Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán /Ambrózy báró esetei 3,5

Kedves Olvasó! Engedd meg nekem, hogy egy kis bevezetővel indítsam a bejegyzésemet, ami a könyv olvasásának körülményeit foglalná magába.

Immáron nyár van, és ez az én munkámban egyet jelent a főszezonnal. Így bármennyire is szeretném nem tudok annyit olvasni (és írni a blogba) amennyit igazán szeretnék. De mint remélem te is kedves Olvasó, mi is kisebb-nagyobb pihenésekkel tarkítjuk a zsúfolt nyarunkat, és erre az elmúlt napokban került sor.
Elő is rendeltem ezt a kis kötetet magamnak, és nem kicsit izgultam, hogy vajon megérkezik e idejében. Szerencsémre ideért, így természetes volt, hogy velem utazik. Így indultunk hát útnak, Krisztián, Én és a kedves kis új szerzeményem, a létező legszebb könyvjelzőmmel tarkítva, hogy a vakító kék tenger partján, néhány szelet dinnye mellett, a fenyőfák hűs árnyékában élvezhessük a 34 fokos meleget.
Hogy jó volt e az olvasmányom? Azt hiszem mindent elmondok azzal, hogy szegény Krisztián folyton könyörgött hogy: "Baba, menjünk már be a vízbe, mindjárt felforr az agyam!", én pedig a következőket feleltem felváltva : "Jó, mindjárt itt a fejezet vége." vagy "Még ezt a két oldalt elolvasom, és mehetünk." vagy "Nézd, már csak ennyi van vissza...".
De ne izguljatok, nem kínoztam meg nagyon, csak kicsit égett le. :-)

Igazából be kell vallanom, hogy én az elmúlt napokban nem csak a tengerpartra utaztam el. Ugyanis a kedves Mili kisasszonnyal tartottam az 502-es járaton Marosvásárhely felé. Igen, annak ellenére, hogy egy általam mindennél jobban kedvelt időtöltésemnek hódoltam, én mégis lélekben Mili kisasszonnyal utaztam. Ott voltam, mikor az ablakon kinyúlva megtalálta a véres inget, és akkor is, amikor rárontottak a hálófülkéjében. Csak egyvalamit bántam, hogy Mili kisasszonnyal is olyan gyorsan véget ért az utunk, mint a férjemmel.

Fülszöveg:
" 1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”.
Az új Ambrózy-történet az Ármány és kézfogó című regény idejében játszódik, és Hangay Mili kisasszony első önállóan felderített bűnügyét meséli el."
 Könyvmolyképző 2017
196 oldal

 Mint a kisgyermekek karácsonykor az ajándékot, úgy nyitottam ki ezt a kötetet, és penderültem egyenesen 1900-ba. Kicsit sem volt nehéz újra felvenni a történet fonalát, a hangulatot, a korszak életérzését. Ami egy kicsit hiányzott, az az Ambrózy báró és Mili kisasszony közti csipkelődés, viszont kárpótoltak érte a remek kis szereplők, a kidolgozott kis jellemeikkel egytől-egyig rendkívül szórakoztatóak. Mint a sorozat minden eddigi  részében, itt is hamar a szívünkbe lopják magukat.
Egyszóval: Fantasztikus!
Bárcsak ne kellene várni a következő részre...
Zsuzsi
10/10
 Kedvenc idézetem:
"- Aztán meg úgy eltűnt, mint polgárjány szemérmessége, ha huszárezred jő a városba."
(Nektek is szívmelengető érzés, mikor olyanokat olvastok, hogy "A kupacon heverő kabát egyik zsebéből pálinkásbutykos vége kandikált elő,..." ? Ilyenkor érzem át igazán, hogy ez tényleg nekünk szól, magyaroknak.)
 A sorozat eddigi részei: 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
 

Design in CSS by TemplateWorld and sponsored by SmashingMagazine
Blogger Template created by Deluxe Templates

Blogger Templates