Jennifer Clement - Elveszett lányok országa

" A nevem Ladydi Garcia Martínez, barna a bőröm, barna a szemem, és barna gyapjas hajam van, pont úgy nézek ki, mint bármelyik ismerősöm. Gyermekkoromban anyám fiúnak öltöztetett, és Boynak is nevezett."

Mexikónak azon részén, ahol a marihuánaültetvények és a drogbárók uralják a dzsungelt, bármi megtörténhet.
A környéken egész falvakból tűnnek el a férfiak, hogy a közeli határon átkelve, vagy éppen átszökve új életet kezdhessenek Amerikában.
 Ezen az asszonyok lakta területen, született Ladydi, akit édesanyja fiúként nevelt, hogy megvédje őt a drogbáróktól. Valójában a faluban "csak fiúk születnek", mivel minden kislányt fiúnak öltöztetnek, így védelmezve őket. De ha a drogkereskedők mégis megneszelik, hogy leány van a közelben, és megjelennek a környéken a luxus limuzinok, akkor az asszonyok leleményesen a kertekbe ásott lyukakban rejtik el a lányokat.
Sajnos nem mindig sikerül idejében a rejtekhelyre érni...

" Ha lány lennék elrabolnának. Elég ha a drogkereskedők meghallják, hogy van valahol egy csinos lány, már száguldanának is fel a földjeinkre egy fekete Cadillac Escalade-ben, és vinnék a lányt."

A történetet teljes egészében Ladydi szemszögéből ismerhetjük meg. A szegény családban nevelkedett lány, a falubeli barátnőivel együtt küzd a túlélésért, ezen a kilátástalan vidéken, ahol virágzik az ember, és drogkereskedelem. Ahol a reményvesztettség elképzelhetetlen méreteket ölt. A közoktatás egy katasztrófa, hiszen csak az önkénteseket lehet rávenni /vagy inkább kötelezni/, hogy egy időre ebben a térségben tanítsanak, mivel hosszútávon senki sem akar ottmaradni. Az embereket megmérgezik a marihuánát gyomirtóval permetező repülőgépek, mivel a vegyszert inkább a falvak felett szórják szét, nehogy a drogkereskedők lelőjék a gépet.

Amit kiemelnék a könyvben, az Ladydi anyjához való viszonya. Ami bevallom számomra néha érthetetlen volt. Mintha a lány nem akarna kiszakadni ebből a közegből, tálán már beletörődött, vagy egyszerűen, ez a gyermekkora "hagyatéka". Ezzel szemben ott van az a rengeteg kettősség érzés, amikor az ember minden tizedik oldalon megkérdezi, hogy miért?

Nagyon különleges egy könyv ez. Mindig is tisztelettel olvasom egy olyan író könyvét, aki van elég bátor, hogy papírra vesse, ami felett más szemet huny, a saját védelme érdekében.
Minden országnak megvan az az oldala is, amit turistaként nem akarunk látni, de attól még ott van. Ez Mexikó "falon" túli oldala. A fájó valóság.

9/10

Libri Kiadó 2014 (Köszönet a kiadónak ezért a csodás borítóért!)
263 oldal


"Ha az ember hallgat valamiről, akkor az nem is történt meg. Valaki végül ír róla egy dalt, az biztos. Amiről elvileg nem lenne szabad tudni, vagy beszélni, az végül egy dalban köt ki."