A történetben 1907-et írunk. Ralph Truitt, egy hihetetlenül gazdag üzletember, akinek a pénzen kívül semmi jó nem jutott az életben. Kicsapongó fiatalkora után talált a szerelemre, és nem is vágyott másra, csak a mindennapok átlagosságára, de a sors mást rendelt neki. A felesége elhagyta, a kislánya meghalt, a fia megszökött, így egyedül maradt magányosan, várakozva, és vágyakozva hosszú éveken át.
Egy újsághirdetés azonban úgy látszik mindent megváltoztathat.
" Vidéki üzletember tisztességes nőt keres házasság céljából. Indítékom gyakorlati. A válaszokat levélben várom."
Ralph Truitt
A kívánt tisztességes nő hamar meg is érkezik, Chicago -ból, Catherine Land személyében, aki anyja elvesztése után szerelemre és természetesen pénzre áhítozik. A megkeseredett férfi és nő egymás számára az egyetlen és utolsó lehetőség egy új, boldogabb élet kezdetéhez. Ám hamarosan kiderül, hogy Catherine Land nem az, akinek mutatja magát...
Már a könyv első oldalainál derengett valahonnan nekem ez a történet, aztán, ahogy az események haladtak, rá is jöttem honnan. A történet alapköve egy és ugyanaz, mint az Angelina Jolie, és Antonio Banderas főszereplésével készült Eredendő bűn (2001) című filmnek. Ezúton ajánlom mindenkinek, tessék megnézni!
Két ember, akik elégedetlenek magányos sorsukkal. A könyv fanyarú ízt hagy az ember szájában, mégis érzéki és búskomor, nyomasztó és szenvedélyes, feszült és végletes is egyben.
A borítón szereplő ajánlókkal néhol egyetértek, néhol nagyon nem. Fordulatosnak fordulatos, és meglepetést is tartogat számunkra, viszont a " nemcsak forró, hanem tüzes: olyan izzón parázslik, hogy ajánlott hideg zuhany alatt olvasni." kijelentés egy kicsit túlzás. Valószínűleg a véleményező el sem olvasta a könyvet.
Ugyan a könyvben központi szerepet kapott a vágy. Itt egy férfi szemszögéből jelenik meg az a kínzó gyönyör, ami egy kissé már megszállottsággá alakult.
Leszögezem ez nem egy erotikus regény, ez inkább amolyan beteljesületlen, kielégíthetetlen vágyakozásról szól. A szenvedély lassan, elnyújtottan tárul elénk, már- már túlságosan is. Bár egyáltalán nem unatkoztam egyetlen percig sem, mégis, csak peregtek az oldalak és nem történt semmi.
Amire ráébresztett: Míg minket a hétköznap ismétlődő cselekményei őrjítenek meg, addig másnak ez a folytonosság nyújtja a biztonság otthonos érzését.
Egy valami volt csak ami viszont felettébb idegesítő a számomra. A történetben többször találtam egymásnak ellent mondó kijelentéseket, néha pár oldal, néha csak néhány bekezdésnyi különbséggel. De ez lehet a fordítás hibája is.
9,5/10
Athenaeum 2010
362 oldal
"Párás meleg délutánokon, rügyező rózsái közt, az üvegház napsütötte fűzfa kanapéján heverve végre megsiratta önmagát, megsiratta anyját, apját és húgát is, megsiratta azokat az elvesztegetett, elfeledett, darabokra tört pillanatokat, amik életének hosszú útja során örökre elmaradtak mögötte."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése