ember azt az igazságot tanulja meg elsőnek, hogy a tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak."
"- Maguknál az a legfontosabb, hogyan lehet kiugrani. Ki a legokosabb, a leggazdagabb, a legjobb. Számunkra a legfontosabb, hogy elvegyüljünk. Mint a foltok, amelyekből takaró lesz. Egyenként nem sok néznivaló van rajtunk. De rakjon össze minket, és valami csodálatosat kap."
" Mi haszna az egyéni győzelemből olyasvalakinek, akinek abból áll az élete, hogy feláldozza magát a közösség javáért?"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése