Kerstin Gier - Smaragdzöld - Időtlen szerelem 3.

 Alig vártam a sorozat befejező részét, és végre elérkeztem a végkifejletig. Háááát....

 "Ha a tizenkettedik csillag felemelkedik,

Földi sorsod mindörökre beteljesedik.
Semmivé foszlik az örök ifjúság,
A korhadt tölgy ágán nem nyílik több virág.
Ám célban a sas csak akkor érhet,
Ha a tizenkettedik csillagból elszáll az élet."

FÜLSZÖVEG:
"Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.

Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…"
Igen, ahogy vártam ezt a részt is végigizgultam Gwendolynnal. Én is féltem, szerettem, és nevettem. Minden rendben is volt mindaddig, amíg kapiskálni nem kezdtem a befejezést. Valahogy olyan hirtelen, és egy csapással vége szakadt, hogy még most is gondolkodnom kell, hogy mi is volt?, hogyan is lett vége?.
Én sajnálom a legjobban, hogy ez az utolsó húsz oldal taccsra vágta a lelkesedésem.

Összességében ez a rész is zseniális. Szórakoztató, vicces, szerelmes, és (annak ellenére, hogy az időutazás alapvető ötlete egy kicsit kidolgozatlan, és a történet, mint az első két rész is, elég rövid időintervallumot dolgoz fel) izgalmas is. 
Igen. Tetszett. Nem is kicsit, mégis húzom a szám, mert többet vártam a befejezéstől. Talán azért is, mert a lassú cselekménnyel ellentétben a végkifejlet néhány oldal alatt lejátszódott, és nem hagyott olyan jó érzést bennem, mint mondjuk a Zafírkék film vége, mikor Mr. Bernhard odaadja Gwendolynnak azt a régi fényképet : "Emlékszel erre?Ez még előtted van. Ez egy ígéret.".

 "Tudd meg hát, ha szíve vigaszra nem talált, / A csillag maga választja sorsául a halált ."

A három részről egységében:
   Ez a sorozat is alapvetően egy "Rómeó és Júlia" történet. :-D  Ami egyáltalán nem tesz rosszat neki, sőt, kifejezetten tetszett ez a szál, illetve szerintem sokunkra ezért tesz mély benyomást. 
Bár a történet mondhatni már-már sablonszerű, mégis megnyerő az egyedi karakterek miatt. Itt van nekünk például Xemerius, a kis vízköpődémon, aki még az unalmasabb részeket is pillanatok alatt feldobja. Vagy Madame Rossini a francia akcentussal. :-)
   Főszereplőnk a három rész alatt rendkívüli jellemfejlődésen megy keresztül, ami elég meghatározó egy ifjúsági regényben, illetve, hogy a többi JA könyvvel ellentétben neki egy igaz barátja van, Leslie személyében.
Az idézetek a fejezetek között szintén igazán találóak, és meghatározóak.
Egyszerűen nem mindennapi történet. Egy olyan sorozat, amit szívfájdalom nélkül ajánlanék a tini lányomnak, (Ha lenne). :-) Annyira bájos, hogy megbocsájthatjuk neki minden hibáját.
Alig várom a filmes változatát!

9/10

Könyvmolyképző Kiadó 2012
444 oldal

 1. rész: Rubinvörös
 2. rész: Zafírkék

"Xemerius felhorkant. A varrógép mellett ült egy darab brokáton és az orrát túrta.-Lányok!-dörmögte.-Először kézzel-lábbal hadakoznak a bál ellen, aztán alig húznak magukra egy ilyen régi rongyot, máris becsinálnak izgalmukban az alsószoknyájukba."

"-Kénytelenek voltatok békát tenni egy osztálytársnőtök levesébe?

-Igen-jelentettem ki, és megajándékoztam egy gőgös pillantással.-Pedagógiai célzattal olykor kénytelen az ember olyasmit tenni, ami kívülállók számára talán meglepő."