" A kerteknek meg kell érinteniük az ember legbensőbb lényét, át kell
formálnia az érzéseit, el kell töltenie szomorúsággal vagy derűvel."
Fülszöveg:" Malajzia hegyei között, a teaültetvények szomszédságában bújik meg Jugiri, az Esti Ködök kertje. Gazdája a megközelíthetetlen Aritomo, a japán császár hajdani kertésze, aki a japánkertek tervezésének művészi fogásain kívül számos más titok őrzője is. Mellé szegődik Jün-ling, a fiatal kínai lány, akinek a lelkét súlyos emlékek terhelik. Kettejük lassan és nehezen kibontakozó kapcsolatáról szól a könyv, amelyet eleinte csupán megállapodás tart össze, később azonban az egyre szorosabbra fűződő barátság vagy valami annál is több…"
Valójában a fülszöveg csak egy része, a történetünk egészének. A könyv a korosodó Jün-ling, életét kíséri végig. A bírónői állásából visszavonult asszony, miután megtudja, hogy visszafordíthatatlan betegség bujkál benne és nemsokára elveszíti ez emlékezőképességét, visszautazik Jugiri-be, hogy megírja memoárját, és megtalálja az oly régen elveszett lelki békéjét, amit Aritomo-val együtt évtizedekkel ezelőtt építettek fel egy Japán kert, az "Esti ködök kertje" által.
"Az emlékezet olyan, mint borús völgyre eső napfényfolt, amely a felhők mozgásával változtatja helyét."
A történet rendkívül lassan bontakozik ki előttünk. Szinte már-már nem győztem kivárni, hogy belendüljön. Bár nem mondom, hogy addig is élvezhetetlen, hiszen tele van gyönyörű mondatokkal, érzésekkel. Talán azért is jobb ez így, mert van ideje az embernek ráhangolódni. Megnyugodni, mint ahogy a könyv szereplői is. -Ülnek a teraszon, teáznak és nézik a kertet, vagy lélegzetvisszafojtva tartják kifeszítve a különleges japán íjukat, a "jumi-t".
(Pont ez az ami a mi kultúránkból annyira hiányzik, hogy egy kis időt adjunk magunknak a belsőnk feltérképezésére, hogy megszelídítsük háborgó lelkünk, hogy elfogadjuk ami körülvesz minket, és harmóniában éljünk azzal, amink van, ne pedig elégedetlenkedve azért, mert valami nincs.)
Miután belelendül a cselekmény, gyönyörű életút tárul elénk. A fiatal Jün-ling egy Japán fogolytáborban, majd felnőttként Aritomo titkos kertjében, végül a jelenben, egy idős asszonyként.
Gyönyörű keretet adott mindennek az a sok apró rejtély Aritomoval kapcsolatban, amit szépen apránként bontogathatunk ki. Csak azt sajnáltam, hogy nem tudtam meg mi lett vele végül...
" Tudatomban egy emlék lebeg tova. Utánanyúlok, mintha egy magas ágról keringve alászálló falevélért kapnék."
Tudom lehetne sorolni a könyv számtalan hátrányát, egy izgalmas szerelmi történettel szemben, mégis próbáljunk meg elmerülni a szavaiba, túlesni az első 80-100 oldalon, igyunk hozzá egy gőzölgő teát egy borús délutánon, és repüljünk el a Japán császár kertészének ködös kertjébe.
Zsú
9/10
+Egy gondolat:
Vajon azért hatnak ránk ilyen hipnotikusan a japán történetek mert annyira mások, mint mi? Pedig a szavak ugyanolyan szavak nálunk is, csak ők más sorrendbe teszik őket, így adva nekik érzelmekkel telített értelmet.
Tarandus 2014
480 oldal
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése